A családon belüli erőszakot elszenvedők segélykiáltása sokszor hiábavaló. Tragédiák kellenek ahhoz, hogy fény derüljön hosszú időn át tartó súlyos bántalmazásokra – hogy elhiggyük, amikor már túl késő. De megelőzhető-e a tragédia? Létezik-e hathatós segítség, a sértettek azonnali biztonságát garantáló jogintézmény? Mit takar a távoltartás intézménye és a kapcsolati erőszak tényállása?
A volt szeretője altestét lúggal leöntő orvos ügye, a feleségét feldaraboló ‘darnózseli hentes’ ügye, a saját gyermekeiket brutálisan kivégző győri és tatabányai gyilkos apák ügyei, a felismerhetetlenségig összevert Orosz Bernadett esete, amelyre a napokban a Legfőbb Ügyész is reagált, vagy Kertész Ágnes ügye, melyben az állampolgárok petícióval éltek az éveken keresztül testileg és lelkileg is bántalmazott, majd végül jogerősen 10 év fegyházra ítélt édesanya kegyelmét követelve – csak néhány az elmúlt évek és hónapok megrázó történései közül, melyek bejárták a sajtóorgánumok minden színterét, melyek még szakmai berkeken belül is megosztó vitákat kavartak, és melyekre nincsenek jelzők, de még szavak sem nagyon…
A nők emberi jogaival foglalkozó egyesületekhez és civil szervezetekhez beérkező esettanulmányok szerint a jelenlegi jogszabályi háttér csekély biztonságot és segítséget nyújt a családon belüli erőszakot elszenvedők számára, a tehetetlenség pedig sorra szedi áldozatait. Több bántalmazott hathatós segítség hiányában a közösségi médiában teszi közzé történetét vagy önálló blogot működtet, hogy ártalmait megismertesse a külvilággal. Nincs más eszközük. Az ismertetett esetekből és anonim hozzászólásokból kitűnik, hogy a családon belüli erőszak megvalósulása szempontjából irrelevánsak a családi, a szociális és egzisztenciális viszonyok, vagy a házasfelek iskolai végzettsége, képzettsége – az a legkülönbozőbb, akár értelmiségi családokban is előfordul. Az elszenvedők rendre a bántalmazókkal vívott végeláthatatlan és reménytelen küzdelmeikről számolnak be, rendszeres pszichés és fizikai, akár szexuális erőszakról, melyet gyakran gyermekeik jelenlétében szenvednek el.
A családon belüli erőszak az esetek jelentős részében négy fal között zajlik, láthatatlan marad a kívülállók számára. Vagy látjuk, de nem beszélünk róla. És van, hogy el sem hisszük.
De valóban tragédiák kellenek ahhoz, hogy fény derüljön a családon belüli erőszakra? Valóban nőknek és gyerekeknek kell a lelküket vagy akár az életüket elveszíteniük, testileg és lelkileg megnyomorodniuk ahhoz, hogy a bántalmazók megbűnhődjenek? Nem lehetne még időben segíteni a bántalmazottaknak, megvédeni őket?
Létezik alkalmas jogintézmény, amely eredményessé teheti a bántalmazottak védelmét? Tehet egyáltalán értük bármit is a jog?
A helyrehozhatatlan következmények kiküszöbölése érdekében a jogalkotó a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazandó távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvénnyel (Tvtv.) hívta életre a távoltartás jogintézményét, amely a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányult. A távoltartás intézményének alkalmazásának a legtöbb európai államban nem előfeltétele a büntetőeljárás megindulása, a jogintézmény kimunkálása során számos országban – ahogy hazánkban is – az osztrák modell szolgált alapul. A modell 4 pillére a rendőrség, a családjogi bíróság, a civilszervezetek – mint intervenciós központok -, valamint a büntető igazságszolgáltatás. Az osztrák modellt alapjaiban követő hazai szabályozás törvényben rögzíti a hozzátartozók közötti erőszak megelőzését szolgáló intézményrendszert és azok koordinált, együttműködésen alapuló jelzési, eljárási kötelezettségét.
Mit is jelent a távoltartás?
