Számtalan „rejtett titka” van a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek, ami alapján a bíróságok évente mintegy kétszázezer peres és egymillió nem peres eljárást folytatnak le. Cikkünkben a több mint százszor módosított Pp. legérdekesebb rendelkezéseit és összefüggéseit vettük górcső alá.
Két magyar polgári perrendtartás született az elmúlt évszázadban: az 1911. évi I. törvénycikk, valamint a ma is hatályos, több mint százszor módosított 1952. évi III. törvény. Kengyel Miklós professzor szerint a 19. század végén a középkori „perháború” helyébe a Rudolf von Jhering által „jogért folytatott küzdelemként” aposztrofált liberálkapitalista polgári per lépett. A „laissez faire, laissez passer” elv alapján a polgári perrendtartás úgy jelent meg, mint azoknak a játékszabályoknak a gyűjteménye, amelyeknek a betartásával az ellenérdekű felek a bíróság előtt szabadon összemérhetik az erejüket, és ahol az ügyesebb, rátermettebb és agyafúrtabb félnek van több esélye a győzelemre. (Kengyel Miklós: A polgári bíráskodás hétköznapjai, Budapest, 1990.)
Gyekiczky Tamás egyetemi docens szerint az ötvenes évek perjoga az állampolgárok felé diszkriminatív volt, hiszen kizárt bizonyos csoportokat a jogérvényesítés lehetőségéből. A peralanyokat a hatalom normáinak, értékeinek elfogadására, követésére kényszerítette, hiszen csak így juthattak hozzá a jogszolgáltatáshoz. Az eljárásjog társadalom-integratív szerepe teljes volt, és az maradt még évtizedekig.
A hatályos polgári perrendtartás több mint hat évtizede lépett hatályba. Annak ellenére, hogy a rendszerváltás utáni módosítások révén már korántsem az úgynevezett szocialista perjogot tartalmazza, azért ma is számos „kövületet”, ellentmondást tartalmaz. A Pp. egyébként sok egyetemen ma is „rettegett” tárgynak számít. Az ELTE jogi karán például a kiváltképp szigorú vizsgáztató hírében álló Németh János professzorról számos anekdota is keringett. Az egyik történet szerint a nyolcvanas években Györgyi Kálmán akkori dékánhelyettes vizsgáztatás közben benyitott a szobájába, és megkérdezte, hogyan mennek a vizsgák. Németh azt felelte: katonásan. Mire Györgyi: „Hogy érted ezt, János?” A professzor válasza: „Egy, kettő, egy, csak sajnos sok a ballábas.”
A bíróságok a polgári perrendtartásról szóló törvény alapján évente mintegy kétszázezer peres és egymillió nem peres ügyet tárgyalnak. 2014-ben a járásbíróságokon 151 559 polgári pert fejeztek be, amelyeknek 34 százaléka (51 009) szerződéses jogviszonyból származó kötelmi per volt. A 65 370 családjogi ügyből 28 641 házassági, 12 083 gyermektartás iránti, 9 081 gondnoksággal kapcsolatos, míg 8234 gyermekelhelyezés iránti per volt. Klasszikus öröklési jogvita mindössze 1087, örökbefogadási per pedig 38 volt. Kissé leegyszerűsítve: manapság az elsőfokú polgári bíróságok javarészt kötelmi és családjogi ügyeket tárgyalnak.
A jogviták egyik legjobb megoldása az egyezség. Ehhez képest az egyezségi kísérletre történő idézés csak járásbíróság előtt kérhető [127.§ (2) bek.], a törvényszék elé tartozó ügyekben nem. Ezt a szabályt a jogirodalom és a joggyakorlat is meghaladottnak tartja, mivel számos törvényszéki peres eljárás meg sem indulna, ha a Pp. ebben a körben is lehetővé tenné az egyezségi kísérletre történő idézést.
A marasztalási kereset benyújtásának legfontosabb feltétele a követelés lejártsága [122. § (1) bek.]. Ha a követelést még az előtt peresítenénk, hogy az lejárt volna, a keresetlevelet a bíróság idézés kibocsátása nélküli elutasítja [130.§ (1) bek. f) pont] vagy a pert megszünteti [157 §. a) pont] A jogirodalom azonban ismeri az idő előtti perlés eseteit, mint például ha a házassági bontóperben a házassági közös vagyon megosztása iránt is benyújtanak kérelmet. Beck Salamon esetjogász szerint a közös vagyon megosztása iránti igény az életközösség felbontása után keletkezik, addig a pontig pedig semmilyen jogilag megalapozott igény nincs a vagyon megosztására.
