Napjainkban az egyik legprosperálóbb üzletág a párkapcsolati magánnyomozói munka, nyomozói szlenggel élve: a „bugyiügy”, de egyre népszerűbbek a “hűségtesztek” , és az “alibiirodák” is. Hazánkban mintegy ezerhatszázan rendelkeznek magánnyomozói igazolvánnyal. Míg egy évszázada jogvégzettség vagy a rendvédelmi testületnél huzamos ideig tartó szolgálat volt a praxis előfeltétele, ma elég hozzá egy féléves OKJ-s tanfolyam.
„A magánnyomozó megbízási szerződése alapján a megbízóját megillető jogok keretein belül figyelő, kutató, felderítő, dokumentáló munkájával elemző, értékelő, informáló, javaslattevő tevékenységével és személyes közreműködésével segíti megbízója jogainak, jogszerű érdekeinek érvényesítését és kötelezettségei teljesítését” – olvasható a magánnyomozó definíciója a Magyar Detektív Szövetség (MDSZ) honlapján. Az 1991-ben alapított szövetség önmeghatározása szerint az MDSZ a hazai magánnyomozók legnagyobb hagyományokkal, legjelentősebb tagsággal és leghitelesebb programmal rendelkező szakmai és érdekképviseleti non-profit szervezete.
Az elmúlt hónapokban több olyan eset is történt, ami rossz fényt vetett a magánnyomozói tevékenységre. A Fővárosi Nyomozó Ügyészség május 29-én kiadott közleménye szerint a Nemzeti Védelmi Szolgálat felderítése és feljelentése alapján indult bűnügyben a megalapozott gyanú szerint egy nyugállományú rendőr és egy másik férfi, mint magánnyomozók a bűnügyi hatóságoknál fennálló kapcsolataik – köztük egy pénzügyőr őrnagy – közreműködésével a munkájukhoz kapcsolódó olyan adatokat szereztek be, amely adatokhoz törvényesen nem juthattak volna hozzá. Előtte pedig, Ausztriában, az a gyanú állt fel, hogy egy magánnyomozó is részt vett egy olyan műveletben, amiben videó csapdát állítottak Heinz-Christian Strache és Johann Gudenus osztrák politikusaknak Ibiza szigetén. Idén májusban került ki az internetre az a 2017-ben készült videó, amelyen kampánytámogatásért, illetve médiabefolyás biztosításáért cserébe állami megbízásokat ígértek egy magát gazdag mágnásnak kiadó orosz nőnek. A politikai botrány nyomán azóta előrehozott választásokat írtak ki Ausztriában.
A mundér becsületének megmentése érdekében az MDSZ szükségesnek látta egy közlemény kiadását, amelyben leszögezte: „A Magyar Detektív Szövetség tagjai kizárólag törvényesen szerzett adatokkal dolgoznak és nem vesznek részt etikátlan, politikailag motivált műveletekben. Ezzel is óvva a megbízója és a saját hírnevét, elkerülve bármilyen törvénytelenséget. A szövetség célja, hogy emeljen a szakma etikai szintje és a törvény keretein belül szolgálja az ügyfelei érdekét, ezért minden esetben érdemes egy olyan magánnyomozóhoz fordulni, aki az MDSZ tagja, és aláveti magát a szövetség, illetve a Nemzetközi Detektív Szövetségek (IKD) etikai előírásainak.”
A többször (legutóbb 2019 áprilisában) módosított 2005. évi CXXXIII. számú, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény 34. § (1) alapján a magánnyomozó a szerződés teljesítése érdekében
- adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet;
- az igazolvány bemutatását követően – külön jogszabályokban foglaltak szerint – az ingatlan-nyilvántartásban, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában és a cégnyilvántartásban nyilvántartott adatokról kivonatot, másolatot készíthet, ha arra a megbízó kifejezetten felhatalmazta. A megbízó felhatalmazása alapján a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából és a közúti közlekedési nyilvántartásból adatszolgáltatást kérhet, ha erre a személyes eljárása esetén a megbízó is jogosult, feltéve, hogy annak szolgáltatását az érintett nem tiltotta meg vagy nem kifogásolta vagy a minősített adat védelméről szóló törvény másként nem rendelkezik;
- kép- és hangfelvételt a kötelezettségeit meghatározó szerződés keretei között, a személyes adatok védelmére és a személyiségi jogokra vonatkozó szabályok megtartásával készíthet, illetve használhat fel;
- a más részére szóló zárt küldemény tartalmát csak a címzett vagy a feladó előzetes hozzájárulásával ellenőrizheti.
Lesben – Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
Emellett nem készíthető kép- és hangfelvétel olyan helyen, ahol a megfigyelés az emberi méltóságot sértheti, így különösen öltözőben, próbafülkében, mosdóban, illemhelyen, kórházi szobában és szociális intézmény lakóhelyiségében.
A 35. § szerint a magánnyomozás nem irányulhat
- diplomáciai, konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek, valamint azok tagjai tevékenységére;
- a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény szerinti hivatalos és külföldi hivatalos személy hivatalos tevékenységére.
A hazai magánnyomozók túlnyomó többsége hétköznapi ügyekkel foglalkozik. Manapság az egyik legprosperálóbb üzletág a párkapcsolati magánnyomozói munka, nyomozói szlenggel élve: a „bugyiügy”.
