Az új Polgári Perrendtartás célja nem az anyagi igazság menti döntés, hanem a minél gyorsabb és olcsóbb eljárások – szögezték le a Jogi Fórum Szakmai Napjának előadói a több mint egy éve hatályba lépett törvénnyel kapcsolatban, mely jelentős újításokat vezet be a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítása érdekében, nagyban növelve az ügyvédi és bírói munkaterhet és a jogi képviselők felelősségét.
Immár több mint egy éve hatályba lépett a Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény, amely több mint hatvan év után váltotta fel a magyar jogrendszer korábbi vezető jogforrását, a jogalkotói szándék szerint jelentős újításokat vezetve be a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítása érdekében.
A Jogi Fórum Szakmai Napján, 2019. március 20-án az új törvénykönyv gyakorlati alkalmazását is segítő előadások hangzottak el, a kodifikációban is résztvevő szakértő előadók áttekintették a joggyakorlat aktuális problémáit és azonnali választ adtak a hallgatóság kérdéseire. A rendezvényt kerekasztal megbeszélés zárta.
Elsőként Éless Tamás – az Oppenheim Ügyvédi Iroda ügyvédje, az ELTE címzetes egyetemi tanára, a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság volt tagja – a perindítás nehézségeit mutatta be előadásában, amelyekkel ügyvédként a rendezvény résztvevői maguk is mindennap találkozhatnak.
Éless Tamás, az Oppenheim Ügyvédi Iroda ügyvédje, az ELTE címzetes egyetemi tanára, a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság volt tagja – Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
Az előadás témájához megjegyezte, a perindításnak praktikusan nem kellene, hogy legyenek viszontagságai. A Pp. 170.§-171.§-ai eltérést nem engedő módon szabályozzák, hogy minek kell szerepelnie a keresetlevélben. Az ügyvéd által megfogalmazott jó tanács szerint, a bírósági visszautasítás elkerülése érdekében, a jogszabályban előírtak minden pontjára tanácsos valamit írniuk a jogi képviselőknek.
Az előadó elmúlt egy évben szerzett tapasztalatai szerint a perindításnál az új Pp. alkalmazása során a vidéki bíróságok megengedőbbek, mint a fővárosi bíróságok, amely megmutatkozik a visszautasítások száma közötti jelentős különbségekben is.
A perindítás, mint hatósági típusú eljárás ismertetése után kitért a bírósági meghagyással kapcsolatos szabályozásra és kiemelte, hogy szigorodtak a mulasztás jogkövetkezményeire vonatkozó szabályok is.
A perindítás szakaszában a jogi képviselőknek van aktív szerepe, míg a bíróságoknak passzív szerepet szánt a jogalkotó. Éless Tamás felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy sokkal nagyobb a perindításnál a jogi képviselők felelőssége, mint korábban. A jogi képviselőknek előzetesen fel kell tárniuk a tényeket, ki kell találniuk, hogy milyen törvényi tényállásnak feleltethetők meg. A nem megfelelően előkészített keresetindítással könnyű károkat okozni az ügyfeleknek.
Az új polgári perjogi törvénykönyv megnövekedett írásbeliséget hozott magával és a törvény alkalmazása új típusú gondolkodást igényel a jogalkalmazóktól. A Pp. alapelvei közül kiemelte a rendelkezési elvet, a perkoncentráció elvét, a bíróság közrehatási kötelezettségét (amelyet nem a joghoz való hozzáférés érdekében, hanem a perkoncentráció érdekében kell kifejtenie). Míg a korábban hatályos Pp., az 1952. évi III. törvény az anyagi igazság kiderítésének talajára helyezte az eljárást, addig az új szabályozásban sem az anyagi, sem az alanyi igazság nem szerepel, hanem a minél gyorsabb, olcsóbb eljárás lefolytatása a törvény célja. A mai eljárási kódexre jellemző az eventualitási gondolat, azaz csak meghatározott szakaszig lehet megtenni perbeli cselekményeket, ezt követően már nem, amely a feleket arra kényszeríti, hogy eshetőlegesen (in eventum) mindent mondjanak el a meghatározott szakaszban.
Végső konklúzióként a perhatékonyság vizsgálata kapcsán az előadó megjegyezte, hogy véleménye szerint akkor hatékony egy per, ha nem hagy maga után konfliktusokat, problémákat. A jelenlegi Pp. azonban csak a perhatékonyság szűkített fogalmának felel meg, vagyis arra alkalmas, hogy a pereket gyorsan folytassák le, ésszerű határidőn belül, ugyanakkor hátránya, hogy konfliktusok maradhatnak hátra, nem nyer megnyugvást a helyzet, ezért ezt nem tekinti hatékony rendszernek.
Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
A szabályozás szerkezetére rátérve elmondta, látni kell azt a célt, hogy az eljárás bizonyos korai szakaszában a jogállítások megtörténjenek, véglegesedjenek. Ezt elősegítő eszközök lehetnek: a keresetlevélnek szubsztanciáltnak (alátámasztottnak) kell lennie, a perfelvételi nyilatkozatokat (bizonyítási indítványokat is) csak a perfelvétel során lehet megtenni, az érdemi tárgyalás során már perfelvételi nyilatkozat nem tehető. Az új szabályozás szerint a felek a bizonyítékokra már nem tehetnek értékelő nyilatkozatot az érdemi tárgyaláson, ezzel párhuzamosan az érdemi tárgyalások berekesztésére vonatkozó szabályozást is megváltoztatták, amelyek miatt – véleménye – szerint fennáll a meglepetés ítéletek meghozatalának kockázata.
Éless Tamás az előadása utolsó felében problémákat villantott fel az elmúlt év tapasztalatai alapján, így például az alperes azonosító adatainak kötelező feltüntetése a keresetlevélben (például az ismeretlen örökösök perlését nem teszi lehetővé), valamint a zárórészben az illetékességet megalapozó tények bizonyítékának megjelölése, amelynek hiányában az eljárás megszüntetésre kerülhet. A keresetlevél érdemi részénél sok felvetést váltottak ki az újonnan bevezetett fogalmak, így a „jogi érvelés” fogalma vagy a „rendelkezésre álló” bizonyítási eszközök fogalma.
Második előadóként Parlagi Mátyás, a Fővárosi Törvényszék kollégiumvezető-helyettese az elmúlt egy év gyakorlatából ismertette a bírói tapasztalatait és az aktuálisan felmerülő gyakorlati kérdéseket. Előadásában a megváltozott szabályok bemutatása, az osztott perszerkezet lényege és veszélyei mellett kitért a hatályba lépés óta eltelt időszakban született állásfoglalásokra is. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy előadásában a saját véleményét mondja el és az nem tekinthető a Fővárosi Törvényszék vagy a bíróság véleményének. A jogértelmezéssel kapcsolatban kitért az Alaptörvény január 1-jével módosult szabályozására (28. Cikk): „ A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” Ennél fogva a jogértelmezést csak úgy lehet lefolytatni, ahogyan azt a jogalkotó előírta. Nem tartja lehetségesnek, hogyha olyan a szabályozás, ami a nyelvtani értelmezés szerint teljesen egyértelmű és megmondja a szabályozás célját is, azt másként is lehessen értelmezni. A jogértelmezésnél nem az számít, hogy a jogalkalmazó mit tart helyesnek, hanem az, hogy mi a jogalkotó célja. Ennek következtében előállhat az az eset, hogy nem ért egyet saját eljárásával. A feladata a jogszabály alkalmazása és nem is szándéka a törvény bírálata, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem tenné meg az észrevételeit a törvénnyel kapcsolatban.
Parlagi Mátyás, a Fővárosi Törvényszék kollégiumvezető-helyettese – Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
Az osztott perszerkezet témájára rátérve a bíró ismertette az eljárás szakaszait, felhívta a figyelmet az éles határokra, – amint azt már az előző előadásban Éless Tamás is kiemelte – arra, hogy „mindent ott és akkor kell megtenni”. Az új Pp.-ben az eljárásjogi szabályok nagyobb túlsúlyt kaptak, nem az anyagi igazság menti döntés meghozatala a törvény célja. A Pp. formális eljárásrend, azonban a szolgáló funkciót meghaladó mértékben szabályoz.
