2016-ban számos jogi vonatkozású érdekesség történt, humoros megjegyzés hangzott el, bizonyítva, hogy a jogalkotók, a jogalkalmazók és a jogkövetők is emberek. És azt is, hogy a jog nem száraz tudomány, legfeljebb kiszárad, ha nem jól művelik.
Valakinek felelnie kell!
Január 28-án a Veszprémi Törvényszék első fokon felmentette a vörösiszap-per tizenöt vádlottját a halált okozó gondatlan közveszélyokozás vétsége, a gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, továbbá a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése vádja alól. Szabó Györgyi, a büntetőtanács elnöke az ítélet kihirdetésekor közölte: a perben a Mal Zrt. „nem ül a vádlottak padján”. A cég ellen indított polgári, közigazgatási és egyéb ügyek nem azonosak a büntetőeljárásban vizsgált objektív felelősséggel. “A törvényszék személyek büntetőjogi felelősségét vizsgálta, így született meg a felmentő ítélet” – mondta. Indokolásában idézte Pálinkás György egykori legfelsőbb bírósági büntetőbíró híres mondatát. Egy ügyben az ügyész kijelentette: „Ezért a szörnyű bűntettért valakinek felelnie kell!” Mire Pálinkás megjegyezte: „Nem valakinek, hanem a bűnösnek kell felelnie.” A másodfokú eljárás 2017. január 23-án kezdődik a Győri Ítélőtáblán.
Elszabott szabályzat
2016. március 1-jén lépett hatályba A gáz csatlakozóvezetékekre, a felhasználói berendezésekre, a telephelyi vezetékekre vonatkozó műszaki biztonsági előírásokról és az ezekkel összefüggő hatósági feladatokról szóló 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet módosítása, amelynek melléklete tartalmazza a Műszaki Biztonsági Szabályzatot. Ez úgy rendelkezik, hogy „a gázfogyasztó készülék helyiségénél – a helyiségből és a helyiségen kívülről jól megközelíthető helyen – az 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet, az Országos Tűzvédelmi Szabályzat 591. § (1) bekezdés d) pontja szerint minden megkezdett 600 m2 alapterület után, de szintenként legalább 1 db ABC tűzosztályú tüzek oltására alkalmas tűzoltó készülékeket (…) kell készenlétben tartani”. A precíz meghatározást lerontja, hogy az Országos Tűzvédelmi Szabályzatnak 289 paragrafusa van, így az 591. § (1) bekezdés kívül kerül a jogalkalmazók látókörén. A tűzoltók szerint az 54/2014. (XII. 5.) BM rendeletet a 28/2011. (IX. 6.) BM rendelettel keverhették össze.
Lev Tolsztoj szerint „ha valaki egy emberekkel megtelt épületben elkiáltja magát: »tűz van!«, és a tömeg meglódul, halálra zúz tíz, száz embert. Ilyen nyilvánvaló kárt okoz a szó.”
A jog nem a jogászok ügye
Április 11-én mutatták be Sulyok Tamás „Az ügyvédi hivatás alkotmányjogi helyzete” című könyvét a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében. Trócsányi László igazságügyi miniszter a kötetet ismertetve kiemelte a szerző azon véleményét, hogy a védő kirendelésére vonatkozó szabályozás súlyosan sérti az ügyvéd funkcionális függetlenségét. Nehezen összeegyeztethető ugyanis a függetlenség követelményével, hogy a védelmet ellátó ügyvéd a büntetőeljárást lefolytató hatóságtól kap kirendelést, ám a kirendelőt semmiféle számon kérhető szabály nem köti, kinek és milyen szempontok figyelembe vételével ad kirendelést. Trócsányi László a kérdést úgy oldaná meg, hogy a nyomozati szakban a védelmet a vád választaná ki, de magát a védőt az ügyvédi kamara jelölné ki. “A jog nem a jogászok ügye” – tette hozzá a miniszter.
Megkésett rendelet
2016. augusztus 1-jétől megváltoztak az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvénynek (Art.) az Elektronikus Közútiáruforgalom-ellenőrző Rendszerre vonatkozó rendelkezései, amelyek jelentősen kiterjesztették a bejelentésre kötelezettek körét. Igen ám, de a változás csak a törvényben jelent meg, az 5/2015 (II. 27.) NGM rendelet szövege nem módosult. Amíg a törvény két kategóriát (útdíjköteles gépjárművet és a 3,5 tonna össztömeget meghaladó gépjárművet) említett, addig a rendeletben egy kategória maradt: az útdíjköteles gépjármű. Az ellentmondás fennakadásokat okozott a vállalkozások munkájában, és növelte adminisztrációs terheiket is. Az anomáliát végül – 73 nap után – a 38/2016. (X. 12.) NGM rendelet október 13-i hatállyal szüntette meg. Ha megkésve is, de az illetékesek kiköszörülték a csorbát.
Konfuciusz tanítása szerint „ha hibázol és nem javítod ki, akkor követed el igazán a hibát”.
