A versenyjogi kártérítési irányelv magyarországi átültetése, a kartellek által okozott gazdasági károk megbecsülésének módszerei, a versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatos joggyakorlat legfontosabb fejleményei – A versenyjog legaktuálisabb jogalkalmazási kérdései kerültek terítékre a Jogi Fórum márciusi szakmai napján.
A versenyjogi kártérítési irányelv magyarországi átültetésének legfontosabb kérdéseire fókuszált előadásában Horváth András, a Baker & McKenzie ügyvédi iroda ügyvédje. A versenyjogi kártérítési irányelv jellemzése mellett körüljárta annak hátterét, az átültetés folyamatát, illetve bemutatta a részletszabályokat is. Az irányelv elsődleges célja a verseny magánjogi érvényesítésének elősegítése, polgári per keretében. Ebben a polgári jogi perben a magánjogi felek alapvetően kártérítést követelnek, de más igények is előterjeszthetők. A folyamatot az Európai Bíróság 2011-es döntése indította el, amely elvi éllel mondta ki, hogy versenyjogi jogsértés esetén is követelhető kártérítés. Az Európai Bizottság jogalkotási folyamata a most terítéken lévő jogérvényesítési csomagba torkollott: nem csak egy irányelvről van szó tehát, amely harmonizálja a polgári anyagi és eljárási jogi szabályokat, hanem a kollektív jogérvényesítésre vonatkozó eljárási szabályokról, a károk számszerűsítésének kérdéséről, illetve a társasági engedékenységi nyilatkozatok és a vitarendezési beadványok kezelésére vonatkozó szabályokról.
Az irányelv implementálásának folyamatáról Horváth András elmondta, hogy ez év februárjáig mindösszesen 10 tagállam ültette a szabályokat át belső joganyagába. Számos tagállamban külön törvénybe foglalták a speciális rendelkezéseket, Magyarországon azonban a versenytörvénybe új fejezetként került be, a 88/A. §-tól a 88/U. §-ig terjedően. A jog alkalmazása tekintetében vannak átmeneti szabályok: az anyagi jogi rendelkezések csak azokra a károkra alkalmazandók, amit olyan magatartás okoz, amit január 15. után követtek el, míg az eljárásjogi szabályok már folyamatban lévő eljárásokra is alkalmazandók.
A módosítással bevezetett anyagi jogi szabályok legfontosabb részét a felelősségi szabályok képezik. Ebben a tekintetben a Ptk. általános felelősségi rendelkezései irányadók, a törvényben meghatározott eltérésekkel: szerződésen kívül okozott kárként kell tekinteni a versenyjogi kárra; továbbá versenyjogi jogsértéssel okozott kárért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis; valamint nem alkalmazható a Ptk. azon rendelkezése, amely szerint különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a bíróság a kártérítés mértékét a teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja. Ellenben a károsult beleegyezésére, mint jogellenességet megszüntető okra vonatkozó szabály alkalmazása nem kizárt versenyjogi károk esetén sem.
Az egyetemleges felelősség kérdését érintve Horváth András elmondta, a rendelkezések középpontjában a kartellek állnak, tehát többek által okozott kárról van szó, ahol a károkozók felelőssége egyetemleges. Azonban az engedékenységi kérelmezők csak az önmaguk által közvetlenül okozott kárért felelnek, a károsult a fennmaradó kártérítési igényét csak a kárért felelős, az ilyen megállapodásban nem részes más vállalkozástól igényelheti. Ha a versenyjogi jogsértés a jogsértő vállalkozások közvetlen vagy közvetett vevőin, illetve beszállítóin kívül másoknak is kárt okozott, az engedékenység alapján mentesülő vállalkozással szemben a többi jogsértő vállalkozásnak megtérítési igénye keletkezik. Itt a magyar jogalkotó az általános polgári jogi szabályokra támaszkodik.
A kártérítés mértékét illetően Horváth András elmondta, hogy amennyiben a kár mértéke nem állapítható meg, abban az esetben a károsult kérheti a bíróságtól a kár mértékének megbecsülését. Ismertette a 10%-os szabályt, amely szerint a kiindulási alap az, hogy a kartell 10%-kal emelte meg az árakat. A 10%-os árnövekedés mellett azonban még figyelembe kell venni, hogy hosszabb lánc esetén az árnövekedés végighalad a láncon. Így végső soron az is előfordulhat, hogy aki perel, annak nem keletkezett kára, mert azt továbbhárította. A továbbhárítást is le kell vonni, mindez pedig nehezíti az eljárásokat.
