A nemzeti jelképek megsértésével egyenlő, akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntetendő cselekménnyé nyilvánította a német törvényhozás az Európai Unió zászlajának nyilvános meggyalázását. De hol húzódik a határ a politikai véleménynyilvánítás és a nemzeti jelképek védelme között a magyar jogban? Illethetőek-e egy jelkép negatív véleménnyel?
A szövetségi parlament (Bundestag) a törvényhozás tartományi kormányokat összefogó kamarájának (Bundesrat) kezdeményezésére kiegészítette a büntetőtörvénykönyvet egy bekezdéssel, miszerint három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel kell sújtani a nyilvános helyre kitűzött EU-zászló eltávolítását, valamint a kék mezőben kört alkotó 12 arany színű csillagot ábrázoló lobogó nyilvános megrongálását, felismerhetetlenné tételét vagy megsemmisítését, például elégetését.
Ugyanígy büntetendő az EU másik fő jelképe, az európai himnusz – Friedrich Schiller Örömóda című költeményének Ludwig van Beethoven által megzenésített változata – gyalázása.
A módosítás indoklásában kiemelték, hogy a német nemzeti jelképek és más országok nemzeti jelképeinek megsértése bűncselekménynek számít, de az EU jelképeit nem védi a törvény, amin változtatni kell, Németországnak az uniós államok közösségének tagjaként fel kell lépnie az EU alapértékeit megvető cselekményekkel, így az EU jelképei elleni támadásokkal szemben is.
„Elengedhetetlen lépés, – kommentálta a törvényjavaslat megszületésének okát az Igazságügyi Minisztérium államtitkára – mert az ilyen cselekmények meggyalázzák az érintett országot és ártanak a megsértett országhoz fűződő kapcsolatunknak”.
Hozzátették, hogy a büntetőjogi szabályozás nem jár az EU „tárgyilagos vagy indokolt kritikájához fűződő jog” korlátozásával.
A javaslatot élesen bírálta a Bundestag legnagyobb ellenzéki pártja, a jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) frakciója. Álláspontjuk szerint az uniós jelképek meggyalázásának büntetése „szélsőséges beavatkozás a vélemény és a művészet szabadságába”. Az EU-jelképek büntetőjogi védelmére „nincs társadalmi igény”, és a szabályozást alkotmányjogilag sem lehet alátámasztani. A frakció ellenjavaslatot nyújtott be, amely az országok jelképeinek védelmére korlátozta volna a büntetőjogi védelmet. A javaslatot a többi frakció leszavazta.
Hol húzódik a határ a politikai véleménynyilvánítás és a nemzeti jelképek védelme között a magyar jogban?
Előzmények – zászlóégetés
A 2000-es évek elején az Afganisztán, majd az Irak elleni hadműveletek miatt több helyen demonstráltak az Amerikai Egyesült Államok ellen, melynek a sajátja volt, hogy felgyújtották az USA nemzeti lobogóját, valamint sokszor a láng martalékává vált Izrael nemzeti lobogója is. A dühödt tömegek a zászló égetésével juttatták kifejezésre a nemtetszésüket a „világ védelmezője” pózában tetszelgő USA agresszív, beavatkozó politikájával szemben.
A zászlóégetés nem előzmény nélküli, először a vietnámi háború elleni tiltakozásként került rá sor, azonban a zászlóégetés – a jogkövetkezmények tekintetében – az egyes országokban eltérő megítélés alá esik. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság többször kimondta, hogy a zászlóégetés a szabad véleménynyilvánítás része, és az ezt tiltó jogszabályok sértik a véleménynyilvánítás alkotmányban garantált jogát. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ezzel szemben a zászlóégetés szankcionálását összeegyeztethetőnek tartja a szólásszabadsággal. Az öreg kontinensen az országok többsége – hazánk is – szabályozza a felségjelvények megsértését, azonban abban eltérnek az egyes államok a szabályozást illetően, hogy csak a saját jelképeket vagy a külföldi államokét is védelemben részesítik.
