A közelmúltban került az országgyűlés plénuma elé az az ügyvédi tevékenységről szóló törvényjavaslat, amely elfogadása esetén néhány hónapon belül felváltja az ügyvédekről szóló törvényt, a jogtanácsosi tevékenységet szabályozó törvényerejű rendeletet és a kapcsolódó végrehajtási szabályokat. A következőkben a törvényjavaslat leglényegesebb újításait tekintjük át.
Az új szabályozást az indokolás szerint elsősorban a társadalmi és gazdasági változások teszik szükségessé, a jogalkotás az elmúlt években lezajlott nagyobb kodifikációs hullámba is beilleszthető. Az igazságügyhöz kapcsolódó szabályozás szinte minden elemében megújult a közelmúltban, így az Alaptörvény mellett a bíróságra, az ügyészségre és az igazságügyi szakértőkre vonatkozóan is új jogszabályok kerültek elfogadásra. Ebbe a sorba illeszkedik most az ügyvédek és jogtanácsosok helyzetét rendező törvényjavaslat.
Az új törvény személyi hatálya immár az ügyvédi tevékenységnek minősülő jogtanácsosi tevékenység ellátására is kiterjed majd, az ügyvédi tevékenység gyakorlásának egységes szabályozása érdekében. Ez a változás a kormánytól ered, azt sem a kamara, sem az eddigi tagság nem kezdeményezte. A jogtanácsosok kamarai tagsága azonban abban az értelemben önkéntes lesz, hogy a jogtanácsos és munkáltatója döntheti majd el, hogy feladatkörébe tartozik-e olyan tevékenység is, amely csak kamarai tagként végezhető. A munkavállaló munkáltatója számára ellátott jogi tanácsadás és okiratszerkesztés nem minősül ügyvédi tevékenységnek. Fontos kiemelni, hogy a korábbi szabályozástól eltérően tagsági jogviszony alapján ügyvédi tevékenység nem lesz gyakorolható. A törvényjavaslat a munkáltatót a kamarai jogtanácsos ügyfelévé minősíti, ezzel kiterjesztve jogviszonyukra az ügyvéd és ügyfele között fennálló jogokat és kötelezettségeket.
A kamarai jogtanácsos nem lesz jogosult letét átvételére és kezelésére; büntetőügyben védőként csak ügyvéd vagy ügyvédi iroda járhat el. Jogosult lesz viszont jogi képviselet ellátására, jogi tanácsadásra, okiratszerkesztésre, okirat ellenjegyzésére, valamint ezekkel összefüggésben a szerkesztett okiratok és mellékleteik elektronikus okirati formába alakítására. További újítás, hogy a jogtanácsos legfeljebb két nem természetes személy jogalannyal állhat ügyvédi tevékenység folytatására irányuló munkaviszonyban. Ez alól csak a kapcsolt vállalkozások képeznek kivételt, amely esetben a jogtanácsos több vállalkozással is munkaviszonyban állhat. Ezekben az esetekben azonban külön meghatalmazásra is szükség lesz, amelyre az ügyvédi meghatalmazás szabályait kell alkalmazni. Kiemelendő még, hogy ügyvédi tevékenység folytatására a kamarai jogtanácsos nem fogadhat el megbízást. A jogtanácsosi működés ismérve a törvényjavaslat szerint ugyanis, hogy a tevékenységet foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban a foglalkoztató szervezetébe integráltan végzi. Az új szabályozás átveszi, illetve részben átalakítja a jogi előadókra vonatkozó korábbi szabályokat, a rájuk vonatkozó szabályozás az ügyvédjelöltek mintájára kerül kialakításra.
Az új törvény szigorú szabályokat vezet be a szakmai továbbképzés tekintetében. Már az alapelvek között megjelenik, hogy „az ügyvédi tevékenység gyakorlója szakmai tudását önképzés és kötelező továbbképzés útján fejleszti.” A kamarai tagságot megszüntető okok egyike, ha az ügyvéd kamarai szabályzatban előírt továbbképzési kötelezettségének nem tesz eleget, s akinek ekként szűnt meg kamarai tagsága, nem kérheti ismételt felvételét mindaddig, amíg továbbképzési kötelezettségének nem tesz eleget. A szakmai és továbbképzések tematikáját országos illetékességgel a MÜK állítja össze, a továbbképzési kötelezettség részletszabályait i a MÜK küldöttgyűlése állapítja meg szabályzatban; a megszervezés és lebonyolítás azonban a területi kamarák feladata lesz. A képzés hangsúlyosságát indokolja annak az elvárásnak a megerősödése, hogy a kötelező jogi képviselet egyben magas szintű szakmaiságot is jelentsen, ez teszi szükségessé a jogi képviseletet ellátók folyamatos, egységes és ellenőrizhető szakmai továbbképzésekben való részvételét.
