A határokon átnyúló vonatkozású hagyaték jogi sorsának rendezése számos öröklési jogi kérdést vet fel. – A nemzetközi öröklési ügyekben melyik ország jogszabályai alapján kezelendő a hagyaték sorsa? Miként zajlik egy európai uniós öröklési eljárás? Mi is az európai öröklési bizonyítvány? – Összefoglaltuk a legfontosabb tudnivalókat!
Az örökhagyó halálával a határokon átnyúló vonatkozású hagyatéki vagyonelemek jogi sorsának rendezése kulcsfontosságú momentum az örökösök számára, mely – az eltérő nemzeti öröklési jogi szabályozás végett – jogvitát idézhet elő. Az unió négy alapszabadsága által eredményezett személyek-, és tőke szabad áramlása következtében mára nemzetközi szintű jogkérdéseket is felvet az Európai Unió területén található hagyatéki vagyontárgyak jövőbeni sorsának rendezése. De vajon melyik ország nemzeti joga lesz irányadó az öröklési eljárásban?
Az európai öröklési szabályoknak megfelelően az uniós polgároknak lehetőségük van arra, hogy a hagyatékuk kezelésére alkalmazandó nemzeti jogot szabadon megválaszthassák. Minderre az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU rendelet (a továbbiakban: Európai Öröklési Rendelet) ad felhatalmazást. Az Európai Öröklési Rendelet hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a belső piac megfelelő működését azáltal, hogy megszüntetik azoknak a személyeknek a szabad mozgása előtti akadályokat, akik jelenleg nehézségekbe ütköznek a határokon átnyúló vonatkozású örökléssel összefüggő jogaik érvényesítése során.
A rendelet hatálya kiterjed a hagyaték öröklésének valamennyi polgári jogi szempontjára – azaz a vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek haláleset miatti átszállásának valamennyi formájára – akár végintézkedés szerint megvalósuló átruházás, akár törvényes öröklés révén történő átszállás útján. Az öröklési ügyek rendezésére szolgáló, eltérő tagállami rendszerek figyelembevétele érdekében a rendeletnek valamennyi tagállamban biztosítania kell az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadását és végrehajthatóságát. A rendelet azonban nem lehet alkalmazandó a polgári jog örökléstől eltérő területeire (pl. házassági vagyonjoggal kapcsolatos kérdések, ajándékozás révén átszállt vagyoni jogok, dologi jogok természete).
Hogyan végrendelkezhet az örökhagyó?
Az általános joghatósági szabályoknak megfelelően az öröklés egészében történő határozathozatalra annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek a területén az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt. A rendelet lehetőséget biztosít arra, hogy az örökhagyó megválaszthassa, hogy a hagyatékának kezelésére alkalmazandó jog az állampolgársága szerinti ország joga legyen, vagy egyéb tagállam jogát kívánja kijelölni. Mindezek értelmében tehát a végrendelkező az utána történő öröklés egészére irányadó jogként választhatja annak az államnak a jogát, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik. A többes állampolgársággal rendelkező személy bármelyik állam jogát választhatja, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik.
A jogválasztásról kifejezetten, végintézkedés formájában tett nyilatkozatban kell rendelkezni, vagy annak a végintézkedés rendelkezéseiből megállapíthatónak kell lennie – melynek tartalmi érvényességére a választott nemzeti jogban foglaltak lesznek irányadók. A jogválasztás módosítható illetve vissza is vonható, azonban mindezeknek eleget kell tenniük a végintézkedés módosítására, illetve visszavonására vonatkozó alaki követelményeknek.
A polgári jogi szabályoknak megfelelően az uniós öröklési jog szerint is lehetősége van az örökösnek az örökségről való lemondásra, illetve annak visszautasítására, amely jognyilatkozatot azon tagállam bírósága vagy egyéb hatósága előtt is megteheti, ahol életvitelszerűen tartózkodik.
Megtagadható-e egy állami hatóság részéről a hagyaték rendezése tárgyában választott joghatóság?
Az Európai Öröklési Rendelet közrendi klauzulája („ordre public”) hangsúlyozza, hogy valamely, a rendelet által meghatározott állam jogának valamely rendelkezésének alkalmazása csak akkor tagadható meg, ha az alkalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a fórum közrendjével. A külföldi norma alkalmazása tehát csak akkor mellőzendő, ha az konkrét eredményében sérti a fórum jogrendszerének alapvető elveit, az mindig csak az illető külföldi jogszabálynak az adott nemzetközi magánjogi tényállás esetében történő, konkrét alkalmazását akadályozza meg. (Pl. a hatóságok visszautasíthatják egyes rendelkezések alkalmazását, ha megítélésük szerint ezek hátrányos megkülönböztetést jelentenek az örökösökre nézve.)
Milyen joghatással bírnak az eltérő országokban meghozott bírósági határozatok?
Az Európai Öröklési Rendelet biztosítja a különböző tagállamokban az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadását és végrehajthatóságát, melynek érdekében további eljárás lefolytatása szükségtelen, ezen határozat végrehajthatóságát pedig az örökös kérelmezheti – így az állami kikényszeríthetőségre is lehetőség nyílik az esetleges önkéntes nemteljesítés okán.
Mivel igazolható, hogy az örökös jogosult birtokba venni az elhunyt örökhagyó adott országban található vagyontárgyát?
Az európai öröklési bizonyítvány a rendelet szerint kiállított olyan okirat, amely érvényes jogcímet képez a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam nyilvántartásába történő bejegyzéséhez. Az egységes öröklési bizonyítványt egy másik tagállamban való felhasználásra állítanak ki – azzal, hogy szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében a bizonyítvány nem veheti át a tagállamokban hasonló célokra esetlegesen létező belső okiratok helyét. A nemzeti hatóságok által kiállított okiratok eltérő joghatással bírnak – a kiállító tagállami hatóság eredményeként – ezzel szemben azonban az európai öröklési bizonyítvány a kulcs az unió egész területén történő, azonos joghatás eléréséhez. Az öröklési bizonyítványra szintén vonatkozik – annak minden további aktust mellőző – automatikus elfogadhatósága és végrehajthatósága. Öröklési bizonyítvány kiállítására az öröklési ügyben döntési jogkörrel rendelkező bíróságok és egyéb hatóságok (pl. közjegyzők) jogosultak, melyet indokolt esetben e hatóságok az örökösöktől visszavonhatnak.
