A ’80-as évek közepén a Magyar Népköztársaság irányítói folyamatos rendőrségi kontrollal, hatósági eljárások sorozatával és kirakatperek megrendezésével törték meg az éppen szárba szökkent hazai punk mozgalom zenekarait – egyszerre üzenve ezzel a könnyűzenei műfaj többi képviselőjének, a demokratikus ellenzék tagjainak, a korabeli ifjúságnak és – végső soron – a teljes magyar társadalomnak.
A punk zene hazai képviselői a kádári kultúrpolitika három T-vel jelzett – tiltott, tűrt és támogatott – kategóriái közül csak az elsőben kaphattak helyet: a fennálló társadalmi rend bírálata és a politikai berendezkedés kritikája az egypártrendszer viszonyai között törvényszerűen vezettek el a punk zenekarok tiltásáig, majd – az ennek ellenére továbbfolytatott zenekari működés esetén – azok kriminalizálásáig. A szegedi Come on Punk group (CPg) zenekar a folyamatos rendőrségi ellenőrzések „vágányain” a kezdetektől megállíthatatlanul száguldott a letöltendő börtönbüntetések felé. Mindez azonban mégsem volt eleve elrendelve: a zenekar makacs kitartása mellett a helyi szintű, majd az országos párszervek rendelkezése kellett ahhoz, hogy a CPg-vel szembeni eljárásokkal statuáljanak példát a kultúrairányítás többi területén is.
A nyolcvanas években az ifjúsági klubok műsorainak engedélyezése az Országos Rendező Iroda helyett a megyei tanácsok művelődési osztályainak illetékességébe tartozott; ezzel – bár a pártállami kontroll decentralizáltabb lett – a megyei pártbizottságok első titkárai közvetlen ráhatást gyakorolhattak a műsorpolitikára. Így a punk zenekarok fellépései és azokra érkező hatósági reakciók is az adott megyét „uraló” pártfunkcionáriusok által követett irányvonaltól függtek, Csongrád megyében pedig ebben az időben – 1974 és 1985 között – éppen a keményvonalas kommunisták egyik reprezentánsa – a hírhedt Komócsin-klán tagja -, Komócsin Mihály volt a párt első számú embere.
A CPg első – külön engedély nélkül tartott – koncertje után a zenekar tagjait „kicsapták” az iskolájukból, majd a szegedi KISZ-bizottság munkatársai „beszélgettek” el velük, készíttek róluk jelentést és megpróbálták a helyi ifjúság előtt hitelteleníteni őket (a helyi sajtó, a Dél-Magyarország bevonásával) – sikertelenül. A megyei pártbizottság ezt követően a rendőrség hatáskörébe utalta az ügyet: a zenekar immár folyamatos igazoltatások, razziák és letartóztatások, túlkapások, sőt esetenként hatósági provokációk alanyává vált. A zenekarvezetőt, Benkő Zoltánt (alias Güzüt) már 1982-ben izgatás (a Magyar Népköztársaság elleni gyűlöletkeltés) vádjával bíróság elé állították – konkrétan egy, a Szabad Európa Rádióból felvett zeneszámok között hallható műsorfoszlány (kommentár) kazettára rögzítése és meghallgatása miatt -, majd végül másodfokon, bizonyíték hiányában (!) felmentették.
A szegedi Come on Punk group, azaz CPg punk zenekarral szembeni eljárásokkal statuáltak példát a kultúrairányítás többi területén is – Forrás: archivnet.hu
A zenekar működése helyben – a korabeli elnevezés szerint: Pol Pot megyében – gyorsan ellehetetlenült és a CPg (kényszerű tagcseréket követően) Budapestre emigrált. A hatósági üldöztetés azonban a Fővárosban is folytatódott: polgárpukkasztó megjelenésük, antikommunista mondanivalójú dalaik, anarchista gondolataik, rendszerellenes – esetenként sokkoló performanszokká váló – fellépéseik nyomán a „CPg-probléma” immár a központi pártszervek látókörébe került. A dalok politikai töltete mellett a hatóságok számára – a zenekar társadalomra veszélyességének alátámasztásához – a későbbiekben fontos muníciót szolgáltatott az a Veszprémi Egyetem aulájában 1982 novemberében megtartott fellépés, amelyet a frontember magát pengével összevagdosva, vérezve énekelt végig és az 1983. március 5-én, a Kozák téri Ifjúsági Házban adott koncert, amelyen a közönség széttépett egy, a színpadról közéjük dobott (eredetileg csak a színpadkép részének szánt) csirkét.
