A bírósági eljárások ésszerű időn belüli befejezéshez való jogot Alkotmányunk alapvető jogként rögzíti. De mit jelent az hogy “ésszerű időn belül”? – Az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága előtt folyamatban van az egyes bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvényjavaslat, melynek fókuszában az ésszerű határidőn belüli eljáráshoz való jog áll.
Az ésszerű időn belüli befejezéshez való jogot – legyen szó polgári jogvitáról vagy büntetőjogi vád alapján folyó eljárásról – az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 6. cikke rögzíti, a „fair trial” elvének garanciái közé sorolva, mely az európai jogfejlődés hatására lett a magyar jogrendszer részévé. A tisztességes eljáráshoz való jogot az Alaptörvény – XXVIII. cikk (1) – is deklarálja, miszerint “mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el“. Lényegében azt az állampolgári jogot, egyben az állammal szembeni elvárást, követelményt fogalmazza meg, hogy az igazságszolgáltatást úgy kell megszervezni, tárgyi és személyi, szervezeti, jogszabályi környezetét kialakítani, hogy a jogvitás ügyekben a döntések időben szülessenek, tényleges jogvédelmet nyújtsanak. A jogvita kezdeményezésétől számítottan évek múltával hozott ítélet az idő múlása miatt – lehet ugyan, hogy jogilag helyes, de – ténylegesen hatástalan, a sérelmet szenvedett jogsérelmét már képtelen reparálni, a kiszabott büntetés, az alkalmazott intézkedés várhatóan képtelen lesz a megfelelő eredményt elérni.
Az EJEE nem határozza meg pontosan az ésszerű idő fogalmát, ehhez az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlata szolgál iránymutatásul. A strasbourgi bíróság gyakorlatával összhangban értelmezi az ésszerű idő fogalmát az Alkotmánybíróság is, azaz csak a konkrét eset összes körülménye alapján dönthető el, hogy mi minősül az adott eljárásban ésszerű határidőnek. Fuglinszky Ádám megfogalmazásában: „Sohasem az eljárás hossza önmagában, hanem egyes eljárási cselekmények időben való elvégzése, szükségessége dönti el, hogy a pertartam meghaladta-e az ésszerű kereteket”.
Az EJEB gyakorlatát górcső alá véve megállapítható, hogy a bíróság alapvetően négy tényezőt vizsgál az ésszerű idővel kapcsolatban: az ügy bonyolultságát, a fél közrehatását, az eljáró szerv magatartását és a kérelmező számára az ügy tétjét. Az utóbbi indoka az, hogy különleges ügyek esetén, a fél érdekei alapján, a soron kívüli eljárás elvárható a bíróságoktól. Látható, hogy a bíróság és az adott tárgyaló bíró leterheltsége, szakmai felkészültsége, tapasztalata irreleváns. Az EJEB elsősorban az adott ügyben eljáró bíróság hatékonyságát vizsgálja, csak másodsorban foglalkozik a nemzeti szabályok megfelelőségével. A testület döntései alapján jól kirajzolódik, hogy egy nemzeti szabályozás, illetve joggyakorlat mennyiben felel meg az EJEB által felállított követelményeknek, mennyire tekinthető hatékonynak az igazságszolgáltatása, biztosítottak-e az eljárási garanciák, illetve a jogfejlesztő munkáját leképezte-e a nemzeti jogalkotás. Utóbbira példa a Gazsó kontra Magyarország ügy, amelyben a bíróság nemcsak megállapította a jogsértés tényét és marasztalta Magyarországot, hanem – ún. pilot judgement eljárás keretében – jogalkotási kötelezettséget is előírt számára. A kérelmező az ésszerű idő követelményén túl, sérelmezte – az EJEE 13. cikkére hivatkozva –, hogy nem áll rendelkezésére hatékony jogorvoslat az eljárás felgyorsítására.
Az Alkotmánybíróság a 3024/2016. (II. 23.) AB határozatában rámutatott, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog részelemét képező ésszerű időn belül való elbírálás alaptörvényi rendelkezéshez kapcsolódó alapjogvédelmi feladatát nem tudja hatékonyan ellátni, mivel nem áll a rendelkezésére olyan törvényi jogkövetkezmény, amelynek alkalmazása révén az alapjogi részjogosítvány sérelmét orvosolni tudná. Ugyanis ez esetben nem a bírói döntés sérti az Alaptörvényben biztosított jogot, hanem azt megelőző eljárás elhúzódása, melyre hivatkozással a döntést nem semmisítheti meg, így az ésszerű idő követelményének sérelmét csak jelezni képes.
Az új eljárási kódexek – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.), közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény és a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény – szabályozása rendszerszinten kívánja elejét venni az eljárás elhúzódásának. Többek között a Pp. főbb szabályozási céljaként lett meghatározva a perhatékonyság, melyet egyes szerzők az időszerű ítélkezéshez való joggal azonosítanak, valamint a perkoncentrációt biztosító eljárási szabályok megteremtése, melyek megfelelnek a strasbourgi bíróság által felállított kritériumoknak is.
A vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvény pedig – a javaslat miniszteri indokolása szerint – arra hívatott, hogy a bírósági eljárás ésszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő alapvető jogot speciális jogvédelem alá helyezze, szabályozza az alapjogsérelem vagyoni elégtétellel történő kompenzálását, illetve ennek érvényesítését lehetővé tevő eljárást.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának elvárása, miszerint rendes körülmények között a pert legfeljebb két tárgyaláson kell befejezni, némileg túlzott elvárásnak tűnik, azonban az új eljárás kódexek és a vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvény együttesen alkalmasak lehetnek a gyors és hatékony ítélkezés előmozdítására, ezáltal biztosítva az eljárások ésszerű határidőn belül való befejezéséhez való jog érvényesülését a jogkeresők számára.