Megosztó fagyálló
Jogerősen másfél év, három évre felfüggesztett szabadságvesztésre enyhítette szeptember 1-jén a Fővárosi Ítélőtábla annak a vácszentlászlói férfinak a büntetését, akit első fokon hét év börtönre ítéltek. Vajtai Pál 2013-ban úgy próbálta megakadályozni meggyborának ellopását, hogy fagyállót öntött bele, és emiatt egy ember meghalt. A Pest Megyei Főügyészség halált okozó testi sértés miatt emelt vádat a gazda ellen, de a Budapest Környéki Törvényszék 2015. november 11-én kelt ítéletében több emberen elkövetett emberölés kísérlete, valamint több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés miatt találta bűnösnek a férfit. A gazda ügye és annak büntetőjogi megítélése nagy vitát váltott ki a közvéleményben.
Juhász Andor, a Kúria két világháború közötti híres elnöke odafigyelt az igazságszolgáltatás társadalmi hatásaira. 1929-ben egy beszédében kijelentette: „A jó ítéletnek úgy kell rezonálnia a nép lelkében, mint ahogy a tihanyi visszhang megismétli a feléje kiáltott mondatot”.
A jogismeret szintje
A magyar lakosság jogtudatát elemző konferenciát tartottak szeptember 29-én az MTA Jogtudományi Intézet Interdiszciplináris Jogi Kutatások Csoportja rendezésében Budapesten. Fekete Balázs tudományos munkatárs a tanácskozáson elmondta, hogy a jogismeret szintje hatványozottan javult, különösen igaz ez az alkotmányjog területére. Ennek nyitja nem abban rejlik – folytatta –, hogy az emberek elkezdtek volna alkotmányjogi tankönyveket bújni, hanem egyszerűen a rendszerváltás óta az emberek elkezdtek foglalkozni az őket megillető jogokkal. Kimutatható volt továbbá az is, hogy minél magasabb a társadalmi státusz, annál magasabb a jogismeret szintje, amely korrelál az iskolai végzettséggel. Eltűntek olyan, korábbi magyarázó változók, mint a nem és a településtípus. A kutatásban a médiafogyasztási szokásokra is rákérdeztek, így kiderült, hogy a rendszeres újságolvasás egyáltalán nem javít a jogismeret általános szintjén, sőt egyes médiumok esetében még ront is.
Sajó András akadémikus találó megjegyzése szerint „nehezen elviselhető abban a tudatban élni, hogy a világ alapvetően nincs rendben, ezért az emberek hajlamosak arra, hogy mindazt, amit tapasztalnak, valamilyen módon igazságosnak tekintsék.”
Szellemes különvélemény
Stumpf István alkotmánybíró 2016. december 6-án – afféle Mikulás napi meglepetésként – jogtörténeti lépésre szánta el magát, amikor álláspontja alátámasztására a világirodalomból (Jaroslav Hašek: Švejk – egy derék katona kalandjai a világháborúban) hozott fel érveket: “A hír és a vélemény éles elválasztására vonatkozó követelménynek a sajtó szabadságát érintő indokolatlan korlátozása, persze lehet, hogy első ránézésre az érintett rendelkezés kapcsán nem is igazán annyira szembetűnő. Annak érzékeltetésére azonban, hogy egy még teljesen ártatlannak tűnő tényközlés (hír) is borzasztó könnyen értékelhető véleménynek, ami ha a véleményközlés tiltásával (és szankcionálásával) jár együtt, mennyire abszurd és önkényes korlátozáshoz vezethet, elegendő csak felütni az állandóan kezünk közelében tartott kötetet a „derék öreg katona” kalandjairól. Palivec úrnak, a vendéglősnek, aki nem mellesleg „nagyon művelt férfiú is volt”, és rettentően igyekezett kimérten felelni azokra a kérdésekre, amit Bretschneider úr, az „államrendőrség civil ruhás detektívje” tett fel neki, elegendő volt egy látszólag hétköznapi tényt óvatlanul közölnie – a császár őfelségének a képét „leszarták a legyek” – hogy felségsértés miatt még aznap este le is tartóztassák, majd tíz évre elítéljék. Nem járt több szerencsével az az „alacsony férfiú” sem, „akit valami kiskocsmában ért utol a balsors”, aki nem mellesleg „történelemtanár volt”, és a szarajevói merénylet másnapján „éppen a különböző merényletek történetéből mesélt a vendéglősnek”: őt abban a pillanatban tartóztatták le, amikor „a merényletek lélektanának elemzéséből levonta az alanti következtetést: – Minden merénylet olyan egyszerű és logikus, mint a Kolumbusz tojása.” És ugye emlékszünk még a kárpitosra is a „Příčná utcából”, aki Bretschneider úr kérdésére, hogy „lőne-e a szerbekre” azt találta közölni: „nem tud lőni, de egyszer volt egy ilyen vásári lövöldében, és ott ellőtt egy koronát”; majd „mindenki látta, hogy a Bretschneider úr előveszi a noteszát, és azt mondja: »Nocsak, megint egy szép új hazaárulás!«”