Számos tekintetben változik az ügyvédi kamarák működése is: a kamarai jogtanácsosok számára az új szabályozás érdekérvényesítést és önállóságot kíván biztosítani azáltal, hogy elválasztja egymástól a kamarán belül a jogtanácsosi és ügyvédi tagozatokat, amelyeket delegálással kell létrehozni. Az országos tagozatok tagjai egyúttal a Magyar Ügyvédi Kamara tisztségviselői lesznek. Az országos tagozatok véleményét ki kell kérni a rájuk vonatkozó, és egyetértésük szükséges a kizárólag rájuk vonatkozó szabályok tekintetében. Bevezetésre kerül továbbá a „kettős tagság” intézménye, azaz a területi kamarába való felvétellel mindenki automatikusan tagjává válik a Magyar Ügyvédi Kamarának is.
További újítást jelent, hogy a kamarai tagdíj területi kamarák és a Magyar Ügyvédi Kamara közötti megosztásának legkisebb és legnagyobb mértékét a jogszabály szabályozza: a Magyar Ügyvédi Kamarát a kamarai tagdíj összegének szabályzatban meghatározott legalább negyede, legfeljebb fele fogja megilletni. A MÜK legfőbb döntéshozó szervének elnevezése teljes ülésről küldöttgyűlésre változik, a 150 tagú testület tagjai a területi kamarák elnökei, a területi kamarák által küldött egy-egy tag, a területi kamarák közgyűlése által választott küldöttek. Szintén új előírás, hogy az Alapszabály, továbbá a fegyelmi eljárás részletes szabályairól, a kamarai tisztségviselők választásáról és visszahívásáról, valamint a letét- és pénzkezelés, valamint a letétnyilvántartás részletes szabályairól, illetve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben és az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló törvényben meghatározott kötelezettségek körébe tartozó feladatok teljesítéséről szóló szabályok a MÜK kiemelt szabályzatainak minősülnek a jövőben.
Fontos változás történt a MÜK elnökének fegyelmi jogköre tekintetében: az országos fegyelmi bizottság elnökének vagy tagjának fegyelmi ügyében az elnök által kijelölt regionális fegyelmi bizottságból alakított fegyelmi tanács jár el, a fegyelmi biztost a fegyelmi eljárás kezdeményezésére továbbá fellebbezés előterjesztésére utasíthatja, valamint az országos fegyelmi főbiztost a határozat bíróság előtti megtámadására utasíthatja. Az elnök határozata elleni jogorvoslati lehetőséget jelent, hogy tizenöt napon belül az elnökséghez fellebbezhet az a területi kamara, amelyet a határozat érint. Garanciális jelentőségű, hogy a MÜK elnöke által nem egyedi ügyben hozott határozatok a tagok számára nyilvánosak.
A jövőben önálló köztestületként működnek majd a területi kamarák, képviseleti, ügyintézői szervezettel, önálló költségvetéssel. Újítást jelent, hogy az ezer főnél nagyobb taglétszámú területi kamara esetében a Magyar Ügyvédi Kamara szabályzata küldöttgyűlés választásáról rendelkezhet, amely a területi kamara választott tisztségviselőiből áll majd. Szintén változás, hogy megszűnik a területi kamarák szabályzatalkotási joga, mint ahogyan az is, hogy hogy a területi kamara alapszabálya a területi kamara tagjain túlmenően a területi kamara által ügyvédi kamarai nyilvántartásba vett személyekre, valamint a területi kamara területén működő fiókirodákra is kötelező lesz.
Gyorsan bejárta a sajtót a törvényjavaslatnak az az eleme, amely korlátozza a sikerdíj kikötését, vagyis azt, hogy az ügyvéd díjazását valamilyen eredmény eléréséhez kössék a felek. A törvényjavaslat szerint bíróság előtt nem lesz érvényesíthető az ügyvédi tevékenység eredményességéhez kötött ügyvédi munkadíj annyiban, amennyiben annak összege a teljes ügyvédi munkadíj kétharmadát meghaladja. A fenti szabálynak meg nem felelő sikerdíj sem tilos, alkalmazása fegyelmi eljárást sem von maga után, a szankció csupán annyi, hogy a meghatározott mértéket meghaladó sikerdíj bíróság előtt nem lesz érvényesíthető.
