A terror jelensége, mint a félelemkeltés és nyomásgyakorlás eszköze egyidős az emberiséggel. A világ számos területe a 21. században is terrorfenyegetett övezetnek minősül. De hogyan változik a terrorizmus volumene? Milyen tendenciák jellemzőek napjainkban? Van-e összefüggés az illegális migráció és a sokasodó terrorcselekmények között?
Minden nagyobb, médiavisszhangot is kiváltó terrorista merénylet alkalmas arra, hogy az emberekben félelmet keltsen. Bár az európai belbiztonsági törekvéseknek és a hatóságok összehangolt munkájának köszönhetően a terrorizmus volumene visszaszorulni látszik, az elmúlt évben is számos terrorista indíttatású bűncselekmény rázta meg Európa országait, az elkövetők azonban nem minden esetben voltak terrorszervezetekhez köthetőek. A 2020-as eseményeket is figyelembe véve (Franciaország, Ausztria) a biztonságpolitikai szakértők szerint félő, hogy egyre inkább egy egymást kölcsönösen radikalizáló ördögi kör alakulhat ki a dzsihadista merényletek és a globális terrorizmus ötödik hullámaként is felfogható szélsőjobboldali terror között.
A terror jelensége gyakorlatilag egyidős az emberiséggel: minden történelmi kornak megvoltak a maga, társadalommal szemben gyakorolt kényszerítő jellegű, elnyomó, félelemkeltő és nyomásgyakorló eszközei az uralkodás és a politikai hatalomszerzés érdekében. A világ számos területe a 21. században is terrorfenyegetett övezetnek minősül, az okok pedig több, mint 100 évre vezethetőek vissza. Az újkor számára ismeretes terrorizmus-fogalom a XX. század közel-keleti terrorszervezeteinek megjelenéséhez köthető. A hírhedtebb terrorszervezetek (Al-Kaida, Hezbollah, Hamász, Fatah al-Iszlám, ISIS, Kurd Munkáspárt) nem csak “szülőhazájukban” fejtik ki erőszakos cselekményeiket, hierarchikus szervezeti felépítésüknek, konspiratív működésüknek, valamint fejlett infrastruktúrájuknak és technolnógiai felszereltségüknek köszönhetően ma már – akár a világ nagyhatalmaival is együttműködve – egyszerre több kontinensen is képesek kifejteni tevékenységüket. A “terrorizmus” általánosan elfogadott definíciója az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, melynek elsődleges célja a félelem, a zavar keltése és ennek révén meghatározott politikai eredmények elérése vagy a hatalom megtartása.
Bár a közvélemény számára megosztó az a tényszerű alapokon is nyugvó megállapítás, miszerint a terrorizmus európai megjelenése vitathatatlanul összefüggésbe hozható a 2015-ben keletről megindult migrációs hullámnak, az a mai napig meghatározó jelenség Nyugat-Európában.
A migráció és a terrorizmus tendenciája napjainkban
A globális terrorhelyzet feltérképezése érdekében érdemes megkülönböztetni az Egyesült Államok, Európa valamint a keleti válságterületek helyzetét. A biztonságpolitikai szakértők egybehangzó véleménye szerint a terrorfenyegetettség kifejezetten a polgárháborús illetve a háborús övezeteket érinti. Azon válságterületeken, ahol folyamatos háborúk zajlanak, a terrorizmus kiterjedése gyakorlatilag nem változott, keleten a terrorveszély, terrorfenyegetettség viszonylag kiegyenlített. A 2015-től megkezdődött ISIS által gerjesztett Közel-Keletet sújtó terrortámadások célpontjai részben katonai állomások, részben pedig a polgári lakosság voltak. A mai, Európán kívüli terrorizmus tendenciáját mégis az jellemzi, hogy az elsősorban a lakosság ellen irányult. Az itt élők válság-sújtotta területekről történő elvándorlása természetszerűleg megindult Nyugat-Európa irányába, ez pedig a terrorizmus európai térnyerésének is teret adott. Míg az Egyesült Államokban tekintélyes mértékben visszaszorult a terroresemények száma, úgy azonban ez Európában nőtt – ezzel együtt nőtt a lakosság hatóságok irányába tanúsított bizalma is. Az utóbbi években tapasztaltak szerint egy gyanús személy vagy potenciális merénylő csoport felbukkanása esetén a lakosság kivétel nélkül megtette a szükséges bejelentést a hatóságok felé, így a lakosság felkészültsége sem elhanyagolható a hathatós megelőzés, illetve felderítés szempontjából.