Az elévülés tekintetében az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy az irányelv a meglévő polgári jogi szabályoktól eltérő megoldáshoz nyúl: nem kezdődik meg az elévülés addig, amíg a károsultak nincsenek tisztában azzal, hogy jogsértés és károkozás történt, illetve, hogy ki a károkozó. Amennyiben elindul egy versenyhatósági eljárás, a bíróságnak fel kell függesztenie a pert, és amíg a hatósági eljárás tart, addig az elévülés nyugszik. Ezt követően még egy év áll rendelkezésre a kártérítési igény érvényesítésére.
Az eljárás során a bizonyítási teher a károsultat terheli, míg az alperes azt bizonyíthatja, hogy az ő magatartása nem volt jogellenes. Felhívta az előadó a figyelmet a kumulatív hatásokra is. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába esik valamely mentességi ok alá a jogsértés, ha a piacon sok ilyen jogsértés tapasztalható, akkor a mentesség visszavonható.
A bizonyítékfeltárás szabályait érintve elhangzott, a bíróság a fél indokolt kérelmére bárkit a rendelkezése alatt álló meghatározott irat és egyéb bizonyítási eszköz, illetve ezek meghatározott körének, kategóriájának vagy meghatározott adatnak vagy adatok meghatározott körének, kategóriájának a bemutatására kötelezhet. A bizonyítékfeltárást kérő félnek nem kell konkrétan megjelölnie a bizonyítási eszközt. Az eljárás valódi hangsúlyát az ahhoz kapcsolódó szankciók adják meg.
Azzal összefüggésben, hogy az uniós versenyhatóságok döntései mennyiben kötik az eljáró bíróságot, az előadó rámutatott, hogy a hazai szabályozás szerint az Európai Bizottság és a GVH határozataitól nem térhet el a bíróság a jogsértést megállapító részben. Azonban más tagállamokban hatályban van olyan szabályozás, amelynek alapján csupán bizonyítéknak tekintik az ilyen határozatot.
A következő előadó, Muraközy Balázs, az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet tudományos főmunkatársa számos gyakorlati példa és ábra segítségével szemléltette, hogy milyen módszerekkel becsülhetők meg a kartellek által okozott gazdasági károk, illetve milyen esetekben érdemes közgazdász-szakértő segítségét igénybe venni. Előadásának leglényegesebb következtetése, hogy a kartell hatása lényegesen eltérhet a közvetlen hatásoktól. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a közvetlen hatás és az esetleges áthárítás mértéke sem lesz azonos a kartell által okozott kárral, hiszen figyelemmel kell lenni az áthárítás hatására is.
Az áthárítás mértékét befolyásolhatják olyan tényezők, mint pl. a kartell tevékenysége által érintett költség típusa, a versenytársakat érő hasonló költségsokk, az iparági verseny erőssége, illetve a keresleti függvény alakja, amely azt mutatja meg, hogy rugalmas vagy rugalmatlan keresletű termékről van-e szó. A leggyakrabban alkalmazott elemzési módszerek bemutatása után levonható következtetések szerint a teljes kár nem azonos a közvetlen hatással, az áthárítás mértékén túl szükséges figyelembe venni a mennyiségi hatásokat is. Hiteles eredmények eléréséhez szükséges olyan kontrollcsoport, amely a vizsgált piachoz hasonlóan viselkedett volna, valamint elengedhetetlen, hogy megfelelő mennyiségű információ álljon rendelkezésre nem csupán a kartellidőszak, hanem az azt megelőző és követő időszak piaci folyamataira vonatkozóan is, illetve figyelemmel kell lenni a külső okból történő változásokra, hiszen variációk hiányában nagyobb a hibahatár is. A pontosabb becslést segíti, ha a fogyasztók szintjét érintő mikro adatok is rendelkezésre állnak. Kijelenthető, hogy azok a becslések a legmegbízhatóbbak, amelyeknek kalkulálása során több módszert is alkalmaztak, és azok közel azonos eredményre vezettek, szögezte le Muraközy Balázs.