Véleménynyilvánítás szabadsága
Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V. 26.) határozatában kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, az ún. kommunikációs alapjogok anyajoga. A taláros testület szerint „az eszmék, nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele”. Az Alaptörvény értelmében „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”, azonban a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának, a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának megsértésére. Tehát ez a jog sem korlátozhatatlan, ugyanakkor „kevés joggal szemben kell engednie”, ahogy azt az AB megfogalmazta a fenti határozatában. Halmai Gábor egyetemi tanár szerint a szabad kommunikáció érdekében a jogállamoknak egyre nagyobb kockázatokat kell vállalniuk, egyre szűkül azoknak az érdekeknek a köre, amelyek védelmében igazolható a vélemények állami korlátozása. A szakirodalom a véleménynyilvánítás korlátozása szempontjából a védendő értékek négy csoportját különbözteti meg: az állam érdekeinek védelmét, az egyes társadalmi csoportok érdekeit (gyűlöletbeszéd), a köznyugalom vagy a közerkölcs védelmét, valamint az egyén becsületének a védelmét.
Az állam érdekeinek védelme az adott állam alkotmányos alaprendjének védelmét, az állam külső és belső biztonságának, a közjogi tisztviselők és az állami szimbólumok esetleges védelmét jelenti (politikai beszéd). A politikai beszéd korlátozására egy demokratikus jogrendszerben csak kivételes esetben – például nemzetbiztonsági érdekből – kerülhet sor.
A politikai véleménynyilvánítás egyik módja, hogy valaki az állam különböző szimbólumaira utaló megjegyzéssel, magatartással – mint például a zászlóégetés – juttatja kifejezésre a politikai véleményét. A vélemény nyilvánításának ezt a módját a jogtudomány szimbolikus vagy jelképes beszédnek is hívja.
Nemzeti jelkép megsértése – 13/2000. (V. 12.) AB határozat
A jelvények és szimbólumok egyidősek az emberiség, az emberi közösségek történetével. Egyrészt kifejezik a jelvényt használó egyének meghatározott közösséghez való tartozását, másrészt kifelé megjelenítik az adott közösség egészét is. Bár ma már az emberiség egészének és a nagy régióknak is vannak jelképeik, a jelképek körében különös jelentőségük van az államilag megszerveződő nemzeti közösségek jelvényeinek. A nemzeti jelképeknek tehát kettős jelentéstartalmuk van: egyrészt az államiság, az állami szuverenitás külső megjelenítési formái, másrészt a nemzethez, mint közösséghez való tartozás kinyilvánításának az eszközei is.
A Büntető Törvénykönyv – a korábbi Btk.-val lényegében egyező módon – Magyarország jelképeit vonja büntetőjogi oltalom alá. A Btk. alapján „aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza”, megvalósítja a nemzeti jelkép megsértése vétségét. A bűncselekmény a verbális elkövetés mellett minden olyan elkövetési magatartást felölel, amely a nemzeti jelképhez fűződő nemzeti önérzetet sérti. Ilyen a nemzeti jelképhez fűződő nemzeti önérzetet sértő lehet például a zászló megtaposása, elégetése, a címer szennyező anyaggal való bemocskolása is.
Az Alkotmánybíróság a 13/2000. (V. 12.) határozatában elutasította a nemzeti jelkép megsértése Btk.-beli törvényi tényállás megsemmisítésére irányuló indítványt, melyet arra hivatkozással terjesztettek elő, hogy az adott magatartás bűncselekménnyé minősítésével indokolatlanul kerül korlátozásra a véleménynyilvánítás szabadsága.
Az alkotmánybírák úgy találták, hogy a tényállás egyszerre védi az állam és a nemzet tagjainak jogait, jogos érdekeit. A nemzeti jelképeket – melyek az állam, az ország „külső és belső integritásának alkotmányos szimbólumai”, a nemzeti szuverenitás kifejeződésének jelképei – fokozott védelem illeti meg. Továbbá az AB kinyilvánította, hogy egy demokratikus államban szükséges az állam jelképeit sértő véleménynyilvánítás megakadályozása, az ehhez az államhoz tartozás érzését valló személyekben megbotránkozást keltő magatartás elleni fellépés. Azonban az AB azt is kihangsúlyozta, hogy a jelképekre vonatkozó negatív vélemények, a történetükre, értékükre, jelentőségükre vonatkozó tudományos nézetek, a művészi kifejezések, kritikák, megváltoztatásukat vagy eltörlésüket célzó javaslatok nem büntethetők.