CPg-csirkeügy – Forrás: urbanlegends.hu
A zenekar összetűzésbe került a kor „popcézárjával”, magával dr. Erdős Péterrel is, aki a Kritika 1983/6. számában röpiratot jelentett meg „Felszólalás a szennyhullám ügyében” címmel. Cikkében a szerző – egy konkrétan róla szóló CPg-dal ürügyén – kikel az általa újhullámosnak nevezett zenei irányzat képviselői ellen és az említett kategória üstjébe „bedobálva” – bevallottan a hivatalos szervek álláspontjának mibenlétén töprengve – hozzálát az anarchista-punk és a skinhead-neonáci szellemiségű zenekarok módszeres összemosásához. Minderre egyedülálló lehetőséget kínált a KISZ által fenntartott Mozaik Klubban, 1983. február 19-én tartott rendezvény, amelyen – több más zenekar mellett – a CPg után fellépett a Mos-OI! nevű skinhead zenekar is (utóbbi hamisítatlan neonáci témákat énekelt meg szélsőséges nyelvezettel, úgymint: Cigánymentes övezet, Bevándorlók bére, Rendőrdal.) A koncerteket követően minden bizonnyal a hatalom legmagasabb szintjein hoztak döntést: a két említett együttest perbe fogták és eljárások indultak számos más, a punk mozgalomhoz köthető zenekar ellen is.
A CPg és a Mos-OI! perei szinte párhuzamosan futottak. A Pesti Központi Kerületi Bíróság – az 1983. november 17. és 1984. február 7. között megtartott tárgyalásai alapján – a CPg három tagját nagy nyilvánosság előtt, csoport tagjaként, folytatólagosan elkövetett izgatás bűntette miatt két év tartamú, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, egy tagját másfél év tartamú szabadságvesztére ítélte, amelynek végrehajtását – az elítélt fiatal korára tekintettel – négy évre felfüggesztette.
Mos-OI! – Forrás: archivnet.hu
A Mos-OI! első fokú pere a fiatalkorúak bírósága előtt zajlott és 1983 szeptemberében zárult le. A zenekar mindhárom tagját bűnösnek találták nagy nyilvánosság előtt és csoport tagjaként elkövetett izgatás bűntettében. A nagykorú énekest egy év hat hónap időtartamú, négy évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, a két másik, még fiatalkorú zenész pedig egyaránt egy év három hónap időtartamú, végrehajtásában felfüggesztett fogházbüntetést kapott.
Mindeközben a győri Auróra és a veszprémi Közellenség tagjait is büntetőeljárások alá vonták – az előbbi perben felfüggesztett, az utóbbiban azonban végrehajtandó szabadságvesztéseket szabtak ki a bíróságok -, de fokozódott a punk stílusirányzat alá besorolt többi zenekarra gyakorolt hatósági nyomás is.
A Közellenség nevű punk zenekar egyik dalszövege – Részlet az ügyész perbeszédéből: “Az ellenséges tartalmú dal államrendünk és a magyar–szovjet szövetségi, barátsági együttműködés ellen irányult, a gyűlölet felkeltésére alkalmas volt.” – Forrás: http://beszelo.c3.hu/
Az előbbiek tükrében adja magát a CPg és a Mos-OI! pereiben hozott ítéletek összevetése: a felfüggesztetett és a végrehajtandó szabadságvesztések arányából leggyakrabban levont, primer következtetés szerint a „létező szocializmus” jobban tolerálta a nyílt rasszizmust, mint az antikommunizmust. Az egypártrendszer ideológiai „önleleplezését” azonban árnyalják a két ügy jogilag releváns különbségei: amíg a CPg az ítélethozatal idején már többedik koncertjét adta (folytatólagos elkövetés) és kirendelt védőkkel „ment” perbe, addig a Mos-OI! többségükben tizennyolcadik életévüket be nem töltött tagjai még „csak” az első fellépésükön voltak túl, a perben pedig maguk választotta (fizetett) védőkkel jártak el. Az előbbieknél is aggasztóbb a fent felidézett eljárásokból levonható általánosabb tanulság, amely szerint a „szocialista igazságszolgáltatást” még a nyolcvanas évek közepén is eszközként lehetett felhasználni a pártállam számára kényelmetlen társadalmi jelenségek felszámolására.
