Jogszerű-e a kormány által kampányidőszakon kívül folytatott politikai kommunikáció? Folytathat-e a kormány szubjektív politikai véleményen alapuló kampányt a népszavazási kampányidőszakban?- Ezeket a kérdéseket vizsgálta a közelmúltban a Nemzeti Választási Bizottság. A döntések a Kúria asztalán is megfordultak.
A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) 50/2016. számú határozata – a kormányzat „Tudta?” főcímmel fémjelzett kampányával összefüggésben – a kormány által kampányidőszakon kívül folytatott politikai kommunikáció jogszerűségét vizsgálta. Az NVB érvelése szerint a kampányidőszakon kívül folytatott kommunikációs tevékenység nem tekinthető a vonatkozó jogszabályok alapján választási kampánytevékenységnek. Ugyanis a hatályos jogszabályok szerint a választási kampányidőszak a szavazás napját megelőző 50. naptól a szavazás napján a szavazás befejezéséig tart. Ezért a választási szervek hatásköre nem terjed ki az ilyen tevékenységek vizsgálatára. Másrészt a döntés azt is megállapítja, hogy a kormány ilyen tevékenysége az országos népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatos tájékoztató tevékenységként értékelhető, amely tulajdonképpen az országgyűlési törvény vonatkozó jogszabályi rendelkezésein (62-72.§) alapuló kommunikációs feladatellátás. A probléma felülvizsgálati eljárás során a Kúria asztalára került.
A legfelső bírói testület Knk.II.37.710/2016/2. számú végzésében helybenhagyta az NVB határozatát. A Kúria indokolása szerint a kérdés vizsgálata során annak van valós jelentősége, hogy a választási eljárási törvényben (Ve.) definiált kampánytevékenységet (a Ve. 141.§ szerint „kampánytevékenység a kampányeszközök kampányidőszakban történő felhasználása és minden egyéb kampányidőszakban folytatott tevékenység a választói akarat befolyásolása vagy ennek megkísérlése céljából.”) kampányidőszakban végzik-e, vagy sem. Ugyanis a Kúria is osztotta az NVB-nek azt az álláspontját, amely szerint kampányidőszakon kívül eső időben kampánytevékenység folytatása fogalmilag nem lehetséges, vagyis a politikai tevékenység nem minősíthető kampánytevékenységnek. Így a Választási Bizottság hatásköre sem terjed ki az ilyen cselekmények jogszerűségének vizsgálatára.
Az NVB 53/2016. számú határozata már a kormánynak a kampányidőszakon belüli tevékenységére fókuszál. A kérdés itt tehát az, hogy a kormány folytathat-e szubjektív politikai véleményen alapuló kampányt a népszavazási kampányidőszakban. Mindezt tovább bonyolítja, hogy a most zajló népszavazási eljárás kezdeményezője is maga a kormány. A Bizottság érvelésében párhuzamot von a választási és a népszavazási eljárás között, és kifejti, hogy míg előbbiben a kormány közhatalmat megtestesítő szerv – s ebből adódóan nem jogosult kampányt folytatni – addig az utóbbi esetben a kormány az eljárás egyik szereplője, kezdeményezőként. A kezdeményező pedig nem lehet objektív szemlélő, abban az esetben sem, ha ez maga a kormány. Egy ilyen elvárás indokolatlanul nagy különbséget tenne a választópolgári kezdeményezés magánszemély szervezője, és a kormány, mint kezdeményező és egyben szervező között.
Az NVB érvelése szerint a véleménynyilvánítás jogának minél teljesebb érvényesülése elengedhetetlen fontosságú a demokratikus működés szempontjából. A kormány véleményszabadságának korlátozása hátrányosan érintené a választópolgárok tájékozódáshoz való jogát, ugyanis épp a kezdeményezőnek tiltaná meg saját álláspontja kifejtését. A NVB felidézte a Kúria és az Alkotmánybíróság választási kampányidőszakkal összefüggésben kifejtett elvi megállapításait is, amelynek kapcsán úgy fogalmazott: „a népszavazási eljárásban a népszavazási eljárás kezdeményezője ugyanazért küzd és verseng, mint a választási eljárásban a jelölt, azaz a választópolgárok meggyőzéséért, akaratuk befolyásolásáért, az irányába megnyilvánuló meggyőződésének kialakításáért, támogatásáért.” A Bizottság támaszkodott az Alkotmánybíróság több döntésére is, így többek között az 5/2015 (II. 25.) határozatban kifejtett azon elvi megállapításra, amely szerint „az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, s ennek elérése érdekében nyíltan és akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak.”