A távoltartás típusait tekintve (i.) ideiglenes megelőző távoltartás, valamint (ii.) megelőző távoltartás lehet. Az előbbit a rendőrség közigazgatási eljárás keretében 72 órára, az utóbbit a bíróság nemperes eljárás keretében legfeljebb 60 napra rendelheti el. Mindkét esetben kérni lehet, ill. kibocsátásra kerül az ún. Stockholm program keretében fogant 606/2013/EU rendelet szerinti tanúsítvány, amely a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismerését teszi lehetővé – az eredeti eljárás szerinti kiállító hatóság tanúsítványa által a bántalmazott annak birtokában automatikusan azonos elismerésben részesül a megkeresett más tagállamban is.
Az ideiglenes megelőző távoltartás, valamint a megelőző távoltartás szintén a bántalmazó tartózkodási szabadságának átmeneti korlátozását, tartózkodási helye szabad megválasztásának jogát, szülői felügyeleti jogát, valamint gyermekével való kapcsolattartási jogát korlátozza a hozzátartozók védelme érdekében.
Az ideiglenes megelőző távoltartást a rendőrség helyszíni intézkedése során történő észlelése során hivatalból elrendeli, továbbá amennyiben azt a hozzátartozók közötti erőszakra utaló tények megalapozzák, annak elrendelése bejelentés alapján is megtörténhet. A tényállás tisztázása, vagyis a megvalósult erőszak bizonyítása nem mellőzhető. A rendőrség az eljárás megindításakor köteles a bántalmazott részére felvilágosítást adni az áldozatsegítő, a szociális és jogi segítségnyújtó szervekről, szervezetekről és intézményekről, a civil segítő szervezetekről, valamint a rendelkezésre álló pénzbeli segítségnyújtási lehetőségekről is, továbbá a bántalmazott kérelmére segítséget nyújtani a védelmi tanúsítvány más tagállamban történő felhasználásával összefüggésben. A jogszabály az ügyintézési határidőt szűken szabta meg: a rendőrség az érdemi határozatot haladéktalanul, a helyszínen köteles meghozni, továbbá azzal egyidejűleg köteles kezdeményezni a megelőző távoltartás elrendelését az illetékes járásbíróságnál.
A megelőző távoltartás elrendelésére a bántalmazott életvitelszerű tartózkodási helye szerinti járásbíróság illetékes. A megelőző távoltartást a bíróság akkor rendeli el, ha az eset összes körülményéből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és viszonyából a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. A távoltartást kezdeményezheti a bántalmazott, a bántalmazott hozzátartozója, valamint bejegyzett élettársa is. Az eljárás során a bíróság köteles a felek személyes meghallgatását kezdeményezni azzal, hogy az eset körülményeinek figyelembe vételével a felek külön meghallgatására is van mód, azonban a hivatalból indult eljárásban a döntéshozatalnak nem akadálya a felek személyes megjelenésének elmaradása. A törvényben megszabott rövid határidők a bántalmazott biztonságát szolgálják: az eljárást hivatalból indult eljárás esetén a rendőrség által elrendelt ideiglenes megelőző távoltartás kezdő időpontjától számított 3 napon belül, kérelemre indult eljárás esetén a kérelem beérkezésétől számított 3 munkanapon belül le kell folytatni.
Az ideiglenes megelőző távoltartás, illetve a megelőző távoltartás a hatályát veszti, ha a bántalmazó ellen indított büntetőeljárásban a bíróság távoltartást rendel el. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) alapján a távoltartás a terhelt szabad kapcsolattartását, és ennek érdekében a terhelt szabad mozgáshoz és a lakóhely, illetve a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozza. Távoltartás a bizonyítás megnehezítése vagy meghiúsítása, illetve – ha ez a sértett vonatkozásában állapítható meg – a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el, továbbá annak elrendelését a sértett is indítványozhatja. A sértett a távoltartás elrendelésére irányuló indítványát a vádemelés előtt az ügyben eljáró ügyészségnél terjesztheti elő. A sértett érdekében a távoltartás magatartási szabályainak megtartása nyomon követő technikai eszköz útján ellenőrizhető, amennyiben azt a bíróság elrendeli.
