Amennyiben egy bírósági tárgyaláson a per közvetlen érintettjei nem kifogásolják a média tudósítását, akkor más személyek az igazságszolgáltatás rendjére hivatkozással nem kifogásolhatják a sajtószabadság gyakorlását – mondta ki döntésében az Alkotmánybíróság. – Júliusi Ab-mustra – Jelentős döntések és a hónap bírája
Az Alkotmánybíróság a testület Ügyrendjének 12. §-a alapján július 22-étől augusztus 30-ig ítélkezési szünetet tart. Az ítélkezési szünet időtartama az Ügyrend 55. § (4) bekezdése alapján az Ügyrendben meghatározott határidőkbe nem számít bele. Nem érinti ugyanakkor az ítélkezési szünet az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidőket.
Július 22-én lejárt Stumpf István kilencéves alkotmánybírói mandátuma, akit a parlament 2010. július 23-án választott meg kilenc évre az Ab tagjává. Így jelenleg a testület 14 tagú. A volt alkotmánybíróról portrénk ITT olvasható.
A hónap határozata
Képmásvédelem kontra sajtószabadság – 23/2019. (VII. 18.) AB határozat
Az Ab július 9-én meghozott határozatában megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú, képmáshoz fűződő jog megsértése tárgyában hozott ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő tévécsatorna beszámolt egy, a Kúria előtt folyó tárgyalásról, és tudósításban a vádlott, Bene Krisztián arcát kitakarta, de az őt kísérő börtönőrét nem. A bv-alkalmazott keresetet terjesztett elő, és az ügyben eljárt bíróságok elmarasztalták a csatornát személyiségi jogok megsértése miatt, mert a börtönőr nem járult hozzá képmása nyilvánosságra hozatalához.
A tévécsatorna alkotmányjogi panaszában a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a sajtószabadságnak a sérelmére hivatkozott. Az indítványozó szerint a képfelvétel a jelenkor eseményeiről szóló és a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás volt, így nem volt szükség az érintett beleegyezésére a felvétel elkészítéséhez és bemutatásához.
Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. Az alkotmánybírák szerint az ügyben felmerült kérdés az volt, hogy a sajtószabadságra hivatkozással hozzáférhetővé tehető-e olyan médiatartalom, amelyen egy bírósági tárgyaláson jelen lévő, közhatalmat gyakorló személy felismerhető. Az Ab értelmezésében, ha valamilyen médiatartalomban egy közhatalmat gyakorló személy e minőségében felismerhetővé válik, akkor önmagában a képmás védelme nem alapozza meg a sajtószabadság korlátozását. A „képmásvédelem” csak akkor lehet a sajtószabadság korlátja, ha a képmás közzététele valamilyen alapjog, vagy más alkotmányos érték sérelmét okozza. Főszabály szerint a közhatalmat gyakorló személyek e tevékenységük során tűrni kötelesek képmásuk közzétételét. Bár a tárgyalás rendje és az igazságszolgáltatás függetlensége olyan alkotmányos értékek, amelyek általánosságban alapot adnak a sajtószabadság korlátozására, ez nem jelenti azt, hogy a sajtó tevékenysége teljesen korlátozható lenne a bírósági tárgyaláson.
A határozat indokolása szerint a tárgyalás rendje és az igazságszolgáltatás függetlensége olyan alkotmányos értékek, amelyek általánosságban alapot adnak a sajtószabadság korlátozására, azonban ez nem jelenti azt, hogy a sajtó tevékenysége teljesen korlátozható lenne a bírósági tárgyaláson. Ha azonban valamely per közvetlen érintettjei nem kifogásolják a média tudósítását, akkor más személyek az igazságszolgáltatás rendjére hivatkozással nem kifogásolhatják a sajtószabadság gyakorlását.
