“Kemény munka összeegyeztetni a női szerepeket egy olyan kompetitív szakmával, mint a jogászi” – mondja Borbás Beatrix egyetemi oktató-kutató, ügyvéd, a Kúria főtanácsadója. De hogyan találkozik az alkotmányértelmezés a női jogegyenlőség témájával? Mi az, amit az amerikai alkotmányértelmezési technikákból vagy a jogi oktatás módszertanából adaptálni lehet itthon? Mi a célja a Magyar Ügyvédnők Egyesületének? – Egy példaértékű jogászi pálya – nőként. Erről beszélgettünk.
Írásaiból úgy tűnik, két téma foglalkoztatja leginkább: a közhatalom felelőssége az egyénekkel szemben és a nők jogai, esélyegyenlősége. Jól látom?
Mindkét téma alapvető az alkotmányjog elméleti és alkotmányos alapjogok érvényesülésének gyakorlata szempontjából, így alapvető a jelentőségük minden demokratikus jogrendben.
Igen, a közhatalom felelőssége még mindig foglalkoztat – és amellett, hogy erről írtam doktori disszertációmat is, folyamatosan olvasok és írok a témában -, jelenleg azonban kutatásaim fókuszában inkább az alkotmányjognak az alkotmányértelmezést érintő területei állnak – legyen szó akár hazai, európai vagy tengerentúli alkotmányértelmezésről.
A nők jog- és esélyegyenlőségének kutatása inkább gyakorlati szempontú érdeklődés részemről: a hangsúlyok a nőknek az egyes társadalmi, gazdasági, politikai döntéshozatali folyamatokba való bevonásán, illetve annak hiányán vannak.
Mik a fő, illetve a kedvenc kutatási területei?
Egyetemi oktatói munkámat 15 éve kezdtem az akkori Corvinus Egyetem alkotmányjogi tanszékén – ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara – ahol a magyar és az összehasonlító alkotmányjog területein belül az alkotmányértelmezés kutatási témaként mindig is az egyik kedvencem volt.
Az egyes nemzetek alkotmányai és azok értelmezése igencsak központi kérdés mindenhol, és noha nálunk – és a szomszédos, szintén politikai rendszert váltott államokban – dogmatikailag megalapozott alkotmányértelmezés zajlik, a több, mint kétszáz éves amerikai alkotmány és annak értelmezési gyakorlata, interpretációs elméletei igencsak kiforrottak, illetve már jogtörténeti távlatokban vizsgálható. Ezek a szempontok irányították rá a figyelmemet az USA alkotmányának értelmezési technikáira.
A téma önmagában is nagyon érdekes, de a fentiek miatt véleményem szerint a hazai alkotmányjogi kutatás számára is hozhat újdonságokat, érdekességeket, nyújthat többletet.
Miért kezdte foglalkoztatni a nők jog- és esélyegyenlőségének vizsgálata?
Amikor 18 éve az ügyvédi pályára léptem, azt tapasztaltam, hogy kemény munka összeegyeztetni a női szerepeket egy olyan kompetitív szakmával, mint a jogászi. Az is azonnal feltűnt, hogy amellett, hogy az ügyvédeknek mára a fele biztosan nő, a kamarai vezetésben alig vannak női vezetők. Talán ide vezethető vissza a téma iránti érdeklődésem. Ez a tapasztalat találkozott később az akadémiai alkotmányjogi szemlélettel, így lett ebből aztán kutatási téma.
Ezért vállalt szerepet a Magyar Ügyvédnők Egyesületében is? Ha jól tudom máig a szervezet elnökhelyettese. Miért tartja fontosnak ezt a szerepvállalást?
Az egyesületet 2004-ben alapítottuk. A cél az volt, hogy a kamarán belül legyen egy – kifejezetten a női érdekeket – képviselő fórum. A kamara vezetése felől Szűcs Andrea ügyvédnőtől indult a kezdeményezés.
