“Szabálykövető vagyok! Na de a KRESZ – az más.” Pedig Szent Kristóf nem minden esetben oltalmazza a szabályokat be nem tartókat! Dózsa György úti horrorbaleset, a Hableány katasztrófája – csak a legnagyobb publicitást kapott esetek a közelmúltból. Nem telik el úgy nap, hogy a híradásoknak ne lenne témája egy-egy súlyos közlekedési baleset. – Amit a közlekedési bűncselekményekről tudni érdemes!
A motorizáció fejlődésének hatására fokozatosan alakult ki a közlekedési viszonyokra vonatkozó, viszonylagos önállósággal rendelkező büntetőjogi szabályrendszer. A Csemegi Kódex – a vaspályák (vasút) és hajók tekintetében – már szabályozta a közlekedéssel kapcsolatos szándékos és gondatlan közveszélyű cselekményeket, azonban a közúti és légi közlekedési ágazatok rohamos fejlődése olyan fokozott veszélyt hordozott magában, hogy indokolttá vált a közlekedési bűncselekmények alkalmazási körét kiterjeszteni, így az 1948. évi harmadik büntetőnovellának a közlekedés veszélyeztetésének tényállása már valamennyi közlekedési ágazat biztonságához fűződő társadalmi érdeket védte. Ekkor még – a korábban kialakított bírói gyakorlat alapján – a járművezetésre vonatkozó közlekedési normák foglalkozási szabályoknak minősültek. Mérföldkőnek a Büntető Törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről szóló 1971. évi 28. törvényerejű rendelet tekinthető, mely megteremtette a közlekedési bűncselekmények önálló rendszerét azzal, hogy a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállásából kiemelte a közlekedési szabályok megszegésével előidézett veszélyeztetést és a közúti veszélyeztetés vonatkozásában önálló bűncselekményként határozta meg.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) a közlekedési bűncselekményeket az élet és a testi épség védelmét kiegészítő önálló jogterületként, a korábbi Btk.-hoz hasonlóan külön fejezetben szabályozza, melynek az indoka a komplex jogtárgy – elsődlegesen a közlekedés biztonsága, másodlagosan a közlekedésben részt vevő személyek életének, testi épségének és egészségének a védelme –, valamint a közlekedési bűncselekmények fejlődéstörténetében, fogalomrendszerében és dogmatikájában rejlő sajátosságok. A fejezet alá tartozó bűncselekmények: a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény, vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése, közúti veszélyeztetés, közúti baleset okozása, járművezetés ittas állapotban, járművezetés bódult állapotban, járművezetés tiltott átengedése, cserbenhagyás és a jogellenesen átalakított személyszállítást végző jármű vezetése.
A bírói gyakorlatban a közlekedési bűncselekmények jelentős részét a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége, valamint a járművezetés ittas állapotban vétsége miatt indult eljárások teszik ki. A Btk. alapján, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondtalanságból súlyos testi sértést okoz, megvalósítja a közúti baleset okozásának vétségét. A bűncselekmény megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a közlekedési szabályok megszegésével okozati összefüggésben az elkövető gondatlansága folytán legalább egy személy nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenved. A sérülések gyógytartamának szakértői megítélésével kapcsolatban az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 16. számú módszertani levelében foglaltak nyújtanak iránymutatást.
A közúti baleset okozása – a vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetéséhez, valamint a közúti veszélyeztetéshez hasonlóan – ún. kerettényállás, amelynek elkövetési magatartásaként meghatározott közlekedési szabályokat elsősorban a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) tartalmazza. A bűncselekmény általános és speciális közlekedési szabályok megszegésével is tényállásszerű lehet. Előbbiek a vezetés személyi feltételeire, a járművekre és a járművezetésre, míg utóbbiak – például a buszsávon történő közlekedés esetében – a motorkerékpárosokra vonatkozhatnak.
A közúti baleset okozása tényállásának megállapításakor az okozati összefüggés vizsgálatának – amely azt jelenti, hogy az eredmény csak akkor számítható be egy magatartásnak, ha e magatartás az adott eredmény feltételének bizonyul – kiemelt jelentősége van, mely számos esetben szakértő bevonását teszi indokolttá. Amennyiben a baleset elháríthatatlan külső körülmény folytán következett be – például a jármű műszaki meghibásodása okán, feltéve, hogy az elkövető a vezetés előtt a gépjármű műszaki állapotát megfelelően ellenőrizte – a gépjárművet vezető felelőssége nem állapítható meg. A bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását alapvetően befolyásolhatja a sértett közreható magatartása is, ha pedig mindkét járművezető kölcsönös szabályszegő magatartása volt a baleset bekövetkezésének az oka, mindegyikük a másiknak okozott sérülésért, halálért, illetőleg az okozott kárért tehető felelőssé. Mindketten elkövetők és sértettek lesznek egy személyben.
A KRESZ „Elsőbbség az útkereszteződésben” előírásának megszegésével okozott közlekedési balesetek jól illusztrálják a felelősség kérdésének, valamint az egyes helyzetek megítélésének a nehézségét. A 6/1998. Büntető jogegységi határozat alapján, aki a közúti közlekedés szabályai szerint elsőbbségadásra kötelezett, általában akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességet túllépte. Ugyanakkor az elsőbbségre jogosult, aki a megengedett sebességet túllépte, akkor vonható felelősségre a balesetért, ha a baleset a jármű megengedett sebessége mellett nem következett volna be (BH2018.136.). A jogegységi határozatban lefektetett elvek az elsőbbségadásra jogosult járművezető és az elsőbbségadásra kötelezett gyalogos viszonylatában is irányadók. Ebből következően az elsőbbségre jogosult jármű vezetője felelős az elsőbbségadási kötelezettségét megszegő gyalogos elgázolásáért, ha a baleset a jármű megengedett legnagyobb sebességgel haladása esetén nem következik be.