A határozathoz Czine Ágnes és Juhász Imre párhuzamos indokolást csatolt. Dienes-Oehm Egon különvéleményében kifejtette, hogy nem tudja minden esetre szólóan irányadónak tekinteti azt a 7/2014. (III.7.) AB határozatból származó, a későbbi joggyakorlatban mintegy „alkotmánybírósági jogként” kezelt értelmezési követelményt, amely egy adott ügyben megalapozatlanul és egyoldalúan részesíti előnyben a sajtószabadság gyakorlását a magánszférának az Alaptörvényben lefektetett szabadságával, védelmével szemben. Pokol Béla különvéleményében leszögezte: aki teljes mértékben szabályozottan és utasítások keretei között jár el, mint utasítások végrehajtója az állami szolgálatban (kisrendőr, büntetés-végrehajtási dolgozó stb.), az nem tekinthető a közhatalom önálló gyakorlójának, és így nem lehet közszereplőnek tekinteni. Salamon László különvéleménye szerint az előállítást végző büntetés-végrehajtási őrről csak a hozzájárulásával készülhet olyan felvétel, amely alapján az személye felismerhető. Stumpf István különvéleményében úgy vélekedett, hogy a sajtó- és szólásszabadság privilegizálásával rengeteg lájkot lehet szerezni. Szimplán csak a többség oldalára állni azonban nem bírói döntés. „A jogállam védőbástyája nem fordulhat szembe credójával [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 82.], és nem vallhatja azt, hogy a jogállamot akár a jogállam ellenében is meg szabad valósítani” – állította Stumpf István. (Előadó: Schanda Balázs)
A hónap további határozatai
Szórakozóhelyen készült felvétel – 26/2019. (VII. 23.) AB határozat
Az Ab július 15-én elutasította a Kúria képmáshoz fűződő jog megsértése tárgyában hozott ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszt. Egy internetes honlap közzétett egy cikket, amelyben az indítványozó Habony Árpád külföldi nyaralásáról írt, és a cikkhez az indítványozóról több kép- és videófelvételt használt fel. Az indítványozó pert indított a sajtótermék kiadójával szemben, mivel szerinte sem a felvételek felhasználásához, sem azok közzétételéhez nem járult hozzá. A kiadó szerint az indítványozóról olyan szórakozóhelyen készült felvétel, ahova csak jeggyel lehetett bemenni, és amelynek ÁSZF-je szerint a jegy vásárlója hozzájárul ahhoz, hogy reklámcélra, személyére is kiterjedő felvétel készüljön. Az Ab kifejtette: ha valaki a magánéletének valamely elemét önként nyilvánosságra hozza, akkor ezen információ vonatkozásában már nem hivatkozhat magánszférájának védelmére. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Stumpf István és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, Szívós Mária különvéleményt csatolt. (Előadó: Schanda Balázs)
Tartós ápolást végzők időskori támogatása – 25/2019. (VII. 23.) AB határozat
Az Ab július 15-én hozott határozatában megállapította, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 44/A. § (1) bekezdés a) és b) pontját összekötő „és” szövegrésze, valamint b) pontjának „ugyanazon gyermekre tekintettel” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Ab több bírói kezdeményezés és egy alkotmányjogi panasz alapján eljárva alkotmányos követelményként azt is kimondta, hogy a tartós ápolást végzők időskori támogatására vonatkozó kérelem nem utasítható el, ha megállapítható, hogy az igénylő a tartósan beteg, illetőleg súlyosan fogyatékos gyermekét összeszámítva legalább 20 éven át saját háztartásában gondozta. Az Ab szerint a szabályozás a homogén csoporton belüli megkülönböztetést valósít meg, mivel a támogatási jogosultságot csak a törvényben nevesített ellátások meghatározott ideig történő igénybevétele alapozza meg. A határozathoz Schanda Balázs párhuzamos indokolás, míg Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Salamon László, Sulyok Tamás, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt csatolt. (Előadó: Szabó Marcel)
A lakástakarék-támogatás megszüntetése – 24/2019. (VII. 23.) AB határozat