A szervezet létjogosultsága közel 20 éves ügyvédi pályafutásom kezdete óta változatlanul fennáll. Az ügyvédség „versenyszakma”, ahol a nőknek ugyanúgy helyt kell állni, mint a férfiaknak és a nőknek több, vagy inkább mondjuk úgy, hogy más problémákkal kell megküzdeniük.
Az Egyesület létrehozása részben arról szólt, hogy legyen, egy olyan szervezet, ahol foglalkozunk a jogegyenlőség témájával, a jogegyenlőség megvalósulásával, azaz az esélyegyenlőség gyakorlati kivitelezésével. Megpróbáljuk érvényesíteni a női jogokat a mi szakmánkban – az ügyvédi, jogászi berkeken belül. Ilyen témájú eseményeket, konferenciákat szervezünk, ilyen témákban hívunk előadókat. Emellett ez olyan szakmai fóruma az ügyvédnőknek, ahol lehetőségük nyílik a kapcsolatteremtésre is. A kapcsolati tőke létrehozására – úgy gondolom – a nőknek általában kevesebb lehetősége van, mint a férfiaknak.
Célként tűztük ki azt is, hogy az ügyvédi kamara vezetésében emelkedjen a női reprezentáció. Ebben is sikeresen léptünk előre. Magam is négy évig segítettem a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnökségének munkáját, ami nagyon érdekes tapasztalatot jelentett. Jelenleg is tagja vagyok a Magyar Ügyvédi Kamara Teljes Ülésének.
Szervezetünk az Európai Jogásznők Egyesületének – European Women Lawyers Association (EWLA) – céljaival azonosulva, annak hazai tagszervezeteként működik. A célok között szerepel a nők jogegyenlőségére vonatkozó jogalkotás és jogalkalmazás jobb megértése, a nemzetközi együttműködés erősítése és a szakmai kapcsolatok elmélyítése más országok jogásznőivel és azok szervezeteivel is.
Bővíteni, mélyíteni kívánjuk a partneri viszonyokat női szervezetekkel, oktatási intézményekkel, jogi karokkal is. Részt veszünk olyan nemzetközi kutatásokban is, mint amilyen például a 2016-ban befejeződött európai szintű European Women Shareholders Demand Gender Equality (EWSDGE) volt. Ennek keretében igyekeztünk ráirányítani a közvélemény figyelmét olyan kérdésekre, mint amilyen a nők gazdasági döntéshozói testületekben való képviselete, részvétele. A kutatás kitért az előbbieket célzó stratégiákra és mérőszámokra is.
Saját pályáján érezte hátrányát annak, hogy nő?
Amikor a női jogokról vagy esélyegyenlőségről beszélünk, tévútra vezethet, ha elkezdjük perszonalizálni a problémát. Nem célszerű ezt tenni. Sőt, én azt javasolom: szigorúan kerüljük ezt az utat! A téma globálisan fontos, nem pedig az, hogy kit személy szerint milyen sérelem ért vagy éppen nem ért. Ne tereljük személyes síkra a problémát, mert itt nem személyekről van szó – rólam vagy másról -, hanem egy globális ügyről.
Én személy szerint azért beszélek a női jogokról és esélyegyenlőségről, mert a szakmai gyakorlati és elméleti kutatási tapasztalataim alapján tudok róla beszélni – és ebből adódóan meg is hallják a hangomat. Sok nő van, akit ténylegesen hátrányosan érintett a pályája során, hogy nő, de helyzetéből adódóan nem tudja felemelni a szavát saját érdekei védelmében, vagy ha mégis megteszi, nem hallják meg a hangját. Én vagyok olyan helyzetben, hogy felemelhetem a szavam, így meg is teszem.
Azt is látni kell azonban, hogy itt nem csak, vagy nem elsősorban a nőkről van szó, hanem a nők és a férfiak egyenjogúságáról, mint az egyik legfontosabb demokratikus alapelvről. A nők és a férfiak közötti jogegyenlőség alkotmányos védelméről. Ha egy uniós vagy egyéb nemzetközi dokumentumban olvasunk ezekről a jogokról sosem a „nők” jogvédelméről esik szó, hanem mindkét nem védelméről – adott esetben például részvételükről a döntéshozatalban. Az más kérdés, hogy történetileg úgy alakult, hogy a nők vannak egy döntéshozatal esetében kevesebben, de elméleti síkon mindig arról kell beszélni, hogy a társadalom tagjait adó mindkét biológiai nem képviseltethesse magát.
