A vallomások őszinteségének vizsgálata évezredes múltra tekint vissza. A módszerek az idők során sokat változtak, a cél azonban változatlan: tényszerű adatot megállapítható ténnyé erősíteni. De milyen esetben és mely szabályok alapján alkalmazható a hazugságvizsgálat? Ki és milyen eljárás keretében végezheti? És vajon kijátszható-e a polligráf?
A Momentum Mozgalom elnöke hazugságvizsgálatnak vetette alá magát. A politikus poligráfos vizsgálat keretében válaszolt a „nekiszegezett” kérdésekre.
A hazugságvizsgalat számos regényben, hollywoodi produkcióban bukkan fel, mint az igazság kiderítésének egyik lehetséges eszköze. Viktor Osztrovsky, a Moszadtól kilépett ex-katsa, a Júda oroszlánja című könyvében arról írt, hogy a legendás hírszerző szervezet minden emberét legalább félévente egyszer, a műveleti állományát még gyakrabban ellenőrizte annak kiszűrése érdekében, nincs-e köztük beépített ember. Vagy éppen emlékezhetünk Jack Byrnesre, az ex-CIA-ügynökre, aki hazugságvizsgálóra kötötte a lánya udvarlóját, így tudakozódva leendő veje magánéletének egyes kényesebb kérdéseiről.
De milyen esetben és mely szabályok alapján alkalmazható a hazugságvizsgálat? Milyen eljárás keretében, ki végezheti?
A büntetőeljárás a törvény által feljogosított hatóságok és más személyek cselekményeinek a sora, melynek célja a bűncselekmények és elkövetők felderítése, bíróság elé állítása, felelősségre vonása és megbüntetése. A büntetőeljárás elé a törvények feladatként, alapvető követelményként állítják, hogy a bíróság állapítsa meg az igazságot, amely követelmény megvalósulásához nyújthat segítséget a vallomások műszeres ellenőrzése is. Számos hazugságvizsgálati módszer létezik (hang stressz analízis, grafometriás hazugságvizsgálat, stb.), de a legelterjedtebb műszeres vallomásellenőrzési eszköz a poligráf.
Már évezredekkel ezelőtt törekedtek arra, hogy különböző módszerekkel megbizonyosodjanak a vallomások őszinteségéről. Kínában például – a Kr. e. II. évezredben – a kihallgatás időtartamára rizspúdert tettek a terhelt szájába. Amennyiben az a kihallgatás végeztével is száraz maradt, a terhelt bűnösségére következtettek, mivel izgalmi, félelmi állapotban a száj nyálkahártyái kiszáradnak, emiatt a nyelés megnehezül, és a nyelés megnehezülését a hazugság jeleként értékelték. A poligráfos hazugságvizsgálat kezdetei a 19. századra nyúlnak vissza -ekkor már számos tudós próbált olyan eszközt készíteni, amelyek alkalmasak lehettek a hazugság leleplezésére. Cesare Lombroso orvos-kriminológus is, aki Veronában 1885-ben primitív “poligráf”-fal, hidroszfigmográffal – amely valójában egy vérnyomásmérő volt – próbált bűncselekményeket megoldani. A modern hazugságvizsgáló atyjának John Larsson kaliforniai rendőr tekinthető, aki 1921-ben készítette el hazugságvizsgálóját, amellyel már három jelenséget: a vérnyomást, a pulzust és a légzést együttesen is képes volt mérni. Eszköze a gyakorlatban is bevált, számos bűnesetet sikerült megoldani a segítségével. Azóta a hazugságvizsgálók számos generációja jelent meg, a számítógépes – „modern” – korba – ahogyan azt Budaházi Árpád, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense megfogalmazta – 1992-ben lépett a poligráf, amikor a korszerű digitális technika felváltotta az analógot, ezáltal könnyebbé és megbízhatóbbá téve a vizsgálatot.
Katona Tibor interpretálásában a poligráfia („többféle írás”) „különböző, a terhelt, illetve más eljárási résztvevők – pl. a tanúk, különösen érdemi körben a sértett – testének fiziológiai változóit, úgy mint a vérnyomást, a szívritmust, a légzést és a bőr elektromos ellenállását egy időben mérő, tároló tevékenység”. A Nemzeti Szakértői és Kutatói Központ (NSZKK), amelynek Poligráfos Osztálya a nyomozó szervek, ügyészségek kirendelése alapján végez poligráfos hazugságvizsgálatokat bűnügyekben ill. bizonyos közigazgatási eljárásokban, a következőképpen határozza meg a poligráfos hazugságvizsgálatot: „Segítséget nyújtanak a kirendelő szerveknek adott bűncselekmények felderítése során a tettes beazonosításában, illetve a vizsgált személy (tanú, gyanúsított, sértett) bűncselekménnyel való viszonyának tisztázásában, vallomása valóságtartalmának ellenőrzésében”. Krispán István pszichológus, a hazugságvizsgálatok magyarországi meghonosítója szerint, „a vizsgálat egy speciális körülmények között végrehajtott kihallgatás”.
Maga az eszköz egy sokcsatornás műszer, amely egy időben több, az emberi szervezetben végbemenő fiziológia változást mér, amely analóg műszer esetében írótűk segítségével papírszalagra, digitális műszer esetén pedig egy számítógép merevlemezére kerül rögzítésre. A műszer működésének középpontjában a lelepleződés következményeitől való félelem áll, mivel ez váltja ki a testben az észlelt reakciókat, testi változásokat. Minimum három paraméter – mint a légzésváltozás, a vérnyomás és a bőr elektromos ellenállása vagy vezető képessége – mérésére alkalmasnak kell lennie az eszköznek ahhoz, hogy poligráfnak minősüljön. A legkorszerűbb eszközök – legalább – hat csatornásak, többek között alkalmasak a vizsgált személy mozgás-aktivitásának mérésre is, amelyet a vizsgálati szék lábai alá, karfájára, vagy a vizsgálati szék párnájára helyezett érzékelők segítségével képes mérni.
A műszeres hazugságvizsgálathoz elengedhetetlen a megfelelő szakember alkalmazása, mivel a műszer önmagában nem alkalmas arra, hogy mérje a vizsgált személy válaszainak megbízhatóságát. A szaktanácsadó az, aki megtervezi a vallomásellenőrzés menetét (milyen kérdéseket tegyenek fel a vizsgált személynek, ő határozza meg a kérdezési módszert, stb.), ő követi nyomon a vizsgált személy fiziológiai változásait, majd következtéseket von le a szóban kifejtettek valóságtartalmára vonatkozóan. Sipos Zsuzsanna véleménye szerint „akár egy tanfolyam alatt elsajátíthatók azok a pszichológiai és fiziológiai ismeretek, amelyek egy ilyen vizsgálat lefolytatásához szükségesek”, azonban a vizsgálatot végző személynek komplex tudásra van szüksége, a pszichológiai ismeretek mellett, többek között, kriminalisztikai tudással is rendelkezni kell, mivel csak így tudja kielégítő módon segíteni a nyomozó hatóságok munkáját. Ugyanakkor a legfontosabb szerepe a gyakorlatnak van. Sipos ezt azzal magyarázza, hogy „az értelmezés során nem abszolút értékeket alkalmaznak (a vizsgálatot végzők), hanem minőségi szempontokat, hiszen a válaszokra adott reakciók minden egyes vizsgálati alanynál speciálisak lehetnek”. Az NSZKK főigazgatója kiadott egy 34 pontból álló szabályzatot, amely szakmai anyag a poligráfos vizsgálatok egységes elvek szerinti végrehajtását, valamint azok egységes feltételeinek megteremtését szolgálja, célja hogy a poligráfos vizsgálók által a büntetőeljárás jogi keretei és a közigazgatási hatósági eljárás jogi keretei között azonos metodika alapján, azonos alapelvek szerint végezzék a poligráfos vizsgálatokat.
A szaktanácsadó közreműködése és a poligráf alkalmazása nem bizonyítási eszköz, ahogyan arra a Kúria egy eseti döntésében rámutatott, „ugyanis a bizonyítási eszköz a bizonyíték forrása, az, aminek a révén megismerhető a bizonyíték. Ekként a tanú, terhelt személye a bizonyítás eszköze, és a tanú, terhelt vallomása a bizonyíték. Poligráf útján pedig valójában nem a bizonyíték (a vallomás tartalma) válik megismerhetővé – az poligráf nélkül is megismerhető, hanem a vallomástevő személy hitelessége, szavahihetősége válik megítélhetővé”.
A Be. a bizonyítási cselekmények között szabályozza a műszeres vallomásellenőrzést, amellyel az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a nyomozás során a tanú és a gyanúsított vallomását vizsgálhatja. A vizsgálathoz a tanú, illetve a gyanúsított hozzájárulása szükséges. Azonban fiatalkorú, a 18. életévét be nem töltött tanú és terhelt vallomása műszeres vallomásellenőrzéssel nem vizsgálható. A vizsgálat során szaktanácsadó igénybevétele kötelező, aki eljárásáról és megállapításairól tanúként hallgatható ki a büntetőeljárásban. A poligráfos vizsgálat eredménye a tárgyalás anyagává tehető, ami azt a célt szolgálja, hogy a bizonyítási eszközből – jellemzően vallomásból – származó valamely tényszerű adatot megállapítható ténnyé erősítsen. Azonban a vizsgálat eredménye „csupán segédlet, segíti az orientálást, mivel a vallomás szabad értékelés tárgya” – a legfőbb bírói fórum olvasatában.
Felmerülhet a kérdés, hogy ki lehet-e játszani a poligráfot? Magát a szerkezetet nem lehet befolyásolni, hiszen az csak az általa mért adatokat rögzíti, azonban a vizsgálót – sokak szerint – meg lehet téveszteni. Budaházi szerint – aki, egy amerikai tanulmányra hivatkozik –, hogy félre lehessen vezetni a poligráfos vizsgálót, erősebb fiziológiai reakcióra van szükség a kontrollkérdéseknél, mint a kritikus kérdésekre adott válaszoknál. A tanulmány alapján két általános fajtája van az ún. ellentevékenységeknek: a viselkedési- és a műszermanipuláció. A viselkedési ellentevékenységet az jellemzi, hogy a vizsgált személy becsületesnek és őszintének mutatkozik a poligráfos vizsgáló előtt. A műszermanipulációnak az a lényege, hogy olyan ellentevékenységet fejt ki az alany (pl. a lélegzet visszatartása, a nyelv megharapása), amivel befolyásolni tudja a fiziológiai reakcióit, ezzel pedig becsapja a poligráfos vizsgálót. Krispán, aki 40 év alatt több mint 5000 hazugságvizsgálatot végzett el, úgy gondolja, hogy egy egészséges ember spontán módon, a saját elképzelései szerint képtelen kivédeni a poligráfos hazugságvizsgálatot.