Az Ab július 15-én elutasította 51 ellenzéki országgyűlési képviselőnek a lakástakarék-pénztárakról szóló törvény egyes rendelkezései megsemmisítésére irányuló utólagos normakontroll indítványát. A támadott rendelkezések a lakáspénztár-konstrukciók esetében megszüntették az állami támogatást. Az Ab a szerzett jogok védelmével összefüggésben megállapította, hogy azok védelme nem jelenti azt, hogy a jogalkotó megfelelő súlyú alkotmányos indokkal, különösen a jövőre nézve ne változtathatná meg a szabályozási környezetet. A támogatás ezenfelül alaptörvényi jogosultság, illetőleg az Alaptörvényben foglalt valamely államcéllal való közvetlen összefüggés hiányában úgynevezett ex gratia juttatásnak tekinthető. A határozathoz Czine Ágnes és Pokol Béla különvéleményt csatolt. (Előadó: Szabó Marcel)
Értelmezhető a közbeszerzési törvény – 3191/2019. (VII. 16.) AB határozat
Az Ab 1. öttagú tanácsa július 9-én elutasította a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 144. § (2) bekezdése, 145. § (3a) bekezdése, 165. § (2) bekezdés g) pontja, 165. § (7b) bekezdése és a 197. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést. A Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból eljárást folytatott egy állami szociális intézménnyel szemben a régi közbeszerzési törvény megsértése miatt, és megállapította a szociális intézmény és a vele szerződő gazdasági társaság közötti szerződés semmisségét. Az ügy eljutott az Ab-ig, amely kimondta, hogy a támadott szabályozás nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a jogalanyok számára értelmezhetetlen lenne, vagy ellentmondásos értelmezést eredményezne. (Előadó: Horváth Attila)
A paksi bővítéssel kapcsolatos iratok – 3190/2019. (VII. 16.) AB határozat
Az Ab július 9-én elutasította a Szekszárdi Törvényszék 13.Pf.20.706/2014/6. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó Szél Bernadett országgyűlési képviselő közérdekű adat kiadása iránt fordult a MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt.-hez az atomerőmű bővítésére vonatkozó hatástanulmányok kiadása érdekében. A kérelmezett az adatkiadást megtagadta, mivel szerinte a kért adatok későbbi, a magyar és az orosz fél között kötendő megállapodások előkészítő adatai. Az eljáró bíróságok szintén szükségesnek találták kiadás megtagadását. Az Ab elfogadta a törvényszék jogértelmezését, mivel egy olyan nemzetbiztonsági és nemzetstratégiai fontosságú beruházást érintő tárgyalássorozatban, mint a paksi atomerőmű bővítése, a magyar tárgyaló fél pozícióinak védelme szükségessé teheti a közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozását. A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó és Salamon László párhuzamos indokolást, míg Stumpf István és Szabó Marcel különvéleményt csatolt. (Előadó: Sulyok Tamás)
Szerződés érvényességének megállapítása – 3169/2019. (VII. 10.) AB határozat
Az Ab 3. öttagú tanácsa július 2-án elutasította a Kúria Gfv.VII.30.775/2017/12. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó gazdasági társaság ingatlan tulajdonszerzésre vonatkozó szerződés érvényességének megállapítását kérte a bíróságoktól. Az eljárás tárgya szerint azt kellett eldönteni, hogy azok a vállalatok, gazdasági társaságok, amelyek az indítványozónak az ingatlan tulajdoni hányadát eladták, illetve azt az indítványozóba apportálták, ténylegesen tulajdonosai voltak-e az ingatlan adott tulajdoni hányadának. Az indítványozó keresetét elutasították, a Kúria pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az Ab álláspontja szerint a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik, hogy a konkrét ügyben mely jogszabályokat kellett alkalmazni, illetve azokat értelmezni. (Előadó: Salamon László)
Visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma – 3168/2019. (VII. 10.) AB határozat