Ha a gyalogos vagy utas közlekedési magatartása miatt sérül vagy hal meg valaki, akkor a gyalogos vagy utas nem közlekedési bűncselekmény miatt, hanem a bekövetkezett eredménytől függően testi sértés vagy emberölés miatt vonható felelősségre. A bűncselekmény alanya tettesként kizárólag az lehet – ahogyan a vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetés alanya is olyan személy lehet, aki vasúti, a légi vagy a vízi közlekedés szabályainak hatálya alatt áll –, aki a közúti közlekedés szabályainak hatálya alatt áll, elsősorban az, aki közúton járművet vezet. Amennyiben a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton történik, de a baleset legalább súlyos testi sértést vagy halált okoz, akkor is a közúton elkövetett bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A bűncselekmény minősített esetei a többi közlekedési bűncselekményhez hasonlóan differenciált többlépcsős felelősséget állapítanak meg a bekövetkezett eredménytől függően.
„Csak egy sört ittam, meg egyébként is jól vezetek!” Amennyiben a kijelentést, vagy elgondolást tett is követi – hazánkban ugyanis a „zéró tolerancia elve” érvényesül, azaz nem lehet alkohol tartalmú ital elfogyasztását követően részt venni a közlekedésben –, súlyos következményekkel számolhat az ittas állapotban vezető. Az 55/1953. (XII. 4.) MT rendelet szankcionálta először a szeszesital hatása alatt lévő állapotban gépjárművet vezetőt, a vezetés közben szeszesitalt fogyasztó személyt, továbbá azt, aki a gépjármű vezetését olyan személynek engedi át, aki szeszes italt fogyasztott. Az utóbbi esetet a járművezetés tiltott átengedése tényállás keretében a Btk. is büntetni rendeli, kiterjesztve az elkövetői kört azokra a személyekre is, akik a tényállásban meghatározott gépi meghajtású jármű vezetését bódult állapotban lévőnek, illetve vezetésre egyéb okból alkalmatlan személynek engedik át.
Az alkohol fogyasztásának az ember szervezetére gyakorolt élettani hatása – a kábítószerhez hasonlóan (járművezetés bódult állapotban) – abban áll, hogy a gátlásokat feloldja, a reakciósebességet csökkenti, tudatzavart idézhet elő. Amennyiben az elkövető a bűncselekményt önhibájából eredő ittas állapotban – például a barátokkal történő italozás után – követi el, nem alkalmazhatóak a Btk. kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezései. Azaz nem hivatkozhat az ittasan vezető sikerrel arra, hogy a baleset azért következett be, mert a szeszesital miatt képtelen volt cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására.
Ittas állapotban lévő személynek az számít, akinek a szervezetében 0,50 gramm/liter ezrelék véralkohol-, illetve 0,25 milligram/liter ezrelék levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb értéket eredményező, szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van. A Btk. bűncselekménnyé nyilvánítja bármilyen vasúti vagy légi jármű ittas állapotban történő vezetését, azonban a vízi és a közúti közlekedésben csupán a gépi meghajtású járművek vezetése von maga után büntetőjogi felelősséget, annak az esetnek a kivételével, ha az ittas állapotban vezető cselekménye kimeríti valamely meghatározott minősített – például motor nélküli csónakkal közlekedve halál okozása – esetet.
A 41. BK vélemény szerint az ittas járművezető is köteles az általa okozott baleset esetén segítségnyújtásra. A cserbenhagyás is – az általános szabályok szerint – megállapítható vele szemben, amennyiben közlekedési balesettel érintett jármű vezetőjeként nem áll meg a helyszínen, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e vagy életét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, amennyiben súlyosabb bűncselekmény – itt egyértelműen a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekménye értendő – nem állapítható meg. Ittas állapotban elkövetett járművezetés esetén a 38. BK vélemény alapján a járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabása kötelező, annak mellőzésére csak különös méltánylást érdemlő esetben kerülhet sor.
A tizenhét halálos áldozatot követelő veronai busztragédia miatt a jogalkotó indokoltnak látta a jogellenesen átalakított személyszállítást végző jármű vezetését kriminalizálni. A törvény azt a járművezetőt rendeli büntetni, aki olyan a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényben meghatározott közúti járművel vagy különleges személyszállító szolgáltatást nyújtó járművel vesz részt a közúti közlekedésben, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton, amelyet engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően alakítottak át.
A közlekedési bűncselekmények elkövetői – főszabály szerint – nem a szó általános értelemben vett bűnözök, hanem egy helyzetet rosszul felmérő, az adott szituációban rossz döntést hozó emberek, akik a járművezetésre vonatkozó legáltalánosabb követelményt – történjen az közúton, vízben vagy levegőben –, mint a kellő figyelmet és körültekintést mulasztották el, vagy „túlzott bátorságról”, azaz vakmerőségről tettek tanúbizonyságot, és ennek a következményeit viselniük kell.
