A 21. századi jogvitákra tervezték az új polgári perrendtartási törvényt, mely nem csak a perek hatékonyabb lefolytatását tűzte ki céljául, de az új Polgári Törvénykönyvhöz, és a megváltozott társadalmi-gazdasági kihívásokhoz is igazodni kíván.
Az új Polgári Perrendtartás – A legfontosabb változások és újítások – Jogi Fórum konferencia, 2016. november 18., Budapest – Részletek, regisztráció
A jelenlegi perjogi kódex (1952. évi III. törvény; Pp.) 1953-ban lépett hatályba. Szabályait jellemzően az ’50-es évek egyszerű magánjogi jogvitáira modellezték, s a rendszerváltozást követően több, mint százszor került módosításra.
Az Igazságügyi Minisztérium álláspontja szerint a régi jogszabály már nem képes a modern jogvitákat hatékonyan rendezni. Bíznak viszont abban, hogy az új Pp. valóban alkalmas lesz arra, hogy a 2018. január 1. után induló ügyekben olyan keretrendszert biztosítson, amely garantálja az anyagi jogok hatékony érvényre jutását.
Az új törvény tervezete célként fogalmazta meg a perhatékonyságot, a felek közti egyeztetés elősegítését, osztott perszerkezet bevezetését, a törvényszékeken a kötelező jogi képviseletet, az elektronizáció és a csoportperek kialakítását. A Kormány által 2015. januárjában elfogadott koncepciónak jelenleg az általános vitája zajlik az Országgyűlés előtt. A szabályok kialakításánál mintaként szolgált több tradicionális európai kódex, elsősorban a német polgári perrendtartás (Zivilprozessordnung, ZPO), az osztrák szabályozás (öZPO) megoldásai, illetve a svájci polgári perrendtartási törvény (schZPO). A jogszabály kezdeményezője figyelemmel volt továbbá a közép-kelet európai államok perrendtartási szabályozásaira is, és nem utolsósorban elvárás volt a magyar perjogi hagyományok alapul vétele és megőrzése is az új Pp. felépítésében.
A tervezetben megjelenik az 1911. évi Plósz-féle Pp. alapulvételével kialakított osztott perszerkezet. Az elsőfokú eljárás ennek köszönhetően funkcióját és időbeliségét tekintve is két szakaszra különül el. Egyik a perfelvételi, másik az érdemi tárgyalási szakasz. Az első szakasz jelentős hangsúlyt kap, szabályait úgy alakították ki, hogy az eljárást hátráltató tényezőket kiküszöböljék. Az osztott perszerkezet célja, hogy a perfelvételi szakaszra koncentrálódjon a per kereteinek, tartalmának kialakítása, ahol az írásbeliségnek és a szóbeliségnek is fontos szerep jut. Lényeges szabály továbbá, hogy a perfelvételi szakasz lezárásával – főszabály szerint – nincs lehetőség a kereset- és az ellenkérelem megváltoztatására, de további bizonyítékok és indítványok benyújtására sem. Ennek oka, hogy véglegesen rögzítve legyenek a döntésre kerülő tények, s már csak a bizonyítási eljárás és az érdemi döntés meghozatala történjen a második szakaszba. Ezzel megelőzhető a perek elhúzódása, amely jelenleg a legfőbb nehézséget okozza a peres eljárásokban. Az érdemi tárgyalási szakasz célja, hogy a perfelvitel során azonosított jogvita bizonyítása lefolytatásra kerüljön, illetve hogy mielőbb érdemi döntés szülessen a perben. Keresetváltoztatásra a második szakaszban csak akkor van lehetőség, ha az a fél önhibáján kívüli okhoz kapcsolódik.
A koncepció négyszintű bírósági szervezethez rendeli a hatásköröket, s a törvényszékekhez utalja azokat a pereket, melyek elbírálására jogszabály nem teszi kötelezővé a járásbíróságot. A tervezet továbbra is fenntartja a két elsőfokú bemeneti szintet, a törvényszékek előtti eljárásban pedig kötelezővé teszi a jogi képviseletet. A javaslat főszabályként kívánja bevezetni, hogy a felek jogi képviselővel járjanak el, s ez alól a rendelkezés alól olyan ügyekben tesz kivételt, ahol indokolatlan lenne jogi képviselő megbízására kötelezni a feleket. A járásbíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó személyállapoti, családjogi perek, a birtokviták, vagy a kisebb értékű vagyonjogi perek általában kevésbé bonyolultak, s jogi szakember közreműködése ezekben az esetekben csak plusz terhet róna az eljáró felekre, ezért ilyen ügyekben – azok fellebbezési és perújítási eljárására is kiterjedően – a jogi képviselet nem kötelező. A kötelező jogi képviseletet azért tartja fontosnak a törvényjavaslat, mert a tapasztalatok alapján a polgári jogviták bonyolultabbá váltak, jellemzően jogi szaktudást is igényelnek, s ezen felül elvárható, hogy a törvényszékekhez kerülő nagyobb horderejű, bonyolultabb ügyekben szakszerűen állítsák össze a felek a beadványokat. A javaslat emellett azt is lehetővé kívánja tenni, hogy a jogalkotó törvénnyel újabb kivételeket állapíthasson meg a jövőben a kötelező jogi képviselet alól.
