A különösen veszélyes extrém sporttevékenységet űzők balesete esetén a társadalombiztosítási ellátások bizonyos köre államilag nem finanszírozott. De mi számít jogi szempontból extrém sportnak? A sportoló károkozása esetén hogy alakul a felelősség? Milyen kártérítési elvek érvényesülnek?
Általános szabály, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni; mentesül azonban a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható, azaz úgy járt el minden szempontból, ahogy az általában elvárható. Vannak azonban olyan esetek, amelyeknél szigorúbb a jogi szabályozás, ugyanis bizonyos tevékenységek eleve magukban rejtik a károkozás fokozottabb veszélyét. Ezeknél a károkozó mentesülési lehetősége jóval szűkebb: csak akkor van lehetősége bizonyítani, hogy felelősség nem terheli, ha a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely teljesen kívül esik a károkozó tevékenységi körét.
A törvény szövege szerint, “aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Ez alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.”
Nincs azonban konkrét törvényi felsorolás arra vonatkozóan, hogy milyen tevékenységek minősülnek a jogszabály szerinti fokozott veszéllyel járó tevékenységnek. Így a bírósági gyakorlat dönti el esetről esetre, hogy melyik felelősségi alakzat az alkalmazandó. Bizonyos sportok, sportpályák üzemeltetőinek esetén ez már megállapításra került, ilyen például a nyári bobpálya vagy a modellrepülő.
Különösen veszélyes sporttevékenység általában az, ha a szokatlan, rendkívüli módon, túlzóan űzött sporttevékenységek fokozottabb valószínűséggel vezetnek balesethez.
Fentieket figyelembe vették, azonban nem feltétlenül minden szempontot vizsgáltak meg a törvényalkotók, amikor eldöntötték, mely sporttevékenységek tartoznak bele ebbe a kategóriába társadalombiztosítási szempontból. 2007 óta a különösen veszélyes extrém sporttevékenységet űzők balesete esetén a társadalombiztosítási ellátások bizonyos köre államilag nem finanszírozott, tehát baleset esetén többletköltségre számíthat a sportoló.
Fontos kiemelni, hogy a sürgősségi ellátás minden esetben finanszírozott belföldön magyar állampolgár részére, aki társadalombiztosítással rendelkezik, viszont az életveszély elhárításán túl keletkezett költségek már őt terhelik.
Az alábbi sporttevékenységek minősülnek társadalombiztosítási szempontból különösen veszélyes sporttevékenységnek:
- barlangászat
- bázisugrás
- ejtőernyőzés
- falmászás
- magashegyi expedíció
- mélybe ugrás (bungee jumping)
- műrepülés
- paplanernyőzés
- félkezes és nyílttengeri vitorlázás
- hegymászás és sziklamászás az V. foktól
- hőlégballonozás
- jet-ski
- rally
- roncsautó (auto-crash) sport
- sárkányrepülés
- vadvízi evezés
- vízisí
Kiemelendő, hogy ezek a tevékenységek társadalombiztosítási jogi szempontól minősülnek különösen veszélyesnek, a Ptk. szerinti felelősségi alakzat meghatározásánál ez nem feltétlenül irányadó.
A Ptk.-ban rögzített veszélyes üzemi felelősség alapján felel például a gépjármű üzembentartója, ha a gépjármű okoz kárt. A törvény a veszélyes üzemi felelősséget külön nevesíti az emberi környezetet veszélyeztető károk esetén.
A bíróság feladata annak eldöntése, hogy egy tevékenység fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül-e. Ilyenkor általában azt vizsgálja, hogy egy kis hiba mekkora kárt okozhat. Ha a tevékenység vagy folyamat során elkövetett apró hiba aránytalanul nagy mértékű károkat okozhat és ez bizonyítható, akkor a bíróság valószínűleg megállapítja a szigorúbb felelősségi alakzatot.
Tekintettel arra, hogy nincs taxatív felsorolás azon tevékenységek vonatkozásában, amelyek fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősülnek, a veszélyes üzemek üzemeltetőinek meghatározása sem mindig egyértelmű. Ennek tisztázására a törvény meghatározza, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának az minősül, akinek érdekében a veszélyes üzem működik. közlekedési szituációkban ez ritkán vitás, ugyanis a gépjármű üzemeltetője meghatározható. Sporttevékenység esetén ez általában vagy a sportcsarnok üzemeltetője vagy a csapat mögött álló szövetség vagy egyesület. Ha több üzembentartó van, őket közös károkozónak kell tekinteni és együtt felelnek a károk megtérítéséért. Az üzembentartók semmilyen jogi formulával, szerződéssel, tájékoztatással sem zárhatják ki felelősségüket a személyi károkért, melyet a tevékenység folytatásával okoztak; az ilyen kizárás ugyanis semmis.
Fontos szabály továbbá, hogy a kárigények 3 éven belül érvényesíthetők. Ha nincs egyezség a felek között, úgy pert kell indítani az igény érvényesítésére e határidőn belül.
A kártérítési jog alapjaiból következik, hogy az üzembentartó minden, a tevékenységével összefüggésben okozott kárt köteles megtéríteni. Kivételt képeznek azonban azok a károk, melyek a károsult felróható magatartásából származnak. Ha tehát a károsult félként nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, úgy a kárnak az ebből eredő részét nem köteles megtéríteni az üzembentartó. Kármegosztásra adhat alapot, ha például gyalogosként mi is KRESZ szabályt sértünk.
A törvény azt – az egyébként gyakori – esetet is rendezi, amikor úgy keletkezik kár, hogy több veszélyes üzem találkozik. Ha veszélyes üzemek egymásnak okoznak kárt, az üzembentartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni. Ha nem az üzembentartó a tényleges károkozó, az üzembentartó a kár megtérítésére a tényleges károkozó magatartásának felróhatósága alapján köteles. Annak a személynek a magatartása minősül jogilag felróhatónak, aki nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható – például vezetés közben szabályt sért vagy akár vezetéstechnikai hibát vét.
Ha egyik fél magatartása sem felróható (tehát mindenki az általános elvárhatósági mérce szerint jár el), a kárt az köteles megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség merült fel. Hogy mi minősül rendellenességnek, az szintén a bírói mérlegelés körébe tartozik. Ha rendellenesség nem állapítható meg, mindkét fél viseli a saját kárát.
Fentiek tehát a fokozott veszéllyel járó tevékenység miatti károk esetén alkalmazandó, általános kártérítési elveket kiegészítő szabályok. A károkozásoknál alkalmazhatóságukat mindig érdemes megvizsgálni. A bizonyítás jóval könnyebb a károsulti oldalon, ha valamely tevékenység veszélyes üzemnek minősül.