Fejes Gábor, az Oppenheim Ügyvédi Iroda ügyvédje előadásában a versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatos joggyakorlatban 2015-2016-ban bekövetkezett legfontosabb fejleményeket ismertette. Elsősorban a GVH és a releváns bírói döntések közül a fontosabb tanulságokat tartalmazókat emelte ki. A magyar hatósági és bírósági jogfejlesztő gyakorlat áttekintése során három kategóriát különböztetett meg, ezek az anyagi jogi fejlemények, továbbá az eljárásjogi, illetve a szankciós fejlemények.
Fejes Gábor felhívta a figyelmet arra a jelentős változtatásra, amely szerint a jövőben az a kivételszabály, amely szerint nem esik a tilalom alá a megállapodás, ha csekély jelentőségű, nem lesz majd alkalmazható a versenytársak közötti olyan megállapodásra vagy összehangolt magatartásra, amelynek célja a verseny korlátozása, megakadályozása vagy torzítása. Így különösen a vételi vagy eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározása, az előállítás vagy a forgalmazás korlátozása, a piac felosztása, ideértve a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszást, az import- vagy exportkorlátozást is, valamint bármely közvetlenül vagy közvetve a vételi vagy az eladási árak rögzítésére irányuló más megállapodásra vagy összehangolt magatartásra. A június 13-án hatályba lépő módosítás előnyeként emelte ki, hogy a jövőben a jogalkotó immár egy példálózó felsorolásban útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy mi tekinthető a horizontális viszonyokban különösen versenykorlátozónak.
A továbbiakban a versenytörvény 11.§-ában leírt, tilalom alá eső magatartások elemeit vette számba, példákkal szemléltetve. Felhívta a figyelmet arra, hogy már egy megállapodás-tervezet kidolgozása, amellyel kapcsolatosan a felek még nem feltételezik, hogy az kötőerővel bírna, önmagában is létrehozhatja versenyjogi értelemben a versenykorlátozást, hiszen ez nem azonos a polgári jogi szerződéskötéssel. Tehát passzív részvétel, a jogsértő tartalmú e-mail fogadása is elegendő lehet annak megállapításához, akár kifejezetten egyetértő tartalmú nyilatkozat hiányában is.
Fejes Gábor elmondta, hogy bár a törvény expliciten háromféle magatartást ír le – ezek a megállapodás, összehangolt magatartás, valamint vállalkozások társulásának a döntése – ezt azonban az Európai Bíróság döntésével bővítette. Így annak a kartellszervezőnek, aki a kartell-megállapodásnak nem tagja, a tevékenysége szintén a tilalom alá esik. Így végső soron akár közreműködői felelősség is megállapítható. Hasonlóan, bíróság megállapította a VISA és a MasterCard kártyatársaságok felelősségét is abban az esetben, amikor szabályzataikkal lehetővé tették a bankok számára, hogy egységesen állapítsák meg a díjaikat. A lehetséges versenykorlátozó hatás tekintetében rámutatott, hogy az újabb joggyakorlat elismeri immár a múltbeli potenciális hatások lehetőségét is.
Az eljárási fejlemények áttekintése során elsősorban a védett tanú intézményének, továbbá a titkos nyomozati eszközökkel beszerzett bizonyítékok felhasználhatóságának kérdésére tért ki. Az Európai Bíróság gyakorlatára hivatkozva elmondta, a bíróság egy három elemből álló tesztet alkalmaz annak megítélése során, hogy az így megszerzett bizonyítékok felhasználhatók-e büntetőeljáráson kívül. Így szükséges megvizsgálni azt, hogy 1) a párhuzamos büntetőügyben a büntetőjog szabályai szerint jogszerű volt-e a lehallgatás; 2) a közigazgatási eljárásban eljáró bírónak módja van-e ezt ellenőrizni, – ezzel összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy amennyiben a büntetőügyben büntetőbíró vagy nyomozati bíró jelen volt, akkor feltételezhető, hogy a jogszerűség fennáll; végül 3) léteznie kell a nemzeti jogban olyan, kellően világos és pontos szabálynak, amely kifejezetten lehetővé teszi az iratok átvételét a közigazgatási hatóságok számára.