2018-ban az Egyesült Államokban vett részt kutatásokban, ösztöndíj-programokban. Ezek a tapasztalatok mennyiben támogatták a kutatásait?
2018-ban egyetemi kutatóként utazhattam az USA-ba, ahol két jogi karon is gazdagíthattam a szakmai tapasztalataimat – a Szilícium-völgyi Santa Clara University-n és a Chapman University-n Orange-ben, Los Angelesben.
Az ösztöndíjak után másképpen láttam a témámat. Korábban a női jogegyenlőség terén és az alkotmány-értelmezés terén is elsősorban Európára, illetve a kontinentális jogra koncentráltam, a fókuszban Magyarországra és az EU-ra. Az ösztondíj-program adott lehetőséget arra, hogy Amerika felé is nyissak. A témám az alkotmányos teóriákra és alkotmányértelmezésre koncentrált az Amerikai Egyesült Államok jogrendjében.
A Santa Clara University jogi karán kaptam egy gyönyörű szobát a szakkönyvtár kellős közepén és minden rendelkezésemre állt, amiről egy kutató álmodhat. Fantasztikus anyagokat gyűjtöttem és fantasztikus segítséget kaptam az ottani kollegáktól. Emellett részt vehettem az alkotmányjogi alapképzésen, konzultálhattam sokakkal, előadásokat tarthattam az ottani kollégáknak, de részt vehettem az úgynevezett „mock trial”-eken is, ahol tulajdonképpen elpróbálják a tárgyalásokat – ebből egyébként versenyeket is rendeznek. A jogi karon be van rendezve egy hatalmas terem bírósági tárgyalóteremnek, ahol a hallgatók gyakorolni tudnak. Nagyon érdekes és tanulságos volt, hogy ott hogyan tanítják az alkotmányjogot – mi az, ami esetleg oktatóként hasznosítható itthon a jogi oktatásban.
A Chapman University-n – mivel májusban indult az a terminus – éppen a „bar exam”–re, az ottani jogi szakvizsgára felkészítő nyári kurzuson vettem részt. Ez már emeltebb szintű képzés, mint maga az egyetemi oktatás – hiszen a végzősöknek szól – és nemcsak az alkotmányjogot, de számos egyéb jogterületet is érint. Fantasztikus élmény és nagyon hasznos volt megtapasztalni a gyökeresen más előadói stílust, más oktatási technikát, tanuln és megérteni az angolszász jogcsalád sajátos alkotmányjogi érvelését.
Miben más az ottani oktatás?
Rengeteg különbség van, de talán az a legszembetűnőbb, hogy az oktatás rendkívül interaktív. Az óra előtt hétről-hétre kiadnak a hallgatóknak egy írásbeli feladatot – mondjuk 60-70 oldalnyi olvasmányt jogesetekről -, az órákon ezt elemzik, keretekbe foglalják, megbeszélik. Az oktató sorban kérdezi a hallgatókat, akik egész félévben ugyanazon a helyen kell, hogy üljenek – így név szerint tudja szólítani őket. Az oktatás ezáltal nem frontális, mint itthon – ahol az előadó előad, a hallgató pedig jegyzetel –, hanem egyfajta párbeszéd az előre kiadott anyagról. Aktív részvételt kíván a hallgatóságtól – és ez szerintem nagyon jó és hasznos. Rögtön dolgoznak az anyaggal, ami egyébként a precedensjog miatt inkább a jogesetekre összpontosít.
Kicsit úgy zajlanak ott a nagy előadások, mint nálunk a szemináriumi órák. Az interaktivitást szinte „kikényszerítik”: a diák nem ülhet végig csendben egy előadást.
