Szűcs Sándor válogatott labdarúgót 1951-ben a katonai bíróság egy olyan törvényerejű rendelet alapján ítélte halálra, amely sohasem jelent meg a Magyar Közlönyben, sőt ő volt az egyetlen sportoló, akivel szemben a „szigorúan titkos” jogszabályt alkalmazták. Az ítéletet végrehajtották.
Szűcs Sándor 1921. november 23-án született Szolnokon. A polgári fiúiskola elvégzése után géplakatos szakmát tanult a MÁV Szolnoki Járműjavítóban. Még nem volt tizenhét esztendős, amikor először játszott a helyi NB I-es labdarúgócsapatban. Hamar felfigyeltek a tehetséges futballistára: 1941. március 23-án már a felnőtt válogatottban lépett pályára Jugoszlávia ellen. 1948-ig tizenkilencszer szerepelt a nemzeti válogatottban – hétszer a Szolnoki MÁV, 1944 után pedig az Újpest játékosaként tizenkétszer. Felkészültsége, tudása alapján az Aranycsapat tagja lehetett volna, de nem így történt.
Kovács Erzsi, a húszéves táncdalénekesnő a férjével, Boros László zongoristával balatoni turnéra utazott 1948 nyarán. A férfi, aki nagy futballrajongó volt, amikor meghallotta, hogy a Dózsa Hévízen edzőtáborozik, találkozót szervezett a focistákkal. Ezen az összejövetelen látta meg először egymást a csinos énekesnő és a híres futballista. A találkozásból szerelem lett. Pár nap múlva az énekesnő összepakolt, és albérletbe költözött a férjétől. Szűcs Sándor szinte minden nap meglátogatta. Miután a futballista nős volt két gyermekkel, szerelmüket titkolni próbálták, ami persze kitudódott.
Szűcs nem akarta elhagyni a családját. Ám nem érték be a látszattal a Belügyminisztériumhoz tartozó Dózsa vezetői: szakítást követeltek a labdarúgótól. Nyomatékul az asszonyt esténként a lakása előtt igazoltatták, és arról faggatták, hol, mikor és kivel találkozott. Aztán Csáki Sándor, az Újpest hírhedt elnöke behívatta Szűcsöt, és közölte vele, hogy a házasságon kívüli viszonya a szocialista erkölcsbe ütközik. Felszólította, hogy szüntesse meg a kapcsolatot, mert különben az énekesnőt internálják, míg őt egy olyan táborba viszik, ahonnan a lábát ki nem teheti.
A két fiatal úgy döntött, hogy külföldre menekülnek. A szökés történetét Kovács Erzsi így mesélte el: „Egy napon Sanyi előállt az egyetlen elfogadhatónak vélt megoldással: nincs más lehetőségünk, menjünk ki, hagyjuk el az országot. Említette, hogy sporttársai útján ajánlatot kapott az AC Milan-tól, és arról is beszélt, hogy akadt egy ember, aki segítené szökésüket. Fél kiló aranyat kért a »segítőnk« és még ötezer dollárt, ha kijutunk. Amikor az előzetes megbeszélésre elmentünk, találkoztunk a férfival, láttam, hogy nem tiszta a tekintete, de nem mertem szólni. Elindultunk a végzetes útra. Szerelmem megkért, akármi is történjen, soha ne valljam be, hogy disszidálni akartunk. Voltak gyanús jelek, de mi naivan hittünk. A határ előtt »segítőnk« megkérte a Sanyit, hogy fogja meg a fegyvert, amit a kezébe ad és állítsa élesre a biztonság kedvéért. Néhány perc múlva az árkokból fegyveres katonák ugrottak elő. Bevittek bennünket az őrsre, engem a falhoz állítottak, a Sanyit megbilincselve azonnal elvitték valahová. Én később az ÁVH rettegett Gyorskocsi utcai épületébe kerültem, elvették gyűrűmet, órámat, meztelenre vetkőztettek, kívül-belül megmotoztak…”
Szűcséket 1951. március 6-án hajnalban a Vas megyei Nagytilajon vették őrizetbe, amiről azt hitték, hogy Ausztriával határos zsákfalu. A település valójában hatvan kilométerre volt a határtól. Az embercsempész, Kovács József valójában az ÁVH ügynökeként „segédkezett”, vagyis az egész akciót a hatóságok tervelték ki.
