Az Alaptörvény az Alkotmánybíróság jellegadó hatáskörévé az alkotmányjogi panaszt teszi. De mikor is alkalmazható ez a jogorvoslati eszköz? Mennyiben hatékony egy jogsérelem orvoslására? Mik a befogadás követelményei? És milyen határidők kötik a testületet az eljárás során? Mi az oka annak, hogy akár évekig is elhúzódhat a határozathozatal?
A West-Balkán budapesti szórakozóhely egyik jogerősen elítélt volt tulajdonosa a strasbourgi bírósághoz fordult, mert szerinte a tragédia miatt indult büntetőeljárásban a magyar hatóságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát. A Szalontay v. Hungary ügy, az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntése szerint, nem bírálható el érdemben, mivel a kérelmező az ügyben nem nyújtott be alkotmányjogi panaszt, és a strasbourgi fórum csak abban az esetben járhat el, amennyiben a kérelmező kimerítette az összes hatékony jogorvoslati lehetőséget a saját hazájában. A bíróság megállapította, hogy mivel ez a típusú alkotmányjogi panasz is eredményezheti az emberi jogot sértő rendes bírósági határozat megsemmisítését, így azt igénybe kell venni az EJEB-hez fordulás előtt. Kérdés, hogy mennyiben hatékony jogorvoslati eszköz az alkotmányjogi panasz?
Az Alaptörvény az Alkotmánybíróság jellegadó hatáskörévé az alkotmányjogi panaszt teszi, melynek három típusát különböztetjük meg: az ún. „régi” alkotmányjogi panaszt, mely alapján az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangja kerül felülvizsgálatra; az ún. „közvetlen” panaszt, amennyiben az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem; és a „valódi” alkotmányjogi panaszt, amellyel felülvizsgálja a testület a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Mind a három esetben szükséges feltétel, hogy az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítse, vagy jogorvoslati lehetőség ne legyen számára biztosítva.
Az alkotmányjogi panaszok többsége az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 27. § szakaszára hivatkozással – ez 2018-ban 288 darab indítványt jelentetett – kerülnek benyújtásra a testülethez. Az indítványozók a bírói döntés alkotmányosságát kérik felülvizsgálni, ugyanis a rendes bíróságok alkotmányos feladata az Alaptörvénynek megfelelő bírósági eljárások lefolytatása, az Alaptörvénynek megfelelő döntés meghozatalával együtt. Az Alkotmánybíróság minden évben közzé teszi az ügyforgalmának az alakulását, azonban a közzétett statisztikák nem tartalmaznak arra nézve adatot, hogy a panasz benyújtása és az érdemi elbírálása között mennyi idő telik el.
Az alkotmányjogi panasz elbírálásának speciális eljárását részben az Abtv., részben az Alkotmánybíróságnak az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) TÜ. határozata (ügyrend) rögzíti. Az eljárás előkészítését a főtitkár végzi, aki – konkrét határidő betartásának kényszere nélkül – az előírt formai és tartalmi követelményeket, valamint az eljárást gátló akadályokat vizsgálja. Amennyiben a beadvány megfelel az Abtv. előírásainak, – tehát nem kellett az indítványozót hiánypótlásra felhívni, amelynek 30 napon belül köteles eleget tenni – vagy a panasz nem került visszautasításra, intézkedik az elbírálásra alkalmas indítvány nyilvántartásba vételéről, valamint tájékoztatja az indítványozót az eljárás megindításáról, ezzel lezárva az előkészítő eljárást.
Az Alkotmánybíróság az előkészítő eljárást követően, az indítványozói tájékoztatást követő 120 napon belül – tanácsban eljárva – dönt a panasz befogadásáról. A döntést megalapozó vizsgálat kiterjed arra, hogy a panasz megfelel-e az Abtv.-ben összefoglaló néven „határozott kérelemnek” nevezett feltételeknek, valamint a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés fennáll-e. Mindkét szempont – az alaptörvény-ellenesség és az alapvető alkotmányjogi kérdés – lehetőséget biztosít a mérlegelésre, így ezek alapján kerül végül eldöntésre, hogy melyek azok a jelentős ügyek, amelyekkel érdemben is foglakozni kíván a testület. Egyetértve Naszladi Georgina megállapításával, miszerint az alapvető alkotmányjogi kérdés objektivizálása nehéz feladat, de amennyiben a testület a kialakult gyakorlata alapján, a kialakított szempontrendszert következetesen alkalmazva jár el, úgy elkerüli azt, hogy az alkotmányjogi panaszok között szűrés helyett válogasson, ezzel is növelve az alapjogvédelem ezen intézményének hatékonyságát.
