Módosult az anyakönyvi eljárásról szóló törvény – a személyazonosító adatok nyilvántartásába ezentúl be kell jegyezni az egyén születési nemét és ezen adat a bejegyzést követően nem változtatható meg. Egy „átlagember” számára ebben nincs is semmi kivetnivaló, hiszen „férfinak/nőnek születtem, úgy is fogok meghalni”. De mi a helyzet a transznemű emberekkel, akiknek ezzel a módosítással ellehetetlenülhet az egész életük? Mit tehetne értük a jog?
A transzneműség fogalma körül sok tévhit kering, így a transz embereket sokan homoszexuálisnak vélik. Főglein Karola a transz identitást a következőképpen határozza meg: a transznemű egyén, „szűkebb értelemben olyan ember, akinek születéskor tulajdonított neme nem egyezik meg az önmaga által definiált nemmel”. Olyan emberekről van szó, akiknek a biológiai nemük nem felel meg az általuk megélt nemnek, így transznő az az egyén, akit férfiként anyakönyveztek, viszont nőként tekint magára, míg transzférfi alatt az előbbiek fordítottja értendő. Ezzel szemben a tudomány ciszneműnek hívja azokat az embereket, akiknek a születéskor meghatározott nemével megegyezik a nemi identitása, biológiai neme és nemének kifejezése. Tehát a nemi identitás, leegyszerűsítve, hogy valaki nőként vagy férfiként tekint magára, nem azonos a szexuális irányultsággal, azaz nem kizárt, hogy egy transznemű ember homoszexuális legyen, mint ahogy egy cisznemű is lehet az. A Betegségek Nemzetközi Osztályozása szerint a transzexualitás – e kifejezést az erős medikalizációs jellege miatt sokan nem is használják – a nemi identitászavar körébe tartozik, azonban sokan megkérdőjelezik a transzszexualitás betegségmivoltát, így a jövőbeni megítélése a homoszexualitáshoz hasonló lehet. Dánia – nem várva az Egészségügyi Világszervezetre – már 2017-ben törölte a mentális betegségek listájáról.
A transznemű emberek neme jogi elismerése lehetőségének hiánya az élet számos területén okoz hátrányt, hiszen nem lehet az identitásuknak megfelelő hivatalos iratuk. Bodrogi Bea, a Transvanilla transznemű egyesület jogásza egy példájával élve, ha Molnár Sára névre szóló diplomával egy férfi jegyekkel és megjelenéssel bíró személy munkát keres, nagy eséllyel ütközik nehézségekbe. Tehát a nemzetközi elvárásoknak megfelelő – jogi nemváltás – szabályozás kialakítása a transz emberek mindennapi boldogulását segíti elő, annak hiánya Bodrogi szerint „a transznemű személyek teljes gazdasági és szociális kirekesztését eredményezi”. Az előbbieket támasztja alá a Háttér Társaság felmérése, amely szerint a transznemű emberek 24%-a kísérelt már meg öngyilkosságot azért, mert kilátástalannak ítélte meg az életét, 40%-ukat pedig rúgták már ki amiatt, mert transznemű.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2015-ben fogadta el „A transznemű emberekkel szembeni diszkrimináció Európában” című határozatát, amelyben felhívja a tagállamokat, így Magyarországot is, hogy vezessenek be gyors, átlátható és hozzáférhető eljárásokat, melyek lehetővé teszik a transznemű emberek számára a születési anyakönyvi kivonatban vagy más hasonló iratban regisztrált nevük és nemük megváltoztatást. A határozat nem volt előzmény nélküli, az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) számos ügyében foglalkozott a transzszexuálisok jogaival, mint a Goodwin kontra Egyesült Királyság ügyben is. Továbbá az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2010-ben kiadott egy ajánlást, amelyben lefektette a nem elismerési folyamat törvényi szabályozásának alapkövetelményeit.