Az NVB döntésének konklúziója szerint tehát a kormány közlései a közügyek szabad vitatásának fogalmi körébe tartoznak, politikai véleménynyilvánításnak tekinthetők, amelyeknek célja a választópolgárok informálása. Azzal összefüggésben, hogy ezek a közlések nem semlegesek hanem elfogultak, a Bizottság kifejtette, hogy a kampány szereplői jogosultak saját álláspontjukat, véleményüket tükröző kifejezések használatára. A testület rámutatott arra is, hogy a kormány mellett mindazoknak, akik nyíltan vállalnak politikai szerepet, közülük is kiemelkedően a politikai pártoknak „minden lehetőségük adott arra”, hogy az általuk alaptalannak vélt megnyilvánulásokra felhívják a választópolgárok figyelmét.
A Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú végzésében hagyta helyben az NVB határozatát. A bírók is abból indultak ki, hogy a kormány az általa kezdeményezett népszavazási eljárás során a szervezőkkel azonos státuszban jár el. A Kúria döntésében rámutatott arra, hogy a népszavazási kampányok tekintetében a választási eljárás szabályai és a népszavazási törvény nem tartalmaznak eltérő rendelkezéseket, ezért az elvárt magatartások a két eljárás során törvényi alapon nem különböztethetők meg. A Kúria egyébként megjegyzi – és mintegy jogszabályi hiányosságként, vagy joghézagként rója fel –, hogy a kormány közjogi minőségében jelenik meg a választók előtt, azonban a hatályos szabályozás erre a különbségre a kormány és más magánszemély szervezők között nincsen figyelemmel.
A bírói testület végső soron arra a következtetésre jut, hogy helyesen járt el az NVB akkor, amikor a problémakört a véleménynyilvánítás szabadsága és a választási eljárás egymással összefüggő elveinek kontextusában tárgyalta. Tekintettel arra, hogy a közügyekre vonatkozó vélemények kiemelt alkotmányos védelmet élveznek, a Kúria álláspontja szerint a kormány hirdetéseinek igazságtartalma – így az a kérdés, hogy azok valós vagy félrevezető állításokat tartalmaznak-e – nem vizsgálható. A választókat kizárólag az ellentétes véleményt képviselők ellentétes állításai „védhetik meg” a Kúria fogalomhasználata szerint. A bírók arra is rámutattak, hogy a közügyeket vitató vélemények minősítésére a Kúriának nincsenek eszközei.
A bírák szerint azonban az NVB tévedett, amikor úgy érvelt, hogy a „Kormány a közzétett plakátokkal közvetlenül a választópolgárokat szólítja meg, hogy azok tartalmával informálja őket, hogy döntésüket elősegítse.” A Kúria állásfoglalása szerint a kormány által folytatott kampány részeként elhangzó kijelentések legfeljebb orientálnak, de nem informálnak. A legfelső bírói testület konklúziója szerint tehát a kormányzati kampány nem sérti a választási eljárási törvény vonatkozó alapelveit, ezért az NVB döntését helybenhagyta.
A döntések a választási eljárás egyik legizgalmasabb és Magyarországon részleteiben nem szabályozott kérdésére fókuszálnak, nevezetesen, hogy milyen magatartás várható el a kormányzat szerveitől népszavazási eljárás során. Joghézagnak tekinthető-e az, hogy a vonatkozó rendelkezések nincsenek tekintettel a kormány közjogi minőségére? Elvárható-e a kormánytól a semleges álláspont képviselete, s vajon ez a semlegességi elvárás akkor is megfogalmazódna-e, ha az ország Európai Uniós, vagy NATO tagsága volna terítéken? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása a választási eljárások elméletével foglalkozó jogirodalmi feladat.