A törvényjavaslat indokolásából is látható, hogy az új Pp. a perkoncentrációt és a perhatékonyságot komolyan gondolta, az osztott perszerkezettel abba az irányba mozdult el, hogy a felek már az eljárás elején határozott és egyértelmű nyilatkozatokat tegyenek kérelmeik vonatkozásában az eljáró bíróság előtt. Fontos, hogy a perindítási szakban valamennyi anyagi és eljárásjogi adat rendelkezésre álljon, ebben a szakaszban teljes ügyvédi aktivitás van és teljes bírói passzivitás. Tekintettel arra, hogy anyagi pervezetés nincs a perindítási szakban, így már a keresetlevél rendberakása sem lehetséges. A bíró nagy problémának látja az új Pp. által megkívánt strukturált gondolkodást és meglátása szerint lehetséges, hogy az ügyvédi hivatásrenden belül átrendeződést eredményezhet az, hogy az új perrendtartás professzionalizmust és strukturált gondolkodást vár el. A jogi képviselőnek át kell szűrni jogi tudásán az ügyfél által elmondottakat, el kell eldöntenie, hogy mit érvényesítsenek, mi az, ami leginkább az ügyfél érdekeinek megfelel és leginkább sikerrel érvényesíthető. Fel kell tárnia azokat a releváns, konkrét, elsődleges tényeket, amelyek által megnyílik az alanyi jog és kérelmet terjeszthet elő. Parlagi Mátyás elmondása szerint vannak továbbra is bizonytalan kérdések, így például az önkéntes hiánypótlás vagy a keresetváltoztatás lehetősége. Az eddigi bírósági gyakorlat ellentmondásos a keresetváltoztatást illetően, a civilisztikai kollégiumvezetők többségi döntése szerint azonban lehetséges a keresetváltoztatás.
A következő szakasz a perfelvételi szak, amelyben a felek – a bíróság közrehatása mellett – meghatározzák a jogvita kereteit. Ebben a szakban teljes ügyvédi és bírói aktvitás jellemző, az anyagi pervezetés kapcsán a bíró felhívta a figyelmet a 237.§ (5) bekezdésében megfogalmazott fontos korlátra, vagyis arra, hogy a bíróság a felek kérelmének és jogállításának korlátain belül gyakorolja az anyagi pervezetést. Amely azt jelenti, hogy ellentmondó, következetlen kereset esetén a bíróság nem bírhatja rá a felet arra, hogy a kérelmét megváltoztassa.
Az új Pp. alkalmazása kapcsán jelenleg leginkább a perfelvételi szakkal kapcsolatos kérdések, jogértelmezési problémák vannak napirenden. Ilyen kérdés például, hogy a 185.§ (2)-(3) bekezdésében (megváltoztatott kereset ugyanabból vagy – ténybeli és jogi alapon – összefüggő jogviszonyból ered, nyilatkozatot a keresetlevélre vonatkozó szabályoknak megfelelő tartalommal kell megtenni) foglaltak felülírják-e a 237.§ -ban (anyagi pervezetés) foglaltakat.
Az utolsó szakasz, az érdemi tárgyalás kapcsán az előadó kiemelte a 183.§ (1) bekezdés (perfelvétel tartalma – felek határozzák meg a jogvita kereteit) és 278. §(3) (bizonyítás felvétel, indítványok) bekezdés viszonyát, valamint a tárgyalás berekesztésére vonatkozó új szabályozást.
Előadása második felében az eljárás gyorsítását gátló szabályokat vette végig Parlagi Mátyás, így a keresetlevél és mellékleteivel kapcsolatban leggyakrabban előforduló problémákat, utalt a megnövekedett ügyvédi és bírói munkateherre, az írásbeli ellenkérelem határidejével kapcsolatos visszásságokra, a perfelvételi tárgyalás közvetlensége és a részleges bírói passzivitás ellentmondására, a kereset-(ellenkérelem) változtatás kötelező írásbeliségével kapcsolatos nehézségekre. Hangsúlyozta, hogy az új eljárásrend által a kötelező jogi képviselő felelőssége hatalmas, példaként említette a beadványok alaki és tartalmi elemeire vonatkozó szabályozást, a perfelvételi irat előterjesztésének korlátozottságát, a perfelvételi tárgyalással kapcsolatos szigorú rendelkezéseket (mulasztás szankciója, minden kérdésről tudni kell nyilatkozni, változtatásra nincs hiánypótlás) , valamint a felperes és az alperes jogállításhoz kötöttségével kapcsolatos szabályokat.
A rendezvény hallgatói számára konkrét gyakorlati segítséget jelentett, hogy az előadó részletesen ismertette a keresetlevél és az írásbeli ellenkérelem tartalmi elemeit. Az általános rendelkezések jelentőségén túl, kiemelte a 170.§, illetve az írásbeli ellenkérelemnél a 199.§ rendelkezéseit, valamint kitért a kérelmek egyes részeivel kapcsolatos veszélyforrásokra. Hallgatói kérdésre válaszolva, az egyidejűség követelménye kapcsán javasolta a résztvevőknek, hogy alperesi pozícióban elektronikusan először a viszontkeresetet küldjék be, majd az írásbeli ellenkérelmet. A keresetváltoztatás korlátozásához kapcsolódva elmondta, hogy a bírói gyakorlat próbálja cizellálni a keresetváltoztatás fogalmát azzal, hogy csak a relevánsnak tekinthető tényállítást tartja annak.
