Alig több mint három esztendeje léptek hatályba a sérelemdíjra vonatkozó rendelkezések, de a bírói gyakorlatban máris kiütköztek értelmezési és alkalmazási nehézségek. A vitatott kérdésekről Szabó Csilla törvényszéki bíró számolt be „A jogrendszer megújulása – A kodifikáció vívmányai” című visegrádi konferencián.
Május 23-án és 24-én rendezték meg Visegrádon „A jogrendszer megújulása – A kodifikáció vívmányai” címmel a III. Wolters Kluwer Jogi Konferenciát. A tanácskozáson előadást tartott a nem vagyoni sérelem megítélésével kapcsolatos bírói gyakorlatról Szabó Csilla, a Fővárosi Törvényszék bírája. Tudósításunk második részében a referátum főbb gondolatait foglaltuk össze.
Az 1959. évi IV. törvény, a régi Polgári Törvénykönyv (Ptk.) a nem vagyoni kártérítést a kártérítési jog keretében, a kártérítés egyik típusaként szabályozta. A 355. § (4) bekezdés kimondta: „Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.” A bírónő szerint nagy hatással volt a jogalkalmazási gyakorlatra a 34/1992. (VI. 1.) AB határozat, amely kimondta azt, amit a törvény így expressis verbis nem tartalmazott, hogy a nem vagyoni kártérítés a személyiségi jogi jogsértés szankciója: „Ha a polgári jog elismeri a nem vagyoni kártérítést a személyiségvédelem eszközeként – mivel annak alkalmazásához objektív kritériumokat nem lehet felállítani –, azt nem kötheti olyan külső feltételekhez, amelyek szükségtelenek és önkényesek. Nemcsak a kár nagysága, de maga a személyi kár bekövetkezte is becslésen alapul, amelynek objektív mércéje nincs, s amelyet éppen ezért a jogi szabályozásban alkotmányosan nem lehet a következményekhez igazítani.”
Korábban a bíróságok nem „cizellálták túl” a nem vagyoni sérelemmel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot. Ha valaki nem vagyoni kártérítés iránt terjesztett elő kereseti kérelmet, abban nem feltétlenül jelölt meg megsértett személyiségi jogot, mint ahogy a bírói ítélet sem mindig tartalmazott ilyen típusú hivatkozást.
Ezzel a személetmóddal szakított a 2013. évi V. törvény, az új Ptk., amely a hangsúlyozottan nem a kártérítési, hanem a személyiségi jogi részébe helyezte el a sérelemdíjat. Sérelemdíj iránti igény esetén pedig mindenképpen meg kell jelölni a megsértett személyiségi jogot, és a bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a megjelölt személyiségi jog megsérült, avagy sem.
Az új Ptk. a személyiségi jogok megsértése esetén három szankciót különböztet meg: a felróhatóságtól függetleneket, a sérelemdíjat és a kártérítési felelősséget. A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és magánjogi büntetése. „Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért” [Ptk. 2:52. § (1) bekezdés]. A törvényszéki bíró szerint a jogalkotó a kompenzációs funkció mellett jelentősen felerősítette a sérelemdíj elégtételadó, büntető jellegét. Ezt támasztja alá az a szabály is, amely leszögezi: „A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg” [Ptk. 2:52. § (3) bekezdés].
A több mint három éve hatályba lépett új Ptk. „garanciális időszakában” már kiütköztek bizonyos értelmezési és alkalmazási nehézségek, kompatibilitási és koherenciazavarok, illetve eldöntendő kérdések, amelyekkel a jogalkotó sem biztos, hogy számolhatott. Szabó Csilla arra a kérdésre, hogy történt-e fordulat a bírói gyakorlatban, azaz van-e érdemi változás, vagy minden úgy megy tovább, ahogy eddig, csak nem vagyoni kártérítés helyett sérelemdíjat írnak az ítéletbe és csupán a jogszabályi hivatkozás változott, azt felelte: a bíróságok még küzdenek ezzel a helyzettel. Az viszont már most látszik, hogy több vitatott kérdés is van az ítélkezési gyakorlatban: így például mennyire vehető figyelembe a sérelemdíj büntető funkciója; ez a funkció mennyire lehet meghatározó a kompenzációs jelleg mellett, esetleg helyett; illetve a sérelemdíj megítélése a jogsértés megállapítása esetén automatikusan bekövetkezik-e, avagy lehetséges a jogsértés megállapítása esetén is a sérelemdíj iránt igény elutasítása.
