„Az Alkotmánybíróság és törvényhozás viszonya Magyarországon 1990–2015. A JUDICON projekt eredményei” – címmel 2018. január 25-én mutatta be Pócza Kálmán az MTA TK jogtudományi Intézetében annak a projektnek az eredményeit, mely a visegrádi országok, valamint Németország és Románia alkotmánybíróságának „erejét” vizsgálja, azok jogalkotásra gyakorolt hatása alapján.
A projekt
A JUDICON kutatási projekt Németországban, Romániában és a visegrádi államokban vizsgálja az Alkotmánybírósági döntések erejét a jogalkotásra gyakorolt kényszerítő hatásuk alapján. A kutatás alapvető kérdése az, hogy milyen mértékben korlátozták a régiós alkotmánybíróságok a törvényhozás mozgásterét.
Az alkotmánybírósági döntések az elmúlt időszakban egyre differenciáltabbá váltak. Ez is indokolja, hogy a korábbi bináris megközelítéssel szemben – mely a bírósági döntések rendelkező részét az alapján osztályozta, hogy azok egy adott törvényhozási aktus alkotmányosságát vagy alkotmányellenességét állapítják meg – a JUDICON módszertana a kettős megközelítést egy skálával helyettesíti. Ez sokkal valósághűbb mérést eredményez az alkotmánybírósági határozatok erejéről. A kettős megközelítés kiszélesítése érdekében a JUDICON nem az Alkotmánybírósági határozatok vizsgálatára fókuszált, hanem a bírósági határozatokban található döntéseket vizsgálja. A kutatás során 6436 döntést tekintettek át. A döntések összekapcsolása összesen 79 döntési kombinációt eredményezhetne. A kutatók a rendelkezés, a teljesség, az időbeli hatály és az előírás megfelelő kombinációja alapján gyenge, átlagos és erős alkotmánybírósági döntéseket különböztetnek meg.
A döntések erősségét a döntések elemeinek súlyozásával vizsgálták. A magyar alkotmánybíráskodásról a JUDICON megállapította, hogy az kezdetekben – működése első évében – határozottan lépett fel és erősebb döntéseket hozott, mint a régió más alkotmánybíróságai. Az ezt követő időszakban a magyar alkotmánybíróság is „átlagosan” teljesített, azaz döntései nem voltak erősebbek a régió más országainak AB döntéseihez képest.
Alkotmánybíróságunkról a kutatás eredményeként kiderült, hogy míg korai időszakában a döntések a “nagyon erős” és a „gyenge” szélsőségei között mozogtak, napjainkhoz közelítve ezek a „kilengések” sokkal kevésbé jellemőzek. Az AB gyakorlatában a különvéleményeket vizsgálva felrajzolható bizonyos periodicitás is. Az 1990-1998 közötti időszakban ezek száma csekélyebb volt, míg ezt követően számuk megnőtt.
A tanulmány vizsgálta még az alkotmánybírósági döntéseinek típusait (mulasztásos alkotmánysértés, formai alkotmányellenesség, tartalmi alkotmányellenesség gyenge, átlagos és erős formáit, az absztrakt alkotmányértelmezést.) Bizonyos éveket kiemelve is vizsgált a projekt, valamint kitért az Alkotmánybíróság elnökeinek szerepére a döntések erősségében.
Észrevételek
A megszólalók nevének említése nélkül írásunkban összefoglaló jellegű áttekintést adunk a műhelybeszélgetésen elhangzottakról.
Felmerült, hogy milyen módon vizsgálta a projekt a döntések politikai jelentőségét. Javaslat hangzott el az esetszám valamilyen szinten történő relativizálására, közös nevezőre hozására. Így azonos szinten lehetne vizsgálni a döntéseket, könnyebben átlátható lenne, milyen jogszabályt milyen erővel korlátoznak az egyes alkotmánybíróságok. Érdekes lenne rávilágítani, hogy mi a szakmai közvélemény és a JUDICON felmérése közötti különbségek oka.
Egy hozzászóló Németország részvételét kérdőjelezte meg a projektben. Véleménye szerint a közép-kelet-európai államok sorában, egy ilyen vizsgálatban nehezen indokolható Németország szerepeltetése, hacsak nem kontrollegységként használják. Felvetette továbbá, hogy vajon a számok önmagukban hordoznak-e tudományos értéket?
Bár a JUDICON projekt esetében már maga a kérdésfelvetés is értéket képvisel, a visszajelzések egyike egy kvalitatív vizsgálatot érdekesebbnek tartott volna. Más vélekedés szerint a kvantitatív kutatás félrevezető is lehet.
Az eredmények megbízhatóságával és a módszertannal kapcsolatban maradtak megválaszolatlan kérdések. Volt, aki úgy vélte: vitatható a JUDICON projekt azon álláspontja, mely szerint a rendelkezés lenne a legfontosabb része az alkotmánybírósági döntéseknek. A hozzászóló számos esetet sorolt, ahol az indoklásban jelenik meg a „lényeg”. Szintén nem értett egyet a súlyozás módszerével. Véleménye szerint az adatok nem egyneműek így a rájuk épített érvelés félrevezető lehet. Más súlyozást alkalmazva más végeredményt kapnánk, így az eredmény nem hiteles. Kitért arra, hogy a kutatás nem veszi figyelembe az egyes alkotmánybíróságok hatásköri és eljárásbeli különbségeit. Meglátása szerint a kutatást 2015 előtti időpontig kellett volna végezni, mivel az AB funkciója 2011 óta teljesen más, mint az azt megelőző időszakban.
A projektben alkalmazott megítélés egy döntés politikai jelentőségéről szintén bírálatot kapott. A JUDICON akkor tart jelentősnek egy döntést, ha az a politikai diskurzus részévé vált. Ez az információ azonban nem annyira releváns, hiszen számos „kevésbé jelentős”-nek ítélt ügy válik, vagy vált később a jogfejlődés szempontjából korszakos jelentőségűvé.
A műhelybeszélgetés hangulata lehetővé tette, hogy őszinte és igen kritikus legyen, de a résztvevők mindegyike, minden esetben rendkívül elismerően nyilatkozott a JUDICON projektről. Megjegyzéseik kivétel nélkül javító szándékról tanúskodtak és építő jellegűek voltak.
A JUDICON projekt részletei ITT érhetőek el.