Jóllehet a méhmagzat nem jogalany, de – élve születése esetére – feltételes jogképességgel rendelkezik. A fogantatás és a születés között nem illetik meg jogok, de kötelezettségek sem terhelik, következésképp perbeli jogképességgel sem rendelkezik. Egy nagy érdeklődéssel kísért ügyben született bírósági döntés kimondta: „A méhmagzat gondnoka útján sem indíthat pert anyjának a terhessége megszakítására irányuló jognyilatkozata érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítása iránt. A bíróságnak az ilyen igényt tartalmazó keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, illetőleg – az eljárás későbbi szakaszában – a pert meg kell szüntetnie.” (Bács-Kiskun Megyei Bíróság I. Pf. 20 532/1998. sz. – BH 1998. évi 372. sz.)
A perbeli jogképességtől meg kell különböztetni azt a kérdést, hogy a keresettel fellépő fél jogosult-e a perbeli igény érvényesítésére. A perbeli legitimáció hiányában a keresetet – a személyállapottal kapcsolatos pereket kivéve – érdemben kell elutasítani. A cselekvőképesség hiánya viszont az érdekelt személy jogképességét nem érinti, erre hivatkozással a keresetet nem lehet idézés kibocsátása nélkül elutasítani.
A Pp.-ben nagy jelentőségük van a kézbesítési szabályoknak. Olyan kiemelkedő jelentőségű bírósági iratok kézbesítése esetén, mint amilyen a keresetlevél, a fizetési meghagyás, vagy az eljárást befejező érdemi határozat, speciális szabályok érvényesülnek. A bíróság ilyenkor a kézbesítési vélelem beálltáról az érintett felet nyolc napon belül értesíti. [99. § (4) bek.] Ezen iratok kézbesítése olyan határidőket nyit meg, amelyek eltelte a fél számára jogvesztéssel jár. Ha a fél valamilyen oknál fogva nincs tudatában a kézbesítési vélelem beálltát eredményező kézbesítési kísérletnek, eleshet attól, hogy ügye elbírálását másodfokú bíróságtól kérje, illetve ellentmondással éljen a fizetési meghagyással szemben.
A kézbesítési vélelem alkotmányosságára az alkotmánybírák is ráütötték a pecsétjüket: „a jogok és jogos érdekek hatékony érvényesítése, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás kiszámítható működése azt igényli, hogy kivételes esetekben a kézbesítés eredménytelensége esetén is feltételezni lehessen a hivatalos iratok közlését, illetve ezzel kapcsolatban azt, hogy a közölt határozatok jogerőssé válhattak. Ez pedig nem függhet adott esetben attól, hogy a határozat címzettje képes vagy hajlandó-e átvenni a határozatot.” [46/2003. (X. 16.) AB határozat]
A tárgyaláson való felvételkészítés szabályait a 134/A. § tartalmazza. A 2008. július 1-jétől hatályos szabály szerint a nyilvános tárgyaláson – a bíróság által meghatározott módon – időbeli korlátozás nélkül készíthető kép-, illetve hangfelvétel. A nyilvános tárgyaláson a bíróság tagjairól és a jegyzőkönyvvezetőről, továbbá az ügyészről a sajtó kép- és hangfelvételt készíthet. Az ügyész kivételével a felekről és más perbeli személyekről, valamint a tanúról, a szakértőről, a tolmácsról, a szemletárgy birtokosáról csak kifejezett hozzájárulása esetén készíthető kép- és hangfelvétel. A Pp. arra is lehetőséget ad, hogy meghatározott személyek személyhez fűződő jogainak védelme érdekében a bíró rendfenntartó eszközt alkalmazzon. Ezek közé tartozik a rendreutasítás, a pénzbírság, a kiutasítás, a kivezettetés, a fegyelmi vagy büntetőeljárás megindításának kezdeményezése és az őrizetbe vétel. Ha a sajtó jelenlévő képviselője nem veszi figyelembe az érintett nyilatkozatát, és hozzájárulás hiányában készít róla kép- és hangfelvételt, akkor vele szemben rendfenntartó eszköz alkalmazható, így akár ki is vezettethető a tárgyalóteremből.