Előadása záró részében a perfelvételi irat előterjesztésével és hatálytalanságával (203.§ (1) bekezdés) összefüggésben, az aktuálisan felmerülő jogértelmezési kérdések kapcsán megjegyezte, hogy a gyakorlat elismeri a részleges hatálytalanságot. Szankció nélküli normaként utalt a 203.§ (4) bekezdésben lévő szabályozásra, miszerint több – ugyanolyan vagy eltérő fajtájú – perfelvételi iratot külön beadványban kell előterjeszteni, de a jogszabály nem rendelkezik arról, hogy mit kell tenni akkor, ha szabályt szegve egy beadványban kerül előterjesztésre. A bizonyítási indítványok, szakértői bizonyítás szabályaihoz kapcsolódva felhívta a hallgatóság figyelmét a speciális szabályokra, majd zárszóként javasolta, hogy merüljenek el a Pp. részletszabályaiban, valamint külön kitért az elektronikus kapcsolattartás szabályainak fontosságára.
A rendezvényt a konferencia előadóinak kerekasztal beszélgetése zárta, melyet Varga István tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszék), ügyvéd, a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság volt tudományos titkára moderált. A vitaindítóként elhangzott, hogy a Pp. nem váltotta be a jogalkotói szándékot, a joghoz jutás ténylegessége megkérdőjelezhető, gyakorlatilag nem működik az új eljárásjogi törvény. Varga István professzor saját ügyvédi praxisából hozott fel példákat állításai igazolására, szerinte a problémák a keresetlevelek visszautasításánál kezdődnek, a bírói kar – meglátása szerint – az egyszerűbb ellenállás felé mozdult el. A jogalkalmazásban jelentkező gondokat a Kúria is felismerte, mivel létrehozott egy joggyakorlat-elemző csoportot a keresetek nagyszámú visszautasítása ügyében.
Varga István tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszék), ügyvéd, a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság volt tudományos titkára és Éless Tamás ügyvéd – Fotó: Fóris Gábor / Jogi Fórum
Parlagi Mátyás kollégiumvezető-helyettes reflektált az elhangzottakra azzal, hogy szerinte az új Pp. bizonyos típusú ügyekre lett létrehozva, bonyolult gazdasági ügyekre. Az egyszerűbb megítélésű, tömegével előforduló ügyeket nagyon elhúzza az új eljárásrend, több mint 100 nap telik el a perfelvételi tárgyalásig, ezért azt is lehetségesnek tartja, hogy külön szabályozás szülessen az ilyen perekre. A visszautasításokkal kapcsolatban megerősíti, hogy érdemi kérdések is előtérbe kerülhetnek a végzésekben. Általános tapasztalat, hogy mind a keresetlevelek mind a visszautasító végzések hosszabbak lettek. Nemcsak az ügyvédek, hanem a bírák számára is jelentős munkateher növekedést okoz az új eljárásjogi szabályozás. Az elmúlt évben drasztikusan csökkent a beérkezett keresetlevelek száma, ez mára már a Fővárosban kezd visszanőni, vidéken azonban még nem.
Ezt követően a II. fokú bíróság felülbírálati jogával, anyagi pervezetésével és jogorvoslati jog kiüresítésével kapcsolatos álláspontjaikat ütköztették a kerekasztal résztvevői. Ezzel összefüggésben Éless Tamás kifejtette, hogy a jog és perjog barbalizálódása tetten érhető mind a visszautasításoknál, mind a felülbírálható határozatoknál, elmosódik az anyagi jogi és az eljárásjogi jogviszonyok közötti határvonal.
A beszélgetés során az ellentétes véleményekből tükröződött, hogy jogi képviselői oldalról nézve az új Pp. inkább akadálypályának bizonyul, míg a bírák számára sorvezetőként alkalmazható. Végső konklúzióként Varga István megállapította, hogy nem telt el még annyi idő, hogy a szabályok bebetonozódjanak, ezért egy komoly novella keretében lehetőség lenne a Pp. módosítására, a hibák orvoslására.
Fotók: Fóris Gábor / Jogi Fórum