Szűcs Sándor és Kovács Erzsi büntetőperét gyorsított eljárásban tárgyalta a Budapesti Katonai Törvényszék. A vádlottakon és a bírákon kívül senki sem mehetett be a terembe. Szűcséknek volt ugyan kirendelt védőjük, de egyszer sem beszélhettek vele. „A tárgyaláson egymás mellé kerültünk, és valahogy ő még akkor sem hitte el, hogy ebből komolyabb baj lehet. Azt mondta, hogy ő egy válogatott focista, és nem csinált semmit, külföldre akart menni. Mondta nekem, hogy ne félj, nem fog történni semmi” – emlékezett vissza a történtekre Kovács Erzsi.
A Budapesti Katonai Törvényszék 1951. május 19-én hozta meg nem jogerős ítéletét: „A budapesti katonai törvényszék Szűcs Sándor r. fhdgy. és társai ellen külföldre szökés bűntette miatt indult ügyben Budapesten, 1951. évi május hó 19. napján megtartott nem nyilvános főtárgyaláson a következő ítéletet hozta: bűnösnek mondja ki a./ Szűcs Sándor r. fhdgy. I. r. vádlottat az 1950. évi 26. sz. tvr. 1.§./1/bek-be ütk., és a /3/bek. szerint minősülő külföldre szökés kísérletének és ezzel a Btá. 57.§./1/ bek. szerint halmazatban lévő III. Bn. 48§./4/ bek.-be ütköző tiltott határátlépés előmozdításának a bűntettében. […] ezért Szűcs Sándor I. r. vádlottat az 1950. évi 26. sz. tvr. 1.§/3/ bek-be és a 4.§./2/ bek-e alapján összbüntetésül kötél által végrehajtandó halálbüntetésre mint fő, bárhol található vagyonának teljes elkobzására mint mellékbüntetésre ítéli.”
A hivatkozott tvr., az 1950. évi 26. számú törvényerejű rendelet sohasem jelent meg a Magyar Közlönyben. Ezen a számon tudniillik a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényerejű rendeletet hirdették ki a hivatalos lapban. A „malőrre” az volt a hivatalos magyarázat, hogy a tvr. nem sokkal a kihirdetése után „szigorúan titkos” minősítést kapott. A nyilvánosság elől elrejtett jogszabály egyebek közt arról szólt, hogy a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó személyek (így az ÁVH, a rendőrség és a néphadsereg tagjai) tiltott határátlépés vagy annak megkísérlése esetén életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtandók, továbbá minősített esetben – ha a bűntettet csoportosan vagy fegyverrel követik el – halálbüntetés is kiszabható.
A bíróság álláspontja szerint Szűcs értesült a tvr. kihirdetéséről: „A katonai főtörvényszék a katonai főügyészség által /: a Kbpn. 32.§. 4. bekezdéséhez képest:/ a fellebbezési tárgyaláson becsatolt és a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt a./ és b./ jelű okiratok, valamint Szűcs Sándor I. r. vádlottnak a 2. naplószám alatti ügyészi és a fellebbezési tárgyaláson tett vallomása alapján tényként állapította meg, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 26. számú törvényerejű rendeletét Szűcs Sándor I. r. vádlott mint tanfolyamhallgató előtt a Rendőrség Bajcsy Zsilinszky-laktanya parancsnoka 1950. év július hó. 25. napján kihirdette.”
A másodfokú bíróság egy héttel később, május 26-án helyben hagyta Szűcs Sándor halálos ítéletét. A futballista csak a siralomházban döbbent rá arra, hogy nagy a baj. Puskás Ferenc és Bozsik József megpróbált segíteni bajba jutott társuknak. A siralomházban lévő futballista újpesti csapattársa, Szusza Ferenc közvetítésével papírdarabot juttatott el „Öcsihez”, amelyen a következő szöveg állt: „Halálra vagyok ítélve, mentsetek meg!” Puskás hiába vetette latba minden tekintélyét Farkas Mihálynál, már túl késő volt. A honvédelmi miniszter ugyan megígérte, hogy közbenjár az ügyben, de a szerencsétlenül járt futballistán az ítéletet 1951. június 4-én végrehajtották.
A halálbüntetés híre megrázta az egész magyar labdarúgó-társadalmat, de a koncepciós per elérte a célját: 1951 nyarától egészen az 1956-os forradalomig futballista nem próbálkozott tiltott határátlépéssel.
Szűcs Sándor halálhírét 1989-ig nem hozták nyilvánosságra, nem beszéltek róla, még sírjának pontos helye is államtitok volt. Csak a rendszerváltás után minősítették törvénysértőnek az ellene hozott ítéletet, és 1991-ben poszthumusz alezredesi rangot kapott. Nevét 1993-ban az Ugró Gyula sori Általános Iskola vette fel, és az Új Köztemető 298-as parcellában lévő sírjára emléktáblát készítettek. Szerelme, Kovács Erzsi 2014. április 6-án követte, hamvait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben temették el.