Bitskey Botond az Alkotmánybíróság főtitkára egy – Alkotmányjogi panasz a gyakorlatban című – interjúban arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a panaszoknak csak nagyon kis része jut el az érdemi elbírálásig, a „többlépcsős szűrőt” jelölte meg indokként, melyek az ügyek beláthatatlan tömegének szelektálására hivatottak. Véleménye szerint az Alkotmánybíróság visszautasítási gyakorlata – összehasonlítva az olyan bíróságok gyakorlatával, ahol szintén vannak előzetes megfelelőségi vizsgálatok – nem tekinthető kirívónak. Ugyanakkor az érdemi határozatok csekély száma miatt olyan hangok is hallhatóak, hogy az AB eljárása felületes, az indítványozói tájékoztatás sokszor sablonos; az AB honlapjára feltöltött alkotmányjogi panasz-minta nem elégséges az előkészítő eljáráson való megfeleléshez; valamint még az Alkotmánybíróság főtitkárának társszerzőségében írt „Az alkotmányjogi panasz kézikönyve” című munka alapulvételével benyújtott beadvány sem garancia az érdemi elbírálásra való alkalmasságra.
Azonban a kritikusok nem tekinthetnek el attól, hogy az egyéni jogvédelemre fókuszáló eljárásokban törvényszerűen magasak a befogadási követelmények, hiszen ezen eljárások eredményeként kikerülhet az alkotmányellenes norma vagy döntés a jogrendszerből, és a mindenkire kötelező alkotmányos követelmény kimondása jogalakító hatással bír.
Amennyiben az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt érdemi vizsgálatra befogadja, azt az ügy előadó bírája a befogadást követően 180 napon belül az által jegyzett első tervezettel, az ügy érdemi elbírálását végző – főszabály szerint öt fős – tanács elé terjeszti. Azonban a tanács – amennyiben a befogadás mégsem volt indokolt – az eljárás ezen szakaszában is dönthet az indítvány visszautasításáról. A határidőket – az indítványozó értesítése mellett – az előadó alkotmánybíró javaslatára az elnök meghosszabbíthatja.
A választási eljárás során benyújtható alkotmányjogi panasz kivételével, ahol konkrét határidő került meghatározásra, az Alkotmánybíróságnak ésszerű határidőn belül kell döntést hoznia az alkotmányjogi panaszról. Így az ügyrend által megállapított határidőket figyelembe véve megállapítható, hogy 1 év telhet el úgy, hogy csak egy tervezet születik a beadvány ügyében, ezért nem példanélküli, hogy valamely jogkereső állampolgár 3 éve vár arra, hogy az ügyében döntés szülessen.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat vitájában számos kritika került megfogalmazásra az általános határidővel szemben. Egyes vélemények szerint az alkotmányjogi panasz elbírálására – a jogbiztonság követelményeként – konkrét határidőt kell megállapítani, javaslatként a 90 nap és az 1 év is felmerültek, mint lehetséges határidők. Ezzel szemben olyan álláspont is létezik, hogy nehéz konkrét eljárási határidőt megállapítani, amely biztosítja az Alkotmánybíróság kiegyensúlyozott, alapos és hatékony munkáját, ezért maga a testület állapítsa meg azt az ügyrendjében.
A közös pont a javaslatokban: a határidő kikötése, mely garanciális szempontból mindenképpen indokolt, a jogintézmény kiszámítható működésén túl pedig hozzájárulna ahhoz, hogy az alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslatként funkcionálhasson, hiszen ahogyan egy ítélet, úgy egy jogorvoslat is, mint az alkotmányjogi panasz, sokat „veszít az erejéből”, ha a kezdeményezésétől számítottan csak évek múltával születik döntés, és kerülhet orvoslásra az alapjog sérelme.
Amit az alkotmányjogi panaszról még tudni érdemes! – Részletek ITT
