“Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz” – deklarálja Alaptörvényünk. Ezt az alapjogot szogálja az örökbefogadás intézménye is. Ugyanakkor egy, az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat megnehezíti a nem házasságban élők és egyedülállók számára az örökbefogadást. De mik is a hatályos szabályok?
Tavasszal módosult a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény. A törvénymódosítás célja az örökbefogadás szabályainak egyszerűsítése, valamint az eljárás gyorsítása volt azért, hogy minél több gyermek szerető családban nőhessen fel. Ugyanakkor egy, az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat megnehezíti a nem házasságban élők, valamint az egyedülállók számára az örökbefogadást, amely módosítás legnagyobb vesztesei a gyermekek lehetnek.
Milyen szabályok vonatkoznak az örökbefogadásra?
„A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjék.” A Ptk. családjog könyv alapelvének érvényesülését szolgálja az örökbefogadás, amelynek legfontosabb célja, hogy a családdal nem rendelkező kiskorúak – akiknek a szülei meghaltak vagy nem képesek őket megfelelően nevelni – családhoz jussanak. A lényeg a családhoz jutás, azért, hogy a gyermek megkaphassa a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelmet és gondoskodást. A törvényjavaslat a házaspárokat részesíti előnyben, a családpolitikáért felelős miniszter csak különös méltánylást érdemlő esetben járul hozzá az egyedül örökbe fogadni szándékozó személy örökbefogadásra való alkalmasságának gyámhatósági megállapításához, akkor, ha a gyermekvédelmi szakszolgálat nem talál a gyermek számára örökbefogadó házaspárt.
Az örökbefogadás szabályai – többek között – a Ptk.-ban, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben, valamint a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló kormányrendeletben találhatók. A hazai szabályozás kialakításában nagy szerepet játszottak a Gyermekek jogairól szóló New Yorki Egyezmény és a Nemzetközi Örökbefogadásról szóló Hágai Egyezmény.
Magyarországon 1960 óta a teljes örökbefogadás érvényesül, vagyis az örökbefogadás nemcsak az örökbefogadott és az örökbe fogadó között, hanem annak rokonai között is rokoni kapcsolatot létesít. E szabálynak az öröklés szempontjából van jelentősége, azaz az örökbefogadott – az örökbefogadás fennállása alatt – az örökbefogadó szülő és annak rokonai után az örökbefogadó szülő vér szerinti leszármazójaként örököl.
Az örökbefogadáshoz az örökbe fogadni szándékozó személynek és a gyermek törvényes képviselőjének (szülő vagy gyám) a kérelme szükséges. Továbbá szükségeltetik hozzá a gyermek szüleinek, valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársának a hozzájárulása is. Utóbbira akkor van szükség, ha az örökbefogadó házastársa nem kívánja örökbe fogadni a gyermeket (közös háztartásba kerül vele, ezért kell a beleegyezése). A vér szerinti szülő hozzájárulásával minden családjogi kapcsolata megszűnik a gyermekével.
Az örökbefogadásnak két típusát különböztetjük meg, a nyílt és a titkos örökbefogadást. Előbbi esetén a vér szerinti szülő meghatározott, általa ismert személy tekintetében járul hozzá az örökbefogadáshoz. Utóbbi esetben úgy járul hozzá az örökbefogadáshoz, hogy az örökbefogadó személyét nem ismeri, vagy a hozzájárulásához nincs is szükség (pl. a szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll). Nyílt örökbefogadás esetén a vér szerinti szülő a hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek születésétől számított 6 héten belül visszavonhatja, amennyiben erre nem kerül sor, a gyermek hathetes életkorának betöltésével szülői felügyeleti joga megszűnik.
Az örökbefogadásnál a legfontosabb szempont, ahogyan azt Kiss Zsófia klinikai szakpszichológus (is) megfogalmazta, „hogy mindig a gyereknek keresünk szülőt és nem fordítva”, vagyis nem a leendő örökbefogadók kívánalma az elsődleges szempont az örökbefogadásnál. A Ptk. azon rendelkezései is, mint a 14. életévét betöltött kiskorú csak a beleegyezésével fogadható örökbe, valamint, ha az előbbi életkort még nem töltötte be, de ítélőképessége birtokában van, véleményét az örökbefogadására vonatkozóan megfelelő súllyal figyelembe kell venni, a kiskorú számára történő legmegfelelőbb család megtalálását szolgálják.
Az a személy lehet örökbefogadó, aki a 25. életévét betöltötte, cselekvőképes, a gyermekénél legalább 16 évvel, legfeljebb 45 évvel idősebb és személyisége, körülményei alapján alkalmas a gyermek örökbefogadására. A korkülönbségtől abban az esetben lehet eltekinteni, ha rokoni vagy házastársi örökbefogadásra kerül sor. Közös gyermekként történő örökbefogadás esetén a fenti életkornak és korkülönbségnek csak az egyik örökbefogadó tekintetében kell fennállnia. Testvérek örökbefogadása esetén az idősebb gyermek életkorát kell alapul venni. Nem fogadhat örökbe, aki szülői felügyelet megszüntetését vagy a közügyektől való eltiltást kimondó jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll, valamint akinek a gyermekét nevelésbe vették.
