Az Egyesült Királyság 2020. január 31-én lép ki az Európai Unióból. A Brexit nagyban érinteni fogja az Egyesült Királyságban élő és dolgozó külföldi ügyvédek helyzetét, és azokét a brit ügyvédekét is, akik az EU más tagállamaiban dolgoznak. De milyen változásokra számíthatnak? Hogyan, milyen formában folytathatják tevékenységüket?
Az Egyesült Királyság uniós tagságát illetően 2020. január 31-dikét követően átmeneti időszak kezdődik, mely 2020. december 31-dikéig tart. Az átmeneti időszak időtartama alatt jórészt a jelenlegi szabályrendszer marad érvényben az Európai Unióval fennálló kétoldalú viszonyrendszerben, az uniós előírások, alkalmazandó jogszabályok ezen időszak alatt nem változnak. December 31-dikéig azonban létre kell hozni egy szabadkereskedelmi egyezményt az Egyesült Királyság és az Európai Unió között. Komplex csomagról van szó, amelynek nem kizárólag gazdasági kérdésekről kell szólnia.
Az ügyvédi kamarák a világ legtöbb országában komoly akadályokat gördítenek a külföldi, más országban diplomát szerzett jogászok felvétele elé. Általánosnak mondható, hogy egy külföldi ügyvéd kamarai felvétele esetén legfeljebb saját jogáról és nemzetközi jogi kérdésekben adhat tanácsot. Nem ritka az sem, hogy egy külföldi ügyvéd egyáltalán nem dolgozhatnak ügyvédként egy adott országban. Az Európai Unión belül más uniós tagállamokból érkező ügyvédek tevékenységét a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv értelmében jóval kevésbé korlátozhatják a kamarák.
Nagy-Brittaniában sok olyan ügyvéd dolgozik, akik diplomájukat nem Nagy-Britanniában szerezték. Számukra egy lehetőség, hogy a 98/5/EG irányelv értelmében európai ügyvédként dolgozzanak, amennyiben valamelyik tagállam kamarájának tagjai. A helyi ügyvédekhez hasonló feltételekkel praktizálhatnak az összes tagállamban. Mindössze egy érdemi korlátozás van: büntetőeljárásban, ha a védő közreműködése kötelező, csak egy helyi ügyvéddel közösen járhatnak el.
Az Egyesült Királyságban és Írországban az ott használt szakmai címektől eltérő megnevezéssel gyakorlatot folytató ügyvédeknek a “barrister”-i, az “advocate”-i vagy a “solicitor”-i hivatás felügyeletét ellátó hatóságnál kell bejegyeztetniük magukat.
Az európai ügyvédi státusz a Brexit szerződés hatálybalépése esetén az átmeneti időszak végén szűnik meg. Így az ügyvédek a harmadik országból érkező ügyvéd státuszába ‘süllyednek‘, ami azt jelenti, hogy csak hazájuk jogában adhatnak felvilágosítást, bíróság előtt pedig minden ügyben csak brit ügyvéddel közösen járhatnak el.
Azoknak az ügyvédeknek, akik nagy londoni ügyvédi irodák foglalkoztatottjaként Európa-szerte tevékenykednek elemi érdekük, hogy továbbra is egy EU-tagállam kamarájának tagjai maradjanak. A legtöbben Írországban látják a megoldást. Több érv szól a szomszédos sziget mellett: azonos nyelv, alacsony letelepedési és működései költségek, London közelsége. Az Egyesült Királyság ügyvédei nem jelentenek igazi konkurenciát az ír ügyvédeknek, ezért a kamarák nem gördítenek akadályt a letelepedésük elé. Formális felvételi eljárással rövid időn belül ír ügyvédi engedélyt kapnak az angol, skót és walesi kollégák.
A nemzetközi ügyvédi irodák mellett egyre több multinacionális cég európai jogi osztálya is részben, vagy egészben átköltözik a britből az ír fővárosba.
Nehéz helyzetben vannak azok a brit irodák, amelyek nem csak szolgáltatást nyújtanak a kontinentális Európában, de fiókjuk is van valamelyik tagállamban. Ezek kontinens-szerte LLP-formában (Limited Liability Partnership) működnek. Az LLP-forma adózási és felelősségvállalási szempontból is sok előnnyel jár: Elsősorban tanácsot adnak és nem képviseletet látnak el, ezért jóval lazább felelősségi- és felelősségbiztosítási szabályok vonatkoznak rájuk, mint a klasszikus irodákra. Csak az LLP felel vagyonával, az annak dolgozó ügyvédek nem.
Az európai jog egyik tartópillére, a szolgáltatások áramlásának szabadsága (Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. cikk) értelmében az EU valamelyik tagállamában bejegyzett társaság a regisztráció helye szerinti feltételekkel nyújthat szolgáltatást az egész közösségben, akkor is, ha a többi tagállam nem ismeri a társasági formát. Ez a helyzet az LLP esetében is. Az egyetlen feltétel: a székhelynek és a tevékenység súlypontjának a bejegyzés szerinti tagállamban kell lennie.
Minthogy a legtöbb EU-tagállam joga nem ismer az LLP-hez hasonló jogi formát, a szolgáltatások szabad áramlásának megszűnésével csak a működés helyén ismert társasági formában működhetnek tovább a brit LLP-k. A német Igazságügyi Minisztérium már közölte, hogy korlátlan felelősségű társaságnak fogja tekinteni őket (Personenhandelsgesellschaft). Ez a magyar jogban a közkereseti társaságnak (kkt.) feleltethető meg – azaz egy olyan társasági forma, amelyben a tagok arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett közösen gazdálkodnak, és az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják. Érthető, hogy a brit LLP-k külföldön is tevékenykedő ügyvédei körében nagy az aggodalom – legyenek akár a másik országba telepedett britek vagy a brit iroda alkalmazásában álló hazai ügyvédek. Hiszen a jövőben teljes vagyonukkal kell helytállniuk.
Az ügyvédekéhez hasonló a helyzete az uniós tagországokból érkezett orvosoknak, tanároknak, mérnököknek is. Ha a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv hatályát veszti, megszűnik diplomájuk elismerésének jogalapja. Mindannyian csak a szabályozott Brexitben és abban bízhatnak, hogy az átmeneti időszakban megnyugtató megoldás születik végzettségük elismerésére és a tevékenységük folytatásának feltételeire.
