A családi vállalkozások jövőjét jelentő családi vagyontervezés hatékony eszköze a családi alkotmány. Ennek főbb összetevői lehetnek a házassági vagyonjogi szerződést, a bizalmi vagyonkezelési szerződést, a családi alapítványt és a családtagok közötti különböző szindikátusi megállapodások. De mik is a családi vállalkozások jogi buktatói? – Gondolatébresztő Jádi-Németh Andrea előadása alapján.
A családjogot a magyar polgári jogban, de legalábbis Magyarországon hagyományosan a kisebb-nagyobb családi viták rendezésének színtereként tartják számon, és a köztudatban a jogtudomány erőfeszítéseinek dacára is gyakran mint „bontójog” jelenik meg. Amint azonban a Magyar Országos Közjegyzői Kamara 2017. november 16-a és 18-a között a Budapesti Kongresszusi Központban megrendezett, 29. Közép-Európai Kollokvium elnevezésű rendezvényén Jádi-Németh Andrea ügyvéd jóvoltából kiderült, ez a jogterület sokkal több lehetőséget rejt magában, és sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint azt általánosságban gondolhatnánk. Az ügyvédnő a Kollokvium második napján a családi vállalkozások szerepéről, és a családi vagyontervezés fontosságáról tartott kiváló, szociális érzékenységről is tanúbizonyságot tevő előadást.
A családi vállalkozások átörökítése, a vállalkozást alapítók által megszerzett, és a megfelelő döntéshozatalhoz, irányításhoz szükséges tapasztalatok átadása az utódoknak, illetve ezen utódok felkészítése a vállalkozás továbbvitelére mindig is neuralgikus pontja volt az egymást követő generációk közötti váltásnak. Thomas Mann nagyívű, egy korszak végét megfestő családregényére és a klasszikus kapitalista ethosz nemzedékről nemzedékre egyre inkább halványuló ideálképére utalva írja Lábady Tamás a polgári jog általános részét taglaló, gyönyörű tankönyvében, hogy a „… kereskedői becsületben megöregedett Buddenbrookok világa néhány évtized alatt úgy olvadt szét, mint az ördög csinálta arany”. Manapság, amikor egy-egy generációt a latin ABC utolsó betűiről szokás elnevezni, és a technológiai fejlődés pörgette gazdaságban, a „pillanat zsarnoksága” által uralt társadalomban a „generáció” fogalma maga is jelentős változásokon megy keresztül és egyre nehezebben definiálható következetesen, egy-egy egymást követő nemzedék tagjai között pedig olykor nagyobb szakadék tátong, mint korábban dédunokák és dédszülők között, a családi vállalkozások jövőjének tervezése különös hangsúlyt, egyszersmind színezetet is nyer.
A 29. Közép-európai Kollokvium elnevezésű esemény második napján, a Családi vagyontervezés a családi béke érdekében című szekcióülésen Jádi-Németh Andrea, a bpv Jádi-Németh Ügyvédi Iroda vezető partnere „A családi vállalkozások jogi buktatói” címmel tartott előadást. Az elhangzottaknak különös ízt és aktualitást adtak a téma kapcsán az ügyvédnő által bemutatott Egyesül Államok- és Németország-beli példák, melyeknek a magyar jogtudatossággal és a vagyonjogi kultúra fejlettségével történő összevetése érdekes tanulságok levonására késztethette a hallgatóság erre fogékony tagjait.
Jádi-Németh Andrea előadása felvezetéseként a családi vállalkozásoknak a nemzetgazdaságban betöltött szerepéről beszélt, ennek során pedig elképesztő adatokról számolt be: nemzetközi összehasonlításban a családi cégek aránya a magánszektorban a 70-90%-ot is eléri, a munkavállalók családi vállalkozások általi foglalkoztatottsága pedig úgyszintén rendkívül magas. Többek között ezért is lenne kívánatos, hogy a stafétabot nemzedékek közötti átadása gazdasági, üzleti, és nem utolsó sorban emberi szempontból is minél zökkenő-mentesebben történjen. Ez ugyanis korántsem automatizmus: mint az az ügyvédnő szavaiból kiderült, az esetek döntő többségében (90%) a harmadik generáció szinte már semmit nem lát az alapítók által felhalmozott vagyonból, a második generáció ugyanis az ennek átadására, további kezelésére vonatkozó stratégia hiányában rendszerint teljesen feléli a rendelkezésére álló forrásokat.
A stratégia hiányán túl a családi vagyonnak a generációváltás során történő szétforgácsolódásában speciális, e vállalkozások családi jellegéből eredő konfliktusok is jelentős szerephez juthatnak. A családi vállalkozásokon ugyanis mindig „két sapka van”: míg a sikeres működés érdekében az üzleti racionalitás talaján kell a döntéseket meghozni, addig ezek a döntések adott esetben a vállalkozást működtetők legszemélyesebb viszonyait is érintik, ahol a felfokozott érzelmek hajlamosak felülírni az ésszerűséget. Tipikusan nézeteltéréshez vezethet például, ha a vállalkozást vezető családfő a saját gyermekének egyúttal a munkáltatója is. A családi vagyontervezés, a vállalkozás jövőjére vonatkozó cselekvési terv kidolgozása tehát kiemelt jelentőséggel kellene, hogy bírjon.
Ennek lehetőségeit vázolta Jádi-Németh Andrea előadása további részében, a családi vagyontervezés hatékony eszközeként emelve ki a családi alkotmányt, melynek főbb összetevőiként egyebek mellett a házassági vagyonjogi szerződést, a bizalmi vagyonkezelési szerződést, a családi alapítványt és a családtagok közötti különböző szindikátusi megállapodásokat nevesítette. Mint az ügyvédnő mondotta, ennek a komplex jogviszonyrendszernek, szinte fogaskerékszerűen egymásba simuló szerződések alkotta hálózatnak a kialakítására azért van szükség, mert egy családi vállalkozás élettartama során felmerülő összes helyzetről képtelenség lenne egyetlen dokumentumban rendelkezni, elengedhetetlen ugyanakkor a családi alkotmányban lefektetni a vállalkozás működtetésének, a család irányításának legfontosabb alapelveit, hogy például milyen módon történjen a vezetőváltás a vállalkozás élén, milyen eszközöket használjon a család a vagyon megóvása érdekében, illetve milyen vitarendezési mechanizmusok mentén tegyenek kísérletet a családtagok az esetlegesen felmerült nézeteltérések elsimítására. Tanácsos lehet annak a tisztázása is, hogy a vállalkozás irányítói milyen végzettséget várnak el az utódoktól a különböző szerepkörök átruházásához, és általánosságban is milyen feltételek mellett kaphatják meg a következő nemzedék tagjai az általuk betölteni kívánt pozíciót.
Az ügyvédnő, a magyar fülek számára kissé talán idegenül csengően, a családi vagyon tervezésének hatékony eszközeként írta le a házassági vagyonjogi szerződést, amely egy, a válás potenciális bekövezte esetére megkötött jogügylet keretei közül kilépve komoly hatással bírhat az adott családi vállalkozás életére. A házassági vagyonjogi szerződés okos felhasználására az ügyvédnő azt az amerikai párt hozta fel példaként, akik közel harmincévnyi együttélés után döntöttek a közös vagyonuk felosztásáról, mégpedig nem a lehetséges válást szem előtt tartva: elég jelentősnek gondolták a vagyonukat ahhoz, hogy azt strukturáltan védjék a család hitelezőivel szemben. Pár évvel később pedig, amikor a férfi mégiscsak pontot kívánt tenni az együtt eltöltött évek sorának végére, és az ő tulajdonában maradt baseball csapatban megkísérelte megszűntetni a felesége tisztségét, a feleség a bíróság előtt eredményesen hivatkozott a házassági vagyonjogi szerződés hatálytalanságára, az ugyanis csak abban az esetben lehetett alkalmas joghatás kiváltására, ha a hitelezőkkel szembeni vagyonstrukturálás célját szolgálja.