Az elmúlt tizenöt esztendőben a nem vagyoni kártérítés terén a bírói gyakorlat következetesen megkívánta a nem vagyoni hátrány bizonyítását, azzal a megengedő rendelkezéssel, hogy bizonyos hátrányok köztudomású tényként elfogadhatóak. Ezzel összefüggésben az új Ptk. alkalmazása során bizonytalanság merült fel. Az utóbbi időben született bírói döntések szerint a sérelemdíj megállapításához nem kell feltétlenül a hátrány fennállása, azaz hátrány hiányában is jár bizonyos összegű sérelemdíj. Ezzel szemben a Kúria elnöke által létrehozott tanácsadó testület szerint a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének a „jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges” fordulata mentesíti a felperest a hátrány bizonyításának eljárásjogi kötelezettsége alól, de nem vagyoni sérelem hiányában nem teszi lehetővé sérelemdíj követelését. A tanácsadó testület tagjai abban is egyetértettek, hogy „a sérelemdíjra marasztalás lehetőségét biztosító törvényi rendelkezések céljának az a jogalkalmazás felel meg, amely nem marasztal olyan alacsony összegű sérelemdíj megfizetésére, amely nem alkalmas sem a sérelem kompenzálására sem pedig a jogsértéstől visszatartó preventív hatása kifejtésére”. A törvényszéki bíró szerint a Kúria és a Szegedi Ítélőtábla legutóbbi döntései azt bizonyítják, hogy elfogadták a tanácsadó testület álláspontját.
A tanácsadó testület álláspontja szerint személyiségi jogsértés megállapíthatósága esetén az alperesnek kell kimentenie magát a vonatkozó kontraktuális vagy deliktuális felelősségi mérce szerint, valamint neki kell bizonyítania azt is, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben a felperest nem érte olyan súlyú nem vagyoni sérelem, amely sérelemdíj megítélését indokolná. Ez utóbbi következtetésre a bíróság a Pp. 163. § (3) bekezdés alapján is eljuthat, ha arról hivatalból tudomása van vagy az köztudomású ténynek tekintendő. Abban az esetben, ha a személyiségi jogsértést szerződésszegés valósítja meg, a Ptk. 2:52.§ (2) bekezdésében foglalt utaló szabály folytán a sérelmet okozó fél akkor nem köteles sérelemdíj fizetésére, ha a felelősség alól a Ptk. 6:142.§-ában foglalt, a szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés feltételeit meghatározó szabályok szerint tudja kimenteni magát. Mivel azonban a sérelemdíj nem kártérítés, a Ptk. 6:143.§.-ában foglalt, a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének mértékére vonatkozó szabályok a sérelemdíj fizetése iránti kötelezettségre nem alkalmazandók.
Szabó Csilla az összegszerűség kapcsán hangsúlyozta, hogy a korábbi gyakorlatban a megítélt nem vagyoni kártérítés összege általában nem ment kétszázezer forint alá. A sérelemdíjas egyedi ügyekben a bíróságok az indokolt minimális összeget nagyjából ötvenezer forintban határozták meg, ha valós hátrányokozás nem történt. Egy konkrét egyedi ügyben a Fővárosi Törvényszék az eset összes körülményét mérlegelve ötvenezer forintot állapított meg, amit a Fővárosi Ítélőtábla – arra való hivatkozással, hogy a túlzottan alacsony sérelemdíj kiüresíti a jogintézményt, másrészt értékelni kell a sérelemdíj büntető, szankciós jellegét – hatszázezer forintra emelt. A Kúria felülvizsgálati eljárásban az összeget ötvenezer forintra csökkentette. A Kúria a döntését azzal indokolta, hogy egyrészt lehetséges alacsony összegű sérelemdíjat megállapítani, másrészt a jogintézménynek nem a büntető, hanem a kompenzációs jellege a hangsúlyos.
A tanácsadó testület álláspontja szerint olyan joggyakorlat kialakítása és követése lenne indokolt, amely megakadályozza a személyiségi jogok és a jogvédelem inflálódását, továbbá a joggal való visszaélést megvalósító igényérvényesítést. Ez akkor biztosítható, ha a bíróságnak a Ptk. személyiségi jogok védelmét biztosító rendelkezései körében megfelelő tere van a jogértelmezéshez.
Kapcsolódó cikk:
