A népszavazás szabályozásának problématikája az elmúlt évben leggyakrabban a vasárnapi boltzár vonatkozásában beadott, nem ritkán azonos tárgykörű kezdeményezések kapcsán került terítékre. A jogszabályok gyakorlati érvényesülése a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria döntésein múlik. Az alábbiakban a Bizottság legtöbb visszhangot kiváltott döntéseinek érvelését vázoljuk fel.
A népszavazás szabályait a 2011-es alkotmányozási folyamat és az ehhez kapcsolódóan elfogadott 2013. évi CCXXXVIII. törvény a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról (Nsztv.) átrendezte. Az Alaptörvény 8. cikke tartalmazza a tartalmi kereteket, az Nsztv. pedig az eljárási részletszabályokat. A rendelkezések gyakorlati érvényesülése azonban a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria döntésein múlik.
A vasárnapi boltzár kapcsán beadott, nem ritkán azonos tárgykörű kezdeményezések egyik kulcsmomentuma a párhuzamosság, azaz amikor többen kívánnak azonos tárgykörben népszavazást kezdeményezni. Az Nsztv. 8.§-a értelmében több, azonos tárgykörű kérdésben a népszavazás kezdeményezése kizárt. Ez az úgynevezett párhuzamossági moratórium a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) jogértelmezése szerint „törvényes korlátja az országos népszavazáshoz való jog gyakorlásának, hiszen annak fennállta alatt újabb azonos tárgyú kérdés benyújtásától a kezdeményezésre jogosultaknak tartózkodniuk kell, ellenben annak letelte megteremti a jogosultságot népszavazási kezdeményezés benyújtására.” A vasárnapi boltzárral összefüggő népszavazási történetben három olyan eset is található, amikor az NVB döntése a párhuzamos kezdeményezések kapcsán meghatározó jelentőséggel bírt.
Ma az határozza meg, hogy kinek a kezdeményezése tekinthető korábban benyújtottnak, hogy ki használja előbb a Nemzeti Választási Iroda (NVI) épületében elhelyezett időbélyegzőt. Ennek jelentősége abban áll, hogy az azonos tárgykörűek közül a korábban benyújtott kérdés lesz az, amelyik elsőbbséget élvez. Az Nsztv. 6.§ (2) bek. szerint „a benyújtás időpontjának a kérdés Nemzeti Választási Irodánál történő érkeztetése számít.” Az időbélyegző gyakorlata azonban egy 2015 nyarán keletkezett NVB-döntésig vezethető vissza.
2015 nyarán két magánszemély, Lukács Zoltán Géza és Wodicska Zoltán is népszavazást szándékozott kezdeményezni a vasárnapi zárva tartás ügyében. Lukács Zoltán Litresits Andrást, az NVB egyik tagját kérte meg a kérdést tartalmazó dokumentumok kézbesítésére. Wodicska előbb ért a Nemzeti Választási Iroda épületébe, azonban amíg ő a beléptetéshez szükséges adminisztratív teendőket végezte, addig Literits a saját beléptető kártyája használatával megelőzte őt. Így hamarabb adta át a NVI munkatársainak az általa kézbesített kérdést. A konkrét esetben tehát úgy tűnt, hogy az Nsztv. vonatkozó rendelkezése alapján Lukács Zoltán kérdése tekinthető előbb érkezettnek. Azonban a NVB vonatkozó döntésében úgy foglalt állást, hogy tekintettel kell lenni a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 2.§ (1) bek.-ben foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvére is. Az NVB szerint nem tekinthető a jóhiszemű joggyakorlás alapelvével összeegyeztethetőnek az, „hogy a Nemzeti Választási Bizottság tagja, magánszemély szervező népszavazásra javasolt kérdése kézbesítőjeként jár el a Nemzeti Választási Irodában és ennek alkalmával a bizottsági tagságából eredő többletjogosítványát használja.” Ezért az NVB Wodicska Zoltán kezdeményezésének adott elsőbbséget. Az NVB a másik kérdés hitelesítését megtagadta. A döntést a felülvizsgálati eljárás során a Kúria is helybenhagyta, azzal a kiegészítéssel, hogy a Ve. alapelvei azt is kizárják, hogy „a döntések meghozatalában szavazati joggal rendelkező NVB tagok olyan eljárási cselekményekben vegyenek részt, amelyek törvényességének elbírálásában is döntés-alakító szerepük van.” Vagyis Literits András nem juttathatta volna el Lukács kérdését a NVI-hoz.