Az oktatási technikák mellett természetesen a kutatási eredményekből is rengeteget tanultam szakmailag. Végeztem kérdőíves kutatást és készítettem mélyinterjúkat az ottani kollégákkal, neves alkotmányjogászokkal. Ezek jól kiegészíttették az órákon hallottakat és a könyvtári kutatásokat.
Ugyancsak 2018-ban vett részt az „IVLP”-ban. Mit takar ez, mivel járt és milyen eredménnyel zárult?
A program teljes neve International Visitor Leadership Program – az amerikai Külügyminisztérium szervezi. A budapesti amerikai nagykövetség jelölése alapján vehettem részt rajta.
Körülbelül harminc országból jöttek össze jogászok erre a képzésre, ahol szintén jogászok – az amerikai jogászi hivatásrendek képviseletében – tartottak nekünk előadásokat. Washington D.C.-ben zajlott az alapozó képzés, ahol eljutottunk a Legfelsőbb Bíróságra, majd Nebraskában a lincoln-i Legfelsőbb Bíróság elnökével beszélgettünk, de a floridai államügyésszel is találkozhattunk, így betekinthettünk a rendszer működésébe, a tényleges joggyakorlatba, mégpedig teljes körben, a leghitelesebb forrásokból.
Az államok legfelsőbb bíróságaira elmenni, előadásokat hallgatni, egyáltalán, ezeken a szakmai körutakon részt venni, ezekkel a szakemberekkel, kérdezési lehetőséggel – ez mind így együtt, rendkívül értékes ismeretanyagot adott.
Min dolgozik jelenleg?
Az említett két nagy téma összegzéséül kutatásaimat egy szakmai kiadványban foglaltam össze, amely nemsokára megjelenik „A jogegyenlőség női szempontjai az Amerikai Egyesült Államok alkotmányos rendszerében” címmel. Végeredményben a klasszikus alkotmányjogi alapelv, a jogegyenlőség vizsgálata történik a kötetben, egy sajátos – női – szemszögből, az amerikai jogrendben, az USA Legfelsőbb Bíróságának alkotmányértelmezési gyakorlatának tükrében.
Az egyetemen most elsősorban a tananyagfejlesztésben veszek részt és például olyan, a kutatási témámba vágó feladatokat kapok, mint amilyen az összehasonlító alkotmányjogi tankönyvben az USA-ra vonatkozó rész megírása.
A jelenlegi feladataim között van az egyetem továbbképzési központjában a Közszolgálati Protokoll szak vezetése. Ez egy hiánypótló képzés, melyet az állami közszférában, a központi közigazgatásban, a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi szerveknél dolgozó szakembereknek indítunk. Gyakorlatorientáltan igyekszünk a hallgatók tudását bővíteni az állami és diplomáciai protokollismeretekben, a tárgyalások előkészítésében, lebonyolításában, az állami rendezvényszervezés területén.
Főtanácsadó a Kúrián. Mennyire tudja ottani munkájában hasznosítani ismereteit?
Azt gondolom, hogy a magyar jogszabályok értelmezésénél – nem csak az Alaptörvény esetében – lehet használni azokat az alapokat, amiket az USA-ban már lefektettek. A kint tanult elméleteket és technikákat reményeim szerint a Kúrián végzett főtanácsadói munkám során is jól tudom hasznosítani.
Dr. Borbás Beatrix Ph.D., L.L.M. 1974-ben született Pécsett, gimnáziumi és egyetemi tanulmányait is itt végezte. 1999-ben szerzett jogi diplomát. 2003-ban európajogi szakjogász képesítést szerzett és ugyanebben az évben tette le a jogi szakvizsgákat.