A tervezet a bizonyítás szabályait is új alapokra kívánja helyezni, mellyel szeretné megszüntetni a mostani törvény által okozott széttöredezettséget és a jogdogmatikai ellentmondásokat. A javaslat indoklása a közvetlen észlelés elsődlegességét hangsúlyozza a bizonyítással kapcsolatban, kissé nyakatekert magyarázatokkal alátámasztva. A közvetlenség elvéből megállapítja, hogy a bizonyítási felvétel során az ítélkező bíróság minden tagjának jelen kell lennie, és lehetőleg személyes észlelés alapján kell feltennie kérdéseit a feleknek. A bizonyítás általános szabályai között találjuk továbbá azt a rendelkezést, mely meghatározza, hogy a felek a bizonyítás során konkrétan milyen jogokat gyakorolhatnak. Ennek keretében például a bizonyítás felvételkor jelen lehetnek, arra vonatkozóan észrevételeket vagy indítványokat tehetnek. A bíróság pedig a felek bizonyítási indítványai között szabadon döntheti el a bizonyítás módját, eszközeit. A javaslatban olyan új fogalmak is megjelennek, mint például a bizonyítási szükséghelyzet (amikor a bizonyító fél ellenfele rendelkezik a releváns bizonyítékok felett, és ezáltal képes a bizonyítás eredményességét megnehezíteni, esetleg ellehetetleníteni), vagy a jogsértő bizonyítási eszközök perbeli felhasználhatósága. A bizonyítás körében az indoklás a legfőbb újításnak a szakértői bizonyítás megújítását tartja, melyet egyebekben továbbra is egy fontos bizonyítási eszköznek tart. A perben eljáró fél három módon tud szakvéleményt felhasználni, vagy magánszakértője által, vagy más eljárásban kirendelt szakértő, vagy pedig a perben kirendelt szakértő útján. Ezeket egyszerre nem használhatja fel, választania kell, melyiket veszi igénybe.
A törvénytervezet a perorvoslatok szabályain is változtatni kíván, mellyel egyrészt megfelelő jogorvoslati jogot kíván biztosítani, másrészt a perelhúzódásokat megakadályozására is törekszik a perorvoslati eljárásokban. A jelenlegi szabályokhoz képest jelentős korlátozásnak tűnik, hogy rögzíti a másodfokon eljáró bíróság felülbírálati jogkörének terjedelmét, a fellebbezések kötelező tartalmi elemét, és főszabállyá teszi, hogy másodfokon a bíróság tárgyalás tartása nélkül jár el. Ezen felül a perek elhúzódását azzal is csökkenteni szeretné, hogy egyes eljárási szabálysértéseket csak a fellebbező fél kérelmére venne figyelembe, hivatalból nem. A módosítás lehetővé teszi ezen kívül, hogy a fellebbező fél – az ítélet megváltoztatása nélkül – csak hatályon kívül helyezést kérjen a másodfokú bíróságtól.
A felülvizsgálati jog szabályai szintén módosulnak, melynek keretében továbbra is csak kivételes esetekben lesz mód felülvizsgálati eljárás indítására, azonban, néhány olyan ügyben, melyeknél a felülvizsgálat főszabály szerint nem lehetséges, a Kúria jogegységi szempontokat is figyelembe véve engedélyezheti a felülvizsgálatot.
Két kollektív igényérvényesítésre is lehetőséget nyújt a tervezet, egyik a közérdekből indított per, másik a társult perlés lehetősége. Ez utóbbi igényérvényesítés olyankor is lehetővé teszi az egyedi igények kollektív érvényesítését, amikor a közérdek nem indokolja a közérdekű – ügyész, illetve hatóságok általi – fellépést.
Az Igazságügy Minisztérium közleménye szerint az Országgyűléshez benyújtott, jelenleg általános vita alatti törvénytervezet kidolgozását széleskörű szakmai konzultáció előzte meg. A koncepció szövege egy 2013 óta zajló folyamat eredménye, melynek tervezetét a kormány 2015 januárjában fogadta el, majd 14 munkabizottság mintegy száz szakértővel kezdte meg a munkát.