Az Ab 3. öttagú tanácsa július 2-án alaptörvény-ellenesnek találta a Fővárosi Ítélőtábla 2.Beüf.10730/2018/3. számú végzését és a Fővárosi Törvényszék 28.Bpk.819/2018/6. számú ítéletét, ezért azokat megsemmisítette. Az összbüntetésbe foglalt ítéletek egy részének időbelisége miatt a bíróság az új Btk. szabályait alkalmazta annak átmeneti rendelkezései alapján. Az indítványozó fellebbezéssel élt, mivel szerinte – az időközben az Ab által megsemmisített átmeneti rendelkezések helyett – az új Btk. időbeli hatálya alapján kellett volna dönteni az alkalmazandó törvényről. A Fővárosi Ítélőtábla a támadott végzésével a törvényszék döntését helybenhagyta. Az alkotmányjogi panasz szerint a bíróságok az eljárásuk során a bűncselekmények elkövetésekor még nem létező szabályt alkalmaztak, ezért a támadott döntések sértik a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát. A határozat indokolása szerint az alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben kétséget kizáróan volt olyan ítélet, amely az új Btk. hatálybalépését megelőzően emelkedett jogerőre, erre tekintettel a bíróságok jogértelmezése megsértette a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát. A határozathoz Dienes-Oehm Egon különvéleményt csatolt. (Előadó: Szabó Marcel)
A magántitok védelméhez való jog – 3167/2019. (VII. 10.) AB határozat
Az Ab 2. öttagú tanácsa július 2-án elutasította Fővárosi Törvényszék 19.P.25.285/2016/20. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.423/2017/5-II. számú részítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. A bírósági eljárásban az illetékes jegyző közérdekű adatkéréssel fordult az indítványozóhoz, hogy milyen közpénzek kerültek részére kifizetésre perköltség, sérelemdíj, megbízási díj vagy egyéb jogcímen. Az adatigénylés során az indítványozó személyes adatait is tartalmazó levelet megküldték egy harmadik személy részére is. Az Ab arra az álláspontra jutott, hogy önmagában az a tény, hogy valakitől közpénzekkel kapcsolatos tájékoztatást kértek, nem minősül az adatigénylés címzettjének a magánéletébe tartozó magántitoknak. Szintén nem eredményezi a magántitok védelméhez való jog sérelmét az érintettre vonatkozó információ továbbítása, ha az ahhoz hozzáférő harmadik személy a továbbított adatot már ismerte. (Előadó: Stumpf István)
A hátrányos megkülönböztetés tilalma – 3166/2019. (VII. 10.) AB határozat
Az Ab 2. öttagú tanácsa július 2-án a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 39/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt. A támadott rendelkezés értelmében az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai összegének kiszámítása során az ellátásra való jogosultság első napján fennálló biztosítási jogviszonyban elért jövedelmet kell figyelembe venni. Az indítványozó kúriai tanács szerint a támadott rendelkezés a szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A törvényalkotó ugyanis indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozta azokat az ellátásra jogosult személyeket, akik a jogosultságot közvetlenül megelőző releváns időszakban tőlük független okokból kényszerülnek munkahelyváltásra. Az Ab az ügy összes körülményét figyelembe véve arra az álláspontra jutott, hogy a támadott szabályozás nem hozható érdemi összefüggésbe az Alaptörvény rendelkezéseivel. (Előadó: Varga Zs. András)
A pártatlan bírói eljáráshoz fűződő jog – 3165/2019. (VII. 10.) AB határozat
Az Ab 1. öttagú tanácsa július 2-án elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.400/2012/37. számú ítélete és a Kúria Bfv.I.1820/2014/8. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozót több bűncselekmény miatt bűnösnek mondták ki az eljáró bíróságok és vele szemben halmazati büntetést szabtak ki. A támadott ítélet egy bűncselekmény minősítését, illetve a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját megváltoztatta. A döntéssel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyet a Kúria elutasított. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában arra hivatkozott, hogy a másodfokon eljáró bírói tanácsban olyan bíró vett részt, aki ügyében a vádemelést megelőzően is eljárt, illetve a Kúria végzésével összefüggésben azt sérelmezte, hogy abban olyan bíró vett részt, aki az előzetes letartóztatás meghosszabbítása ellen benyújtott fellebbezés elutasításáról rendelkező végzés meghozatala során is jelen volt. Az Ab kifejtette: a jogerős döntést olyan bírói tanács vizsgálta felül, amelyben egyetlen taggal szemben sem merült fel az adott kizárási ok, akkor azt úgy kell értékelni, hogy a felülvizsgálat következtében sor került a jogsérelem orvoslására. (Előadó: Sulyok Tamás)