Az örökbefogadásra való alkalmasságról a gyámhatóság dönt. Az örökbefogadás előtti eljárás célja annak megállapítása, hogy az örökbe fogadni szándékozó alkalmas-e gyermek örökbefogadására. A gyermekvédelmi szakszolgálatnál előterjesztett kérelmében nyilatkoznia kell többek között az örökbefogadási szándéka indokairól, valamint az örökbe fogadandó gyermekre, gyermekekre vonatkozó elképzeléseiről, például vállalja-e egészségi problémával küzdő gyermek örökbefogadását. Kiss tapasztalata szerint az örökbefogadni vágyók kétharmada egészséges, fehérbőrű újszülöttet szeretne, vagy legalábbis 0-3 év közti gyermeket. Az egészségest azzal szokták finomítani, a pszichológus elmondása szerint, hogy korrigálható egészségi állapotú legyen, azaz olyan betegségben szenvedjen, amelyet még el tudnak fogadni. A tartósan beteg, vagy fogyatékkal élő gyermekeket általában külföldiek fogadják örökbe (nemzetközi örökbefogadás), olyan országból érkezők, ahol a szociális ellátások kedvezőbbek (pl. Benelux államokból), ezért nem jelent nagy terhet pl. a beteg/fogyatékos gyermek mellé gondozó felvétele.
A leendő örökbefogadó orvosi és pszichológia vizsgálaton esik át, valamint a családi és lakáskörülményeiről környezettanulmány készül. Az örökbefogadásra felkészítő tanfolyam elvégzése – a tavaszi jogszabálymódosítás óta – már nem kötelező. Amennyiben az örökbe fogadni szándékozó alkalmasságát a gyámhivatal megállapítja, bekerül az egységes örökbefogadási nyilvántartásba. A gyámhivatal alkalmasságot megállapító határozata 3 évig hatályos, azonban ez meghatározott feltételek fennállása esetén 1 évvel meghosszabbítható. Az előzetes eljárástól, rokoni vagy házastársi-, nemzetközi örökbefogadás és gyermekvédelmi nevelőszülő esetén el lehet tekinteni, ekkor az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás során kerül sor az alkalmasság megállapítására.
Az örökbefogadási kérelem előterjesztését és az érdekeltek hozzájárulását követően az örökbe fogadni szándékozónak a gyermeket legalább 1 hónapig a saját háztartásában kell gondoznia, amely „próbaidő” bizonyos esetekben – pl. az örökbefogadó és a vér szerinti szülő házastársak – mellőzhető. Az örökbefogadás csak a gondozási idő eredményes letelte után engedélyezhető.
A gyermekvédelmi szakszolgálat (vagy jogszabályban meghatározott szervezet, mint pl. Gólyahír Egyesület, stb.) az örökbefogadást követően, a gyermek helyzetét, életkörülményeinek alakulását az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított – legfeljebb – öt évig figyelemmel kíséri és segíti. Az utánkövetés során az első találkozásra az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő 6 hónapon belül kerül sor, a másodikra pedig másfél év múlva, azonban az örökbefogadó kérelmére sűrűbb találkozási lehetőséget is biztosíthat az utánkövetést biztosító szervezet.
Amennyiben a gyermekben felmerül, hogy „kik a vér szerinti szülei”, lehetősége van a 14. élétévének betöltését követően, hogy a gyámhatóságtól felvilágosítást kérjen arról, él-e a vér szerinti szülője, van-e testvére. Továbbá, ha a gyermek és a vér szerinti szülő(k) szabályozott keretek között, a gyámhivatalban találkozhatnak is. Kiss szerint az örökbefogadott, jellemzően, a 20-as éveinek közepe, vége felé, vagy még azután, amikor családot alapít, kezd érdeklődni a vér szerinti szüleiről.
Az örökbefogadás joghatásairól (pl. az örökbefogadott neve), hatálytalanná válásáról és felbontásának szabályairól a Ptk. rendelkezik.
„Az állam nem jó szülő”, írják a civil szervezetek, amelyek arra szólítják fel egy nyílt levélben az Országgyűlést, hogy a gyermekek érdekeit helyezze előtérbe, és utasítsa el a – bevezetőben hivatkozott – törvényjavaslatot. Szakértők véleményére hivatkozva, amely megegyezik az ENSZ és az Európa Tanács irányelveivel is, azt írják, hogy minden gyermek érdeke, hogy ne nevelőintézetben, hanem családban nőjön fel. Ma Magyarországon rengeteg gyermek marad állami gondoskodásban vagy kerül külföldre örökbefogadó szülőkhöz. Olyan gyermekek, akiket magyar párok vagy egyedülállók is szívesen felnevelnének, de nem tehetik a hatályos jogszabályi környezetben. Amennyiben a jövő záloga a gyermek, kérdés, hogy szabad-e tovább szűkíteni az örökbefogadók körét, valóban a házasságban élők általi örökbefogadás és a nevelőintézet a két legjobb lehetőség a gyermek számára…