A házassági vagyonjogi szerződést követően Jádi-Németh Andrea a magyar magánjogba a 2013. évi Polgári Törvénykönyvvel bevezetett, és a gazdasági életben azóta is csak lassacskán gyökeret eresztő jogintézményről, a bizalmi vagyonkezelésről beszélt, mint a családi vagyontervezés hatékony eszközéről. A bizalmi vagyonkezelés főként azokban az esetekben alkalmazható a családi vagyon egybentartásának eszközeként, amikor a vállalkozás tulajdonosai az utódok érdektelenségéből, netalán hozzáértésük hiányából fakadó konfliktusoktól szeretnék megkímélni magukat, és ennek érdekében a vagyon sorsát kompetens kezekre kívánják bízni.
Az említett szerződéseken túl, ahogy Jádi-Németh Andrea hangsúlyozta, egy családi vállalkozásnak is körültekintően, bizonyos öröklési jogkövetkezményekre is gondosan ügyelve kell megválasztania például a megfelelő társasági formát, amelyben a működését folytatni szeretné, e körben pedig megkerülhetetlen a nemzetközi példák alapul vétele. Az ügyvédnő szerint a szindikátusi megállapodásoknak tehát igenis a családi vállalkozások esetében is van létjogosultsága, ez is hatékony megoldás lehet többek között a társasági részesedések átruházása, öröklése körül esetlegesen felbukkanó kérdőjelek megfelelő rendezésére.
Egy családi vállalkozás jövőjére vonatkozó összes kérdést egyetlen, mindenre kiterjedni igyekvő szerződéssel rendezni tehát nem lehet, a családi alkotmány megalkotása ugyanakkor hatásos eszköznek bizonyulhat a vállalkozásvezető családfők kezében ahhoz, hogy az irányításhoz és a kellően érzékeny konfliktuskezeléshez szükséges egyik „sapkát” se kelljen levenniük egy-egy családi vállalkozás élén; mindez azonban igen nagyfokú tudatosságot igényel.
Az előadás elején elhangzott, és a cikk első bekezdéseiben olvasható adatok tükrében talán érdemes feltenni a kérdést, hogy a magyar vagyonjogi kultúra vajon jó irányba halad-e, ha a családi vagyontervezés hatékonyságának növeléséről van szó, illetve, hogy vajon megfelelő erőfeszítéseket teszünk-e e vagyonjogi kultúra, tudatosság fejlesztése érdekében. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a nemzedékek közötti különbségek a nemzedékek munkáról és megélhetésről alkotott képének egyre markánsabb eltérése miatt is éleződtek ki annyira, hogy mindez egy családi vállalkozásban akár komoly nézeteltéréseket is eredményezhet. A legújabb generáció tagjai közül egyre kevesebben szeretnének munkaviszony keretei közt dolgozni, a családi vállalkozások átvételre várakozó stafétabotja pedig nagyszerű lehetőség lehet pályakezdő fiatalok számára. Ugyanakkor főleg szociológiai okokból kifolyólag (az ifjabb nemzedék tagjainak más jellegű elképzelése a munka értékéről, az idősebbek ragaszkodása az általuk megszokott, és bevettnek hitt formákhoz) az átmenetet nehéz akár csak kisebb zökkenőkkel is menedzselni. A családi vagyontervezés előszobájaként tehát érdemes lenne elgondolkodni a vagyonjogi kultúra fejlesztésének lehetőségeiről. Jádi-Németh Andrea előadása kiválóan illusztrálta, hogy hova lehet, és hova érdemes fejlődni e téren.