Személyes adatok kezelése – 3161/2019. (VII. 10.) AB határozat
Az Ab július 2-án elutasította a Kúria személyes adatok kezelése tárgyában hozott ítéletének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó magyar állampolgárral szemben büntetőeljárás folyik az Amerikai Egyesült Államokban. Az amerikai hatóságok egy közleménye alapján az indítványozó azt feltételezte, hogy vele szemben titkos adatgyűjtést folytattak a magyar hatóságok, ezért kérte az Igazságügyi Minisztériumot, hogy ezzel kapcsolatos kérdéseit válaszolja meg. Az Ab a határozat indokolásában rámutatott, hogy az indítványozó kérésének megtagadása nemzetközi szerződésen, végső soron az Amerikai Egyesült Államok hatóságának döntésén alapult, amelynek felülvizsgálatára a magyar bíróságok nem jogosultak. A határozathoz Pokol Béla és Stumpf István különvéleményt csatolt. (Előadó: Szabó Marcel)
A hónap alkotmánybírója: Szabó Marcel
Szabó Marcel júliusban több jelentős, a közvélemény érdeklődését is felkeltő döntésnek volt az előadó bírója, így a lakástakarék-támogatást megszüntető, illetve a tartós ápolást végzők időskori támogatásával kapcsolatos határozatoknak.
Alkotmánybíró-jelölti meghallgatás 2016 novemberében – Fotó: Soós Lajos / MTI
Az 1970-es születésű, a Fidesz és az LMP által jelölt alkotmánybíró az alkotmányvédő testület legfiatalabb tagja. 2016. november 22-i megválasztása előtt négy évig az alapvető jogok biztosának jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese (zöldombudsman) volt.
Az alkotmánybíró budapesti ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végezte tanult 1989 és 1994 között. A Stanfordi Egyetemen, a párizsi Pangheon-Assas Egyetemen és a Cambridge-i Egyetemen is végzett tanulmányokat. 1993–1994 közt a Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Főosztályának munkatársa volt, később jogi tanácsadója, majd vezetője. 2008-tól több, környezetvédelmi jogi és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi kutatásban, szakmai konzultáción vett részt. 1997-től a PPKE Jog- és Államtudományi Karának oktatója, 2004 és 2011 között az Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszékének vezetője, 2013-tól az Európajogi Tanszék vezetője. 2000-ben jogi szakvizsgát tett, 2003-ban PhD fokozatott szerzett, 2012-ben habilitált. 2011 februárja és 2012 októbere között a magyar kormány képviselője volt az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága előtt.
Szabó Marcel 2018 november és 2019 júniusa között 90 alkotmánybírósági döntésnek volt az előadó bírója, hat párhuzamos indokolást és három különvéleményt jegyzett.
„A rendszerváltást követően az Alkotmánybíróság tevékenysége óriási elismerést váltott ki a világban, és a jelenlegi testület is jelentős mértékben táplálkozik abból a presztízsből, ami 1990 után felépült. Az Alkotmánybíróságnak azonban más helyzetben kell működnie a 2010-es években, mint közel harminc évvel ezelőtt: nem csupán az Alaptörvény új, de az Alkotmánybíróság hatáskörei is megváltoztak. Véleményem szerint az Alkotmánybíróság nem egy második kamara, döntéseit nem befolyásolhatják politikai szempontok, és a vizsgált jogszabályokat és bírói döntéseket is kizárólag az Alaptörvény alapján kell megítélnie, nem pedig az alapján, hogy milyen egyéb, egyaránt jogszerű, csak esetleg bizonyos szempontok alapján célszerűbb döntési alternatívák állhattak volna a jogalkotó rendelkezésére” – nyilatkozta az Arsboni jogi folyóiratnak.