2005-től a pécsi jogi kar Doktori Iskolájában folytatott PhD – kutatási területe az állam és a közhatalom kárfelelőssége, különös részként a bíróságok kárfelelőssége volt. 2008-2009. tanév második szemeszterében szerezte meg a doktori abszolutóriumot, majd a doktori értekezés első tervezeteinek elkészülte után, 2009. júliusában indult meg a fokozatszerzési eljárás, amelynek keretében 2011. évben doktori szigorlatot tett polgári jog főtárgyból és alkotmányjog melléktárgyból. Doktori disszertációjának címe „Fejezetek a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség köréből a magyar és az európai szabályozás tükrében – különös tekintettel a tisztességes eljárás követelményére”. A disszertációt 2012. évben védte meg summa cum laude eredménnyel.
A doktori értekezés „A bírói hatalom kárfelelőssége” címmel jogi szakkönyvként jelent meg 2014-ben a Kúria elnökének és a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének előszavával, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Bizottságának akkori elnöke lektorálásával.
Jelenlegi tudományos kutatásainak fókuszában az Amerikai Egyesült Államok alkotmányos rendszere áll, az amerikai alkotmányos teóriák, amerikai alkotmányértelmezés. Kutatásaihoz kapcsolódóan két amerikai egyetem, a Santa Clara University és a Chapman University jogi karán töltött egy szemesztert.
Az amerikai jogrendszer mélyebb megismerésére adott lehetőséget számára az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma által szervezett IVLP programon való részvétel, amelynek témája a gyermekek és a nők jogainak védelme volt az amerikai jogrendben. A szakmai tapasztalatai eredményeit folyamatosan publikálja magyar és angol nyelven.
2000. és 2002. között a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztosságán dolgoztott, a Jogszabály-előkészítési Főosztály munkatársaként. Egyfelől más szaktárcák törvényjavaslatainak és előterjesztéseinek jogi véleményezésével, a meglévő belső és külső szabályozással való összeegyeztethetőségével foglalkozott, másfelől a szervezet által előkészített saját törvénytervezetekkel kapcsolatban kodifikátori, jogszabály-előkészítési feladatkört látott el. Közigazgatási tapasztalatok szerzése mellett, részt vett a távközlési piacliberalizációt elsőként megvalósítani kívánó hírközlésről szóló törvénytervezet előkészítésében, majd az elektronikus aláírásról szóló törvény előkészítésében már, mint a törvénytervezet projekt-felelőse. A kodifikációs feladatai a szövegtervezetek elkészítésétől, a klasszikus jogszabály-szerkesztési munkától a szövegjavaslatok szakmai és közigazgatási egyeztetésén át a törvényjavaslatok közigazgatási államtitkári értekezleten való képviseletig terjedtek.
2003-ban a jogi szakvizsgák megszerzését követően ügyvédként kezdett dolgozni.
2006. kezdte meg oktatói munkáját az akkori Corvinus Egyetem Közigazgatási Karának Alkotmányjogi Tanszékén. Itt 2007-2008. tanévtől egyetemi tanársegédként, majd 2009. év óta egyetemi adjunktusként dolgozom.
Az egyetemi oktatás és kutatás mellett részt vesz az Országos Közigazgatási Szakvizsga és Alapvizsga felkészítő tanfolyamok munkájában előadóként és vizsgáztatóként. 2013. évtől kezdődően a Magyar Ügyvédi Kamara jelölése alapján a jogi szakvizsgáztatásban is részt vesz, az Igazságügyi Minisztérium Jogi Szakvizsgabizottságának tagjaként.
A jogtudomány terén végzett tevékenysége mellett az egyetem továbbképzési központjában posztgraduális szakvezetőként több éve dolgozik a Közszolgálati protokoll című egy éves képzésben, oktatóként és a program szakmai felelőseként.
Az ügyvédi közélet aktív részeseként a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnökségének tagja volt 2014 és 2018 között, jelenleg is tagja a Magyar Ügyvédi Kamara Teljes Ülésének. Alapító tagja az ügyvédi kamarai önszerveződésként életre hívott Magyar Ügyvédnők Egyesületének, 2004. év óta látta el a titkári, majd 2010. évtől a főtitkári tisztséget. Az Egyesület tagsága mintegy 10 éves adminisztratív feladatkör ellátása után 2015. évben a MÜE alelnökévé választotta.