Horányi Márton, a Baker & McKenzie iroda ügyvédje az az e-kereskedelem, a digitális gazdaság, és a vertikális versenykorlátozások legújabb fejleményeire fókuszált. Elmondta, hogy ugyan a figyelem középpontjában mindig a tradicionális kartellek álltak, holott a vertikális korlátozások is a mindennapi üzleti működéshez tartoznak. A Digital Single Market problémája immár elsődleges prioritássá, illetve a Bizottság személyes ambíciójává vált, hiszen a problémakör közvetlenül érinti a fogyasztók mindennapjait. A kérdéskör némely tagállam versenyjogi gyakorlatában, így például Németországban még a bizottsági gyakorlatban betöltöttnél is nagyobb szerepet kap, és annál is tovább megy az online kereskedelmet érintő korlátok felszámolásában. Általánosságban elmondható, hogy az online kereskedelem ütemének növekedése erősen felfelé ívelő, így az ehhez kapcsolódó versenyjogi kérdések is egyre jelentősebbé válnak.
Horányi Márton részletesen kitért a 2015 májusában lezajlott az e-kereskedelmi ágazati vizsgálat eredményeire is. A vizsgálat főként arra kereste a választ, hogy milyen olyan versenykorlátozások vannak, amelyek a piaci szereplők kontraktuális viszonyaiból, illetve az ő gyakorlatukból fakadnak. Elmondható, hogy átlagosan a fogyasztók 50%-a vásárol online, ezen belül 15% más tagállamból is vásárol. Azonban ezek az arányok tagállamonként eltérők lehetnek. Közép-Európában ennél alacsonyabb, vagyis az itt élő fogyasztók nem élvezik a nagyobb piacokon megjelenő alacsonyabb árszínvonal előnyeit. Az Európai Bizottság a 2015-ben kiküldött kérdőíveknek köszönhetően tudta vizsgálni a piacon megjelenő korlátozásokat. 2016 szeptemberében jelent meg az előzetes jelentés, amelynek hangsúlyos megállapítása, hogy az e-kereskedelem az ártranszparenciának és az árversenynek nagyon fontos katalizátora. Ez pedig a kínálati oldalon is kifejti a hatását, hiszen a kereskedők követik a versenytársak árazását. Ezek a hatások újfajta versenykorlátozó magatartás-típusokhoz vezetnek a Bizottság szerint.
A jelentés részletesen vizsgált meg három nagy ügycsoportot, a vertikális árrögzítés, a kontraktuális geoblocking és az árdiszkrimináció problémakörét. A beazonosított kockázati tényezők köréből az előadó ismertette a legfontosabbakat. Így kiemelte, hogy az ártranszparencia és a kereskedelemben kiéleződő verseny miatt a gyártók igénye megnő arra, hogy kontrollálják a kereskedőiket. Ezzel összefüggésben a kockázati tényezőt az jelenti, hogy folyamatosan követhető a versenytársak árazása és arra azonnali reakció adható. A kereskedelem felgyorsult tempója megnöveli a független piaci szereplők közötti kommunikációra való csábítást is, amely nem is feltétlenül akaratlagos. Emellett az online értékesítési modellhez új típusú versenykorlátozó magatartások kapcsolódhatnak, a gyártó és a kereskedő között érdekellentét jelenhet meg.
Horányi Márton ismertette azokat a konkrét magatartástípusokat, amelyeket a jelentés kiemel. Az árazás kapcsán elhangzott: nagy arányban alkalmaznak a gyártók ajánlott árakat, azonban elviekben a független disztribútoroknak nem írható elő fix eladási ár, komoly jogsértésnek minősül a kereskedő árazási magatartásának befolyásolása. Problémásak lehetnek továbbá a határon átívelő kereskedelem korlátozására vonatkozó kikötések is, bár ezek nem feltétlenül jogellenesek. Szintén problémákat vethetnek fel az online érétkesítésre vonatkozó speciális korlátozások, így például az árösszehasonlító oldalakra történő regisztrációt érintő, illetve az online marketingre vonatkozó, valamint a platform-korlátozások.