Az emített tragédiák fényében azonban nagyon úgy tűnik, hogy a távoltartás jogintézménye nem jelent valódi és elégséges segítséget és megoldást a bántalmazottaknak.
A győri gyermekgyilkosság ügyében az igazságügyi tárca átfogó vizsgálatot kezdeményezett, amelynek eredményét képező miniszteri jelentést nyilvánossá tették. A fentiekből kitűnik, hogy a törvényhozónak számításba kell vennie, hogy áldozatvédelmi feladatának csak abban az esetben tud maradéktalanul eleget tenni, ha az adott társadalmi jelenség sajátosságait messzemenően figyelembe véve biztosít segítséget olyan módon, hogy a sokszor kiszolgáltatott bántalmazott még a végzetes bűncselekmény bekövetkezte előtt kérhessen eredményes segítséget az illetékes hatóságoktól.
A kapcsolati erőszak bűncselekmény, külön törvényi tényállással
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 212/A. §-a új tényállásként állapítja a kapcsolati erőszak bűncselekményét a családon belüli erőszak elleni hatékony fellépés eszközeként.
A „családon belüli erőszak” fogalomkörébe vonható cselekmények elég széles skálán mozognak. A kapcsolati erőszak bűncselekményének önálló tényállásként történő megfogalmazásának jelentősége egyrészt abban áll, hogy a törvényben már korábban is megfogalmazott cselekmények elkövetése az általánosnál szigorúbb büntetéseket vonhat maga után, abban az esetben, ha azokat rendszeresen, családon belül követik el.
Ez azt jelenti, hogy amennyiben a testi sértést, a becsületsértést, a személyi szabadság megsértését és a kényszerítést olyan hozzátartozó vagy rokon sérelmére követik el, akivel az elkövető az elkövetéskor együtt él vagy élt, az általánosnál súlyosabb büntetés kiszabására van lehetőség.
A törvényi szabályozás másik jelentősége, hogy az új tényállással immár a testi sértés szintjét el nem érő, de a sértett emberi méltóságát súlyosan sértő erőszakos magatartásokat és a gazdasági ellehetetlenítést is büntetni rendeli.
Így tehát felelősségre vonható az a személy, aki gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsít, vagy a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el és ezzel a sértettet súlyos nélkülözésnek tesz ki.
Speciális tehát az elkövetői kör, mivel a bűncselekmény elkövetői és sértettjei között egy szorosabb kapcsolat áll vagy állt fenn. Az együttélés ténye az eljárás során a lakcímnyilvántartóból visszakereshető vagy tanúvallomások alapján bizonyítható.
A büntetőjogi felelősség megállapításához a törvény feltételként írja elő továbbá, hogy a jogsértések elkövetése rendszeresen történjen. Nem számszerűsíthető azonban, hogy mit tekinthetünk „rendszeres” elkövetésnek, de az mindenképpen kettőnél több, nagyobb számú elkövetési alkalmat jelent.
A szorosabb hozzátartozói kapcsolat és a rendszeres elkövetés eredményezi azt, hogy a kapcsolati erőszak bűncselekményének elkövetői akár 5 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetőek.
Fontos azonban tudni, hogy a kapcsolatai erőszak alapesetében a hatóság csak magánindítvány előterjesztése esetén léphet fel, azaz csak abban az esetben indulhat eljárás, ha a konfliktusban érintett sértett ezt kéri. A magánindítvány előterjesztésére nem fogalmaz meg a törvény szigorú formai követelményeket, ugyanis a sértettnek bármely olyan tartalmú nyilatkozatát, amelyben az elkövető felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. Érdemes figyelni azonban arra, hogy magánindítvány előterjesztésére a cselekmény elkövetésétől számított 1 hónapon belül van lehetőség.
Ezen túl viszont, a külvilág számára is egyértelműen észlelhető, a fizikai bántalmazás szintjét elérő, az új tényállás minősített eseteit jelentő elkövetési magatartások esetében, már nem feltétele a büntetőeljárás megindításának a magánindítvány megtétele.