Az emberi kapcsolatok rendszerében az egyik legbonyolultabb, legsérülékenyebb kontaktus a párkapcsolat. Sok ember életében meghatározó fordulópont, ha ez a kapcsolat bármi módon sérül, változik. Az előidéző okok sora szinte végtelen: féltékenység, bizalmatlanság, titkos harmadik, lopott pillantások, kitérő válaszok, mellébeszélés és ki tudja még mi minden, de a lényeg: valami a kapcsolatukban megváltozott. Ilyenkor jön a kétségbeesés, a reménytelennek tűnő kiútkeresés, felindulásból hozott döntés.
Az esetleges félreértések tisztázása érdekében megnyugvást hozhat egy magánnyomozói iroda felkeresése. Párkapcsolati ügyben a magánnyomozókat több nő keresi fel, mint férfi, továbbá többségben vannak a budapesti megbízók, mint a vidékiek, és mindegyre népszerűbb az úgynevezett hűségteszt is. Növekszik azon hölgyek száma, akik házasságkötésük előtt próbára teszik leendő férjüket. Az egyik hazai nyomozói iroda vezetője nem híve a tesztnek, ezért igyekszik lebeszélni a hozzájuk fordulókat a hűségtesztről, mert jó előre sejthető, mi lesz a végeredmény. Tapasztalatai szerint ugyanis két embertípus létezik: a monogám, akinél kicsi az esélye, hogy félrelépjen, és a nem monogám, aki szinte biztos, hogy elbukik a próbatételen. Ráadásul a megbízónak mindezért legalább háromszázezer forintot is fizetnie kell.
A legtöbb „bugyiügyet” házastársak indítják a párjuk ellen. Kétféle eredmény születhet: ha bebizonyosodik, hogy a megbízó párjának hűsége töretlen, fölösleges jelenetek nélkül lehet rendezni a félreértést. Amennyiben viszont a nyomozás a hűtlenség bizonyításával zárul, úgy az ügyfél tiszta fejjel dönthet a kapcsolat további sorsáról.
Párkapcsolati ügyekben a nyomozók munkája korántsem körömrágóan izgalmas, követéskor hosszú órákat kell várakozniuk egy autóban a félrelépő férj vagy feleség felbukkanására várva, de olykor maguk is alakíthatják az eseményeket. Például ha a megbízó a munkája miatt időközönként utazni szokott, javasolják, hogy utazzon el néhány napra, mert így a házastársa szabad lesz, és adva lesz a lehetőség a félrelépéshez.
Az in flagranti fotózásnak ezerféle trükkje van: ha a megfigyelt személy nagyon óvatos, akkor távolról, teleobjektívvel örökítik meg, de vannak, akik akkor sem fognak gyanút, ha egy romantikus pillanatban pár méterről készítenek róluk felvételt. Megtörtént, hogy a nyomozó turistának öltözött, és társával angolul beszélgetve fotózta a helyi nevezetességeket, valójában a háttérben (előtérben) magát a félrelépőt.
A magánnyomozói irodák mellett vannak olyan vállalkozások is, amelyek a félrelépő félnek nyújtanak segítséget. Ezek az úgynevezett alibiirodák. „Teljes diszkréció mellett biztosítjuk Önnek a legmegfelelőbb alibit és szolgáltatunk álbizonyítékokat az Ön problémájához és személyes igényeihez igazítva” – hirdeti magát az interneten az egyik ügynökség, amely azt is hozzáteszi, „a törvényeket nem szegjük meg, ahhoz semmilyen formában nem nyújtunk segítséget, nem fogadunk el mások zaklatására irányuló munkákat”. Az egyik hazai alibiiroda vezetőnője szerint – aki egyébként már alakított pincérnőt és leszbikus álbarátnőt is – sokan félreértik a tevékenységüket: ők elsősorban nem feldúlni szeretnék a kapcsolatokat, hanem éppen ellenkezőleg: megmenteni. Úgy véli, hogy aki hajlamos külön utakon járni, nélkülük is megszervezné a randevúját. „Abban hiszek – állítja az irodavezető –, hogy minden hűtlen embernek előbb-utóbb vállalnia kell az erkölcsi következményeket.”
Ismert személyiségek is foglalkoznak hivatásszerűen párkapcsolati kérdésekkel. Kánya Kata, egy társközvetítői iroda tulajdonosa évekkel ezelőtt szerzett magánnyomozói képesítést. “Azért végeztem el a tanfolyamot – mondta a színésznőből lett társkapcsolati szakember, aki saját bevallása szerint negyedszázad alatt mintegy húszezer ember történetét hallgatta végig –, hogy megtudjam, miként dolgozik egy magánnyomozó, milyen információkra van szüksége, milyen lehetőségei vannak egy ügyben, és ha szükségét látom, akkor profi magánnyomozóhoz irányítsam az ügyfeleimet.” Kánya Kata úgy látja, hogy a párkapcsolatok nagy részét a bizalmatlanság ássa alá: az egyik fél belenéz a másik mobiljába, megnézi az sms-eket, emaileket, lekéri – ha tudja – a részletes híváslistát. “A legtöbb párkapcsolat a híváslisták miatt bomlik fel – hangsúlyozza. – Megesik, hogy az asztalon felejtett telefonra este 11-kor érkező SMS lesz a „corpus delicti”.”
