A rendszerváltás utáni egyik leghíresebb bankperben az elsőfokú bíróság bűntett hiánya miatt felmentette, a Legfelsőbb Bíróság viszont vesztegetésért börtönre ítélte az ügy elsőrendű vádlottját, aki kegyelmet kapott volna az államfőtől, csakhogy az igazságügy-miniszter megtagadta az elnöki határozat ellenjegyzését. – Az Agrobank-per
A nyolcvanas évek végén a kétszintű bankrendszer kialakulásakor új lehetőségek jelentek meg a pénzintézetek gazdálkodásában, de ezek számos veszélyt is magukban rejtettek. Az új bankok nem rendelkeztek megfelelő tőkével, ráadásul megörökölték a korábban felhalmozott rossz hiteleket is. A helyzetet tovább súlyosbította a kilencvenes évek elején a banki szektorba is begyűrűző gazdasági válság. Számos bank tönkrement, de bukásuk mégsem volt annyira látványos, mert a betétesek megtakarításai nem kerültek komoly veszélybe. Két pénzintézet, az Ybl Bank és az Agrobank esetében viszont nem volt ilyen csendes a válság, hiszen mindkettő ellen büntetőeljárás indult, és a lakosság pánikszerűen kivette betétjei jelentős részét. A két ügy azonban jelentősen el is tért egymástól. Míg az Ybl Bank vezetősége a saját vállalkozásaik érdekét a bank kárára érvényesítette, az Agrobank ellen éppen az volt a vád, hogy a pénzintézet érdekeit helyezték előtérbe az adósokéval szemben.
Az Antall-kormány a privatizáció elősegítése érdekében létrehozta az egzisztenciahitelt (E-hitelt), hogy magyar vállalkozók hosszú lejáratra kedvező kamatozású hitelhez jussanak. A kereskedelmi bankok nem igazán tolongtak, hogy részt vegyenek az akcióban. Az Agrobank – amely részben a magyar állam, részben a Kovács Mihály ausztrál–magyar állampolgár által képviselt magántársaságok tulajdonában volt – viszont bekapcsolódott. A pénzintézet az E-hitelért a kockázatosnak ítélt és tőkeszegény ügyfelektől azt kérte, hogy a hitelezés kockázatát csökkentendő az E-hitellel privatizált cégekből 10-25 százalékos üzletrészt kapjanak a bank érdekeltségi köréhez tartozó társaságok. A háttérszerződések szerint az E-hitelből privatizáló társaságok opciós visszavásárlási joggal, jelképes áron adták át cégük egy részét a kft.-knek. Ezeknek egy része külföldön bejegyzett offshore-cég volt. Miután az adósok visszafizették az E-hitelüket, opciós jogukkal élve visszavásárolhatták eladási áron az üzletrészüket.
Az ügyben a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) indított nyomozást, és harminckilenc esetre derült fény. A nyomozók szerint Kovács Mihály ismerte Kunos Péter vezérigazgató ténykedésének minden részletét, és mindennel egyetértett. Az ügyben tíz rendbeli gazdálkodó szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette miatt emeltek vádat.
Kunos Péter a bíróság előtt – Fotó: Rózsahegyi Tibor / MTI
Kunos Pétert és Kovács Mihályt 1994. november 15-én kora reggel helyezték előzetes letartóztatásba. A tévékamerák és a fotósok hada előtt hátrabilincselt kézzel kísérték el a Pesti Központi Kerületi Bíróságra, ahol a bírói meghallgatás csak hosszú várakoztatás után kezdődött meg, és a tanácskozás is jócskán elhúzódott. Bócz Endre, aki 1990 és 2001 között töltötte be a fővárosi főügyészi tisztséget, a bankárok megbilincselését utóbb így magyarázta: „Ennek oka az volt, hogy a KBI Vizsgálati Főosztálya a Gyorskocsi utcában működött, s a gyanúsítottakat onnan kellett a reggeli órákban rendszerint zsúfolt Margit-hídon át, gépkocsikon, a pesti oldalon lévő bíróságra szállítani. Két őrizetes mellé legalább két rendőr kellett – a gépkocsivezetőn felül. Arra, hogy az őrizetest meg kell bilincselni, általános előírás van; ez alól, persze, a fogda parancsnoka, vagy annak elöljárója kivételt tehetett volna. A kezek hátrabilincselése a rendszerváltozás után, amerikai példa nyomán vált általánossá.”
A bilincses képek megtették a hatásukat: két hét alatt a betétesek 7,2 milliárd forintot vettek ki a bankból. A csőd elkerülhetetlen lett. Az Agrobank az 1994-es üzleti évet másfélmilliárd, az 1995-öset 8,2 milliárd forint veszteséggel zárta. Hogy mentsék, ami menthető, a tulajdonosok 1996 januárjában egyesítették a Mezőbankkal, és az egyesített pénzintézet Mezőbank néven működött tovább. Az e-hiteles ügyfeleket a Mezőbank vette át, amelynek egyik tisztviselője a tanúvallomásában elismerte: „A bank működését segítette, hogy a tulajdoni hányadon keresztül a döntéshez szükséges, a bank mozgásterét javító információkhoz jutott hozzá.”