Európa terrorfenyegetettségi jelzői is főként nyugati és keleti konstellációban vizsgálandók, mivel a gyarmattartó országokban – Franciaország, Benelux államok – az ilyen irányú fenyegetettség magasabb. Ami a modus operandi, avagy a végrehajtás módját illeti, az a tapasztalat, hogy robbantásos, illetve a különböző tűzfegyverekkel végrehajtott merényletek száma csökkent. Ennek egyik legfőbb oka, hogy Európában nehezebb fegyverhez jutni, mivel a felderítő hatóságok szinte hiánytalanul kiszűrik a fegyvercsempészeket. A robbanóanyaggal, vagy lőfegyverrel elkövetett merényleteket a 2015-ös évet követően felváltották az ún. ramming-támadások, azaz a gépjárművel elkövetett terrorcselemények, amelyek embertömegek életének kioltására alkalmas gázolásos módszerként terjedtek el a kontinensen (mint pl. a 2016-os 86 emberáldozatot követelő nizzai-merénylet). A javarészt turisztikai létesítményeket sújtotta gázolások célpontjai főként külföldi turisták voltak.
A tendencia és az ellene folytatott védekezés relációjában is fejlődés tapasztalható, főként a francia eseményeket követően, amely az infrakstrukturális fejlesztésekben is megmutatkozik. Ilyen irányú intézkedés pl. a meghatározott övezetbe való behajtás megtiltása (pl. karácsonyi vásárok), valamint a tömegek által leginkább látogatott területek megfelelő fizikai – beton, fém objektumok – akadályokkal történő kiépítése. A hatóságok erőfeszítései és a hatékony védekezés következtében a terroristák egyre primitívebb eszközökhöz és módszerekhez folyamodnak – pl. késes támadások -, amelyekre inkább szórványos elkövetés jellemző, mivel tömeges célpontok ellen nem hatékony végrehajtási módozatok. (Példaként említhető a 2020. októberében történt, középiskolai tanár sérelmére elkövetett párizsi-merénylet).
A biztonságpolitikai szakértők egybehangzó véleménye szerint az illegális migráció és a migráns hátterű polgárság európai térnyerése fokozott veszélyt jelent a társadalomra – ez azonban rendkívül megosztó politikai álláspontokat generál a nyugat- és kelet-európai államvezetők között. A potenciális terrorista csoportosulásokat a speciális felkészültségű, terrorelhárítással foglalkozó szervezetek – Magyarországon a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat részeként működő Terrorelhárítási Központ – gyakran célzott megfigyelések útján szűrik ki.
A illegális bevándorlás trendjei napjainkban
Az utóbbi években az uniós politikai törekvéseknek és a tagállamok saját, önálló honvédelmi intézkedéseinek köszönhetően az illegális bevándorlás számadatai intenzíven csökkenő tendenciát mutatnak. Az embercsempészek tevékenységét a nyugat-balkán lezárása, illetve Magyarországon a határvédelem érdekében felépített “zöld határt” érintő kerítés szintén visszaszorította. A bevándorlási útvonalak volumene is folyamatosan változik (egyre jellemzőbb pl. vízen történő megközelítés) a korlátozott belépési lehetőségek, az országok védekezése okán.
Míg a kelet-európai és a nyugat-balkáni országok a fizikai akadály kiépítésében látják az illegális migráció visszaszorításának kulcsát, addig a nyugat-európai államok a megfelelő jogi környezet megteremtésében, illetve a rendvédelmi hatóságok jogosítványainak kiterjesztésében látnak nagyobb potenciált. Bár az Europol álláspontja szerint a korábbi évekhez hasonlóan semmi nem utal arra, hogy a terrorista szervezetek szisztematikusan az illegális migrációt kihasználva, annak köszönhetően érnek el sikereket, azonban az online térben erőszakra buzdító terrorista törekvések, valamint a bűncselekmények miatt bebörtönzött és a börtönökben radikalizálódó fogvatartottak továbbra is komoly veszélyt jelentenek a társadalomra.