Nem sikerült azonban a kormánynak átvinnie azt az elképzelését, amelynek célja lett volna az aggályosan alacsony dömpingárak (pl. a cégalapítások kapcsán) letörése minimális ügyvédi rezsióradíj rögzítésével. A szakma nyomására a kormány lemondott arról, hogy a minisztérium számolja ki, hogy „mennyi legyen az annyi”, ehelyett az országos kamarára vár ez a feladat, további egyeztetéseket követően.
Emelkedik azonban az ügyvédek kötelező felelősségbiztosítása: „Az ügyvédi tevékenységből eredő károk, valamint sérelemdíj biztosításához szükséges felelősségbiztosítás káreseményenként számított legalacsonyabb összege tizenötmillió forint.” Tekintettel arra, hogy ez jelentős emelés a hatályos MÜK szabályzatban meghatározott 8 millió forinthoz képest, ezért az összeg évi egy millió forinttal fog emelkedni, tehát 2023-ra kell elérni a 15 milliót. A szaktárca eredetileg 30 millió forintra való emelést irányzott elő, igaz, több lépcsőben.
A kirendelés szabályait érintő egyik legfontosabb újításnak tekinthető, hogy a jövőben az eljáró ügyvédet a területi ügyvédi kamara választja majd ki, elektronikus, véletlenszerű kiválasztási módszerrel, a kamarai szabályzatban meghatározott eljárási szabályokban rögzített módon. A kirendelt védő esetében szükség van tehát a kirendelő határozaton túl a kijelölésre is, e szabály hatályba lépése az új büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat hatályba lépéséhez igazodik. Abban a tekintetben, hogy milyen jogok illetik meg és mely kötelezettségek terhelik a kirendelt ügyvédeket, az új szabályozás nem hoz említésre érdemes változásokat. A területi kamarák változatlanul kötelesek a pihenő- és munkaszüneti napokon ügyvédi ügyeletet biztosítani. Változást jelent azonban, hogy a kirendelt ügyvéd gyűjtőfogalomba nem tartozik bele a pártfogó ügyvédi képviseletet ellátó jogi segítő. A kirendelés alóli mentességeket illetően továbbra is az ügyvéd felelőssége lesz a kirendelés ellátását akadályozó okok közlése. Azonban az új szabályanyag tartalmaz egy, a területi ügyvédi kamara számára közlési kötelezettséget előíró rendelkezést is. A kirendelhető ügyvédek jegyzékét a területi kamara vezeti. A jegyzéket érintő változásoknak megfelelően a területi kamarának a névjegyzéket folyamatosan frissítenie kell és a frissített névjegyzéket a honlapján közzé kell tennie.
Jelentősen megváltoznak az ügyfél azonosításával kapcsolatos szabályok is. Az új rendelkezések szerint a jogi tanácsadásra adott megbízás kivételével valamennyi ügyvédi tevékenységre vonatkozó megbízási szerződés megkötése előtt köteles lesz az ügyvéd az azonosítást megtenni, s a meghatározott adatkör tekintetében az ügyvéd ex lege lesz jogosult és egyben kötelezett az adatok megismerésére. Az ügyvéd feladata lesz a korábban már azonosított személyek adatainak változását is folyamatosan követni. A közhiteles nyilvántartásokkal kapcsolatos eljárásokban az ügyvéd mindig köteles lesz az illetékes hatóságtól a referenciaadatokat megkérni. A kötelező jogi képviselettel járó ügyekben azonosított személyekről és szervetekről az ügyvédnek nyilvántartást kell majd vezetnie. A nyilvántartásban szereplő adatok esetében az ügyvédnek az adatok változását át kell vezetnie, mégpedig úgy, hogy a korábban megismert és nyilvántartott adatok is megismerhetők maradjanak.
Végül érdemes szót ejteni a törvényjavaslat egyik legvitatottabb rendelkezéséről is, amelynek értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlása keretében kiegészítő jelleggel folytatható a jogszabályban taxatíve felsorolt számos tevékenység. Ezekben az esetekben az adott tevékenységre irányadó, jogszabályokban foglalt előírásoknak való megfelelés is elvárás. Bánáti János, a MÜK elnöke egy interjúban elmondta, ennek a szabálynak a valódi indoka elsősorban abban keresendő, hogy a hazai ügyvédek nagy része nehezen jut annyi bevételhez, amely fedezi családjuk megélhetését, ezért szükséges volt a korábbiaknál több lehetőséget adni más tevékenységek végzésére is.