A Fővárosi Bíróság Diós Erzsébet vezette tanácsa az első tárgyalást 1996 áprilisára tűzte ki. Orosz Balázs, az elsőrendű vádlott, valamint Zamecsnik Péter, Kovács Mihály védője is azt hangsúlyozta perbeszédében, hogy az Agrobank hitelkihelyezési gyakorlatát Kunos Péter kezdeményezésére ismerték meg a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Vagyonügynökség vezetői, akik ebben a konstrukcióban semmi kivetnivalót nem találtak. A bíróság 1997. június 10-én kihirdetett ítéletében bűntett hiánya miatt felmentette a vádlottakat, mivel az általuk elkövetett cselekmény „büntetőjogi értelemben egyáltalán nem veszélyes a társadalomra”. Az ítélet indokolása szerint „formális jogsértés nem történt”, és személyes haszonszerzésre törekvés hiányában a vesztegetés tényállásszerűségét sem lehetett volna megállapítani. A vitatott hitel- és háttérszerződések tartalma is megfelelt a hatályos jogszabályoknak.
A Legfelsőbb Bíróság 1998. április 30-án, másodfokon – a felmentő ítéletet megváltoztatva – törvénytelennek mondta ki az Agrobank vezetői által megvalósított hitelnyújtási konstrukciót. Tévesnek találták a Fővárosi Bíróság jogi értékelését, miszerint az elkövetett cselekmények nem veszélyesek a társadalomra. A tényállásra ugyanis tökéletesen ráillik a Btk.–ban büntetni rendelt gazdasági vesztegetés bűntette. Az indokolás szerint a bankvezetők kihasználták a hiteligénylők szorult helyzetét a jogellenes konstrukciók létrehozásakor a mintegy 857 millió forint összegű, megszerezni kívánt vagyoni előny elérése érdekében. Kunos Pétert gazdálkodó szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette miatt 1,6 millió forint mellékbüntetés mellett két év szabadságvesztésre ítélték, valamint négy évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Kovács Mihály másfél év felfüggesztett szabadságvesztést és kétmillió forint pénzbüntetést kapott.
„Megmosolyogtató az ítélet” – jelentette ki Kunos az ítélethirdetés után. “Magyarországon ma azt lehet büntetni, akit erre kijelöltek, és én voltam a leggyengébb láncszem.” Orosz Balázs azt emelte ki, hogy az ítélet indokolása sem jogi, sem ténybeli szempontból nem volt számára meggyőző. Zamecsnik Péter szerint pedig kérdéses, hogy vajon lehet-e és kell-e büntetőjogi választ adni egy olyan ügyben, amely más szférát és rendet hivatott szolgálni.
A jogerős, elmarasztaló ítélet után Kunos Péter védője kegyelmi kérvénnyel fordult Göncz Árpád köztársasági elnökhöz, és ennek elbírálásáig a végrehajtás felfüggesztését kérte az Igazságügyi Minisztériumtól. Ezt a tárca vezetése 1998. október 6-án elfogadta, majd két nappal később saját döntését megváltoztatva visszavonta. Kunos Péter október 29-én kezdte meg szabadságvesztésének letöltését a baracskai büntetés-végrehajtási intézetben. November 9-én az államfő helyt adott a kegyelmi kérvénynek, másnap azonban kiderült, hogy Dávid Ibolya igazságügy-miniszter megtagadta a köztársasági elnöki határozat ellenjegyzését. A tárca vezetője kijelentette: a kegyelmi kérvényben elsősorban Kunos Péter egészségügyi állapotára hivatkoztak, de ezt az igazságügyi orvosszakértői vélemény nem támasztotta alá. Orosz Balázs felülvizsgálati indítványában nem vitatta, hogy védence elkövette a tényállásban leírtakat, azok azonban – álláspontja szerint – csak a Legfelsőbb Bíróság téves jogszabály-értelmezése nyomán minősülhettek bűncselekménynek.
A Legfelsőbb Bíróság öttagú tanácsa 1999 áprilisában felülvizsgálati eljárás keretében helybenhagyta a másodfokú ítéletet. Hollán Miklós egyetemi docens értékelése szerint a Legfelsőbb Bíróság ebben az ügyben – ritka kivételként – érdemben is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a gazdálkodó szervezettel kapcsolatban kért vagy elfogadott előny milyen feltételekkel minősül jogtalannak. A két döntés különböző megközelítése az Agrobank-ügyben azonos eredményre vezetett. A másodfokú ítélet alapján ugyanis tényállásszerű azon előny, amelyik a büntetőjogi szituációtól függetlenül jogellenes, míg a felülvizsgálati végzés alapján nem valósítanak meg korrupciós bűncselekményt olyan szerződések sem, amelyek az adott jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseknek nem is felelnek meg.