Az eset fontos következménye volt, hogy a NVI épületében egy időbélyegző került elhelyezésre, hogy a jövőben az tanúsítsa az elsőbbséget.
Kérdések merültek fel a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott döntése közlésének időpontjával összefüggésben is. Az immár közismert, hogy az NVB-nek a népszavazási kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni felülvizsgálati eljárást a Kúria folytatja le. A döntés közlésének időpontja azért bír jelentőséggel, mert a Kúria helybenhagyó döntésének közlésével az NVB-nek a kérdés hitelesítését megtagadó döntése jogerőre emelkedik, vagyis a párhuzamossági moratórium megszűnik.
A konkrét esetben a Kúra döntését futár kézbesítette a NVI-nek, amely azt a valasztas.hu honlapon 16:05-kor közzétette. A döntés a Kúria saját honlapjára azonban csak 18:11 perckor került ki. A NVB úgy ítélte meg, hogy a valasztas.hu oldalon való közzététel – tekintettel arra is, hogy ez a honlap tartalmazza a már jogerősen lezárult és a folyamatban lévő országos népszavazási kezdeményezésekkel kapcsolatos valamennyi releváns információt – alkalmas joghatás kiváltására, azaz a párhuzamossági moratórium megszüntetésére. A határozat elvi megállapítása valójában az, hogy a döntés akkor emelkedik jogerőre, amikor oly módon történik a közlés, hogy az nem sérti a választási eljárás esélyegyenlőségre vonatkozó alapelvét, tehát „ha valamennyi érintett egy időben értesül a döntésről.” A közzétételnek tehát alkalmasnak kell lennie azon információ közvetítésére, amely szerint a párhuzamossági moratórium a döntés jogerőre emelkedésével megszűnt.
A legutóbbi, közfigyelmet felkeltő ügy Erdősi Lászlóné és Nyakó István népszavazási kezdeményezéséhez fűződik. Az eset lényege, hogy bár Nyakó István előbb érkezett a NVI épületébe, amíg arra várt, hogy a Kúria döntést hozzon egy korábbi, párhuzamossági moratóriumot eredményező ügyben, és így érvényesíthesse kezdeményezését az időbélyegző használatával, addig Erdősiné egy 20 fős, kopasz, erős testalkatú férfiakból álló csoport közreműködésével megelőzte őt. Nyakó később kérte a Nemzeti Választási Bizottságot, állapítsa meg, hogy magatartásával mind a csoport tagjai, mind Erdősiné, mind az NVI jogszabálysértést követett el.
Az NVB határozatában a jogellenességet csak a csoport tagjainak magatartásával összefüggésben találta megállapíthatónak: az ugyanis sértette a népszavazási eljárás tisztaságát; továbbá azzal, hogy akadályozták Nyakót abban, hogy eljusson az időbélyegzőhöz, sérült az esélyegyenlőség alapelve is. Azonban az NVB „nem látta bizonyítottnak, hogy a Csoport tagjainak a székházban való indokolatlan – valódi beadványozói szándék nélküli – bent tartózkodása alapján keletkezett jogellenes helyzetet Erdösi Lászlóné szervező vagy kísérője kihasználta volna”. A Bizottság az NVI részéről fennálló jogsértést sem állapított meg. Az érvelés szerint ugyanis a csoport tagjai az Iroda munkatársának kérésére úgy nyilatkoztak, hogy népszavazás kezdeményezésének céljából tartózkodnak az NVI épületében. Az ennek alátámasztására szolgáló iratok vizsgálatára pedig az NVI a kezdeményezés benyújtását megelőzően a döntés szerint nem jogosult.
Az NVB hozhatott volna más döntést is az elmúlt évben kialakított gyakorlata alapján. A már említett Lukács és Wodicska esetben érvelt úgy a testület, hogy „figyelemmel van arra a tényre is, hogy a Nemzeti Választási Iroda székházába azon szándékkal, hogy országos népszavazást kezdeményezzen, … elsőként a személyesen eljáró Wodicska Zoltán szervező érkezett 16 óra 12 perckor.”
A mostani esetben a Bizottság megállapította, hogy Nyakó Istvánt az időbélyegző használatában a jogszerűtlen magatartást tanúsító csoport tagjai akadályozták. Azt is tartalmazza a határozat, hogy Nyakó 6 óra körül érkezett a székházhoz, megelőzve Erdősi Lászlónét és kísérőjét. Erre a körülményre azonban a Bizottság a mostani esetben nem volt figyelemmel. Az NVB gyakorlata tehát önmagához viszonyítva sem nem tekinthető következetesnek.