Fülöp Botond ügyvéd szerint az új polgári perrendtartás megalkotása során célszerű lenne a bíróságokat arra kötelezni, hogy legalább a jogalap tekintetében „merítsék ki a keresetet”. Ezzel elkerülhető lenne az a felesleges „pingpongozás”, amely a kereseti és fellebbezési érvek egyenkénti elbírálásából adódik. Az ügyfeleknek így nem kellene érvenként végigjárniuk a teljes jogorvoslati rendszert. A módosítással évekkel lehetne lerövidíteni a bírósági eljárások időtartamát, nem szólva a felek által megspórolt perköltségekről.
Az új törvény előkészítése már évekkel ezelőtt megkezdődött. A kormány 2015. január 14-én fogadta el az új polgári perrend koncepcióját, amelynek – Trócsányi László igazságügyi miniszter szerint – egyik legfőbb alapelve a perhatékonyság, amit az osztott (külön előkészítő és tárgyalási szakaszra bontott) perszerkezet hivatott szolgálni. A per előkészítő szakaszában a bíró tisztázza és rögzíti, mi is a felek álláspontja, illetve milyen bizonyítékokat kívánnak felhasználni a perben, s ezen az eljárás későbbi szakaszában csak kivételesen lehet változtatni, hogy ezzel is gátolják a rosszhiszemű, perelhúzó magatartást.
Németh János professor emeritus, a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság elnöke szerint szeretnék elkerülni a „meglepetésítéleteket”, amelyeket legtöbbször azért hozzák, mert a bíró az „igazságot” szeretné érvényre juttatni, és ezért túlterjeszkedik a kereseten. Ennek kiküszöbölése végett született meg a percezúra intézménye, amely biztosítja az eljárás során, hogy csak a keresetben konkrétan megjelölt kereseti kérelem kerülhessen érdemi elbírálás alá.
Más-más szabályok vonatkoznak a jövőben a helyi bíróságokon és a törvényszékeken folyó polgári perekre. A járásbíróságokon a szóbeliség, míg a nagyobb súlyú, bonyolultabb ügyeket tárgyaló törvényszékeken az írásbeliség kap nagyobb hangsúlyt és kötelező lesz az ügyvédi képviselet. A Kúria előtti felülvizsgálati eljárásba szűrőrendszert építenek be, amely révén a legfelsőbb bírói fórum gondoskodhat arról, hogy csak a valóban érdemes jogviták kerüljenek ilyen szintre. Megújulnak a kollektív igényérvényesítés és a csoportos perindítás szabályai is. Számos olyan élethelyzet van ugyanis, amikor egy sereg jogalanyt ér azonos vagy hasonló jogsérelem, ami az érvényesített követelés szempontjából tipikusnak tekinthető, az érintettek száma miatt valamennyiük csatlakozása a perbe kivitelezhetetlen, vagy a kár nagysága nem teszi racionálissá egyedileg a peres út igénybevételét.
Wopera Zsuzsa miniszteri biztos szerint jelentős újítás lesz az alperesi ellenkérelem írásbeli előterjesztésének előírása, amivel biztosítható az, hogy a perfelvételi tárgyalás ne a kereset, ellenkérelem, esetleges ellenkövetelés (viszontkereset, beszámítás) előadásával teljen, a bíróságnak és az ellenfélnek ezeket ne ott kelljen megismerni, értékelni. A perkoncentráció szempontjából lényeges, hogy milyen tény- vagy jogállításokat vitat az alperes, azokat milyen okból vitatja, melyek az ezzel szembeni alperesi tény- és jogállítások. Gyakori, hogy a jogvita alapvetően nem a felperes tény- és jogállításai tárgyában áll, hanem az alperes védekezéséről szól.
A javaslat az írásbeli ellenkérelem elmulasztása esetén biztosítja tárgyaláson kívül, hivatalból bírósági meghagyás kibocsátásának lehetőségét. Ennek kilátásba helyezése az alperest az ellenkérelem határidőben történő előterjesztésére ösztönzi, és meggátolja, hogy a perfelvételi tárgyalásra tolódjon az esetleges permegszüntetési ok és az érdemi védekezés előadása, továbbá a nem védekező alperesek esetében az eljárás is korábban befejeződik, mivel nem kell megvárni a bírósági meghagyás kibocsátásával a perfelvételi tárgyalást.
A szerkesztőbizottság 2015 decemberében befejezte munkáját, így végéhez közeledik az új polgári perrendtartás normaszövegének és indokolásának előkészítése. Ezután kerül a javaslat a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság elé, amit a közigazgatási, szakmai, társadalmi egyeztetés követ Várhatóan 2016 májusában dönt a kormány a normaszöveg országgyűlési beterjesztéséről. A törvényt 2017 elején fogadhatja el a parlament.