Az Európai Unió intézménye, az Európai Parlament az alapvető jogok uniós helyzetéről szóló 2016. évi éves jelentésében sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a transznemű személyek számára számos tagállam továbbra is olyan követelményeket ír elő a nemváltoztatás elismerése céljából, illetve feltételeként, mint az orvosi beavatkozás illetve a kényszersterilizáció. E követelmények ugyanis súlyosan sértik az emberi jogokat. Felszólította a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást a tagállamok számára a nemi hovatartozás jogi elismerésének legjobb európai modelljeiről, valamint felhívta a tagállamokat, hogy ismerjék el a nemváltoztatást, és biztosítsák a nemi hovatartozás jogi elismerésére vonatkozó, orvosi követelmények (pl. pszichiátriai jóváhagyás) nélküli eljárások rendelkezésre állását.
Látható, a nemzetközi jogi környezet homlokegyenest más irányt határoz meg, mint amilyen irányba az anyakönyvi eljárásról szóló törvény módosításával a magyar állam lépett. A törvény – nem „eurokonform” – módosítása a közelmúltban született 6/2018. (VI. 27.) AB határozat tükrében meglepő (azonban ezt megelőzően is foglalkozott az AB a kérdéssel), melyben az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, mivel a jogalkotó nem szabályozta a jogszerűen letelepedett nem magyar (transznemű) állampolgárok névváltoztatási eljárását. A határozat meghozatalakor papíron még volt lehetőség a nemváltoztatásra, azonban már ekkor is többször felfüggesztésre került, gyakorlatilag teljesen ellehetetlenült a nemváltoztatás lehetősége.
A határozat – nyilvánvalóan – nemcsak a külföldi transznemű személyek számára alapvető jelentőségű. Az AB a határozatában megállapította, hogy „a nem jogi elismerését megvalósító névváltozásnak alapjogi háttere van, ezért az állam – védelmi kötelezettségének megfelelően – olyan szabályozást köteles kialakítani, amely tudomásul veszi a nem megváltoztatását, és diszkriminációmentesen biztosítja az ebből következő névváltoztatás nyilvántartás(ok)ban való átvezetését”. Kiemelte, miután az EJEB transzszexuális személyeket érintő alapjogi kérdésekben hozott döntéseit megvizsgálta, hogy a strasbourgi bíróság esetjoga a nem jogi elismerésének kérdését a magánélet tiszteletben tartásához való jog részeként védi, a részes államoknak pedig kötelességük erre vonatkozó megfelelő eljárást biztosítani. Továbbá az AB egy német Szövetségi Alkotmánybírósági döntést is ismertetett, melyben német kollegáik arra az álláspontra helyezkedtek, „ha a saját nem-felfogás eltér a külső nem jellemzőktől, az emberi méltóság és a személyiségi jog védelme megköveteli, hogy a transzszexuális rendelkezhessen fizikai és pszichikai felépítése összhangba hozásáról, mind műtétet, mind pedig ennek személyi jogi következményeit illetően”.
Bizonyos részkérdések tekintetében, ahogy a taláros testület is rámutatott a fenti határozatában, nincs konszenzus a nem jogi elismerése vonatkozásában. Olyan kérdésekről van szó, mint például: Joga van-e az államnak a nem megváltoztatását a transzszexuális személy által korábban kötött házasságának felbontásához kötni? A törvény módosításával a részkérdések oka fogyottá váltak, a nem jogi elismerése – alkotmányellenes? – megszüntetésre került. Azonban a törvény módosítása által gerjesztett – hazai és nemzetközi – felháborodás nagy publicitást biztosított az LMBT közösségnek, így a transzneműeknek is, amely segíthet legyőzni (ha volt) – a nem tudás okán – az ellenérzést. Amennyiben „külső nyomásra” (AB) is, de sikerül visszaállítani a „világ rendjét”, valamint a jogalkotó megfogadja Sulyok Tamás, az AB elnökének, a fenti határozatához fűzött párhuzamos indokolásában írtakat, vagyis a jogalkotó megfontolja – német mintára – egy külön törvény elfogadását a nem jogi elismeréséről, akkor közelebb kerülhetünk egy sokszínűbb, elfogadóbb társadalom képéhez.
