A menekülthelyzettel kapcsolatban hozott bármely intézkedésnek meg kell felelnie az általános menedékjogi szabályozás mellett az európai emberi jogi rezsim követelményeinek is. A mostani helyzet azonban nem kezelhető korábbi európai precedensek alapján, hiszen milliós nagyságrendű bevándorlási hullámról beszélünk, és ez nem tűnik átmeneti szituációnak. – mondja Hoffmann Tamás, akivel a menekültválság kérdései mellett a szíriai katonai beavatkozás nemzetközi jogi hátteréről is beszélgettünk.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy meg kell állítani a hatalmas bevándorlási hullámot az Európai Unióban, hiszen a biztonsági kockázat nem alábecsülendő. Ennek érdekében állítása szerint akár őrizetbe vételt is el lehet rendelni, amely nem volna ellentétes a nemzetközi jog szabályaival. Mire gondolt konkrétan Tusk?
A Genfi egyezmény és a Jegyzőkönyv kapcsolódó szabályai közbiztonsági okból valóban lehetővé teszik a menedékkérők őrizetbe vételét és akár határozatlan ideig tartó őrizetben tartását. Azonban az európai emberi jogi szabályok szintén alkalmazandók, az EJEB pedig elég szigorú szabályozási környezetet alakított ki a gyakorlatában. A 2011-es M.S.S. kontra Görögország és Belgium ügyben a fő kérdés a menedékkérők határozatlan ideig tartó őrizetben tartása volt, amelyből arra következtetek, hogy talán a terrorveszélyre való hivatkozással lehetne egy ilyen átmeneti határozatlan ideig tartó őrizetben tartást indokolni. Igen rövid idő alatt igen nagyszámú ember érkezett, akiknek a biztonsági hátterét nem lehetett ellenőrizni, ez pedig talán ad lehetőséget az európai emberi jogi rezsim általános szabályaitól való eltérésre. Erre utalhatott Tusk is.
A legfontosabb kérdőjel, hogy az európai emberi jogi szabályozásnak megfelel-e a tervezett intézkedés. Az általános menedékjogi szabályozás mellett tehát meg kell felelni az EU-jogi (dublini), és mellette a strasbourgi szabályozásnak is.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Mit tartalmaz az Európai Unió és Törökország között nemrégiben megkötött megállapodás?
Annyit tudunk, amennyi a sajtóhírekben nyilvánosságra került. Ezekben az szerepel, hogy az EU két évre három milliárd Eurós támogatást ad. Jelen pillanatban ez átmeneti időre szól, meglátjuk, hogy valójában mennyi ideig fog tartani. Az összeget Törökországnak a menekülttáborokban uralkodó körülmények javítására kell fordítania. Számos probléma merült fel ugyanis: Törökország jelentős mértékben csökkentette a menekülttáborokra fordítandó összeget, az ellátás színvonala drasztikusan zuhant, az UNHCR szerint a menedékkérők gyerekeinek az oktatása nem megoldott, Törökország nem, vagy csak nagyon szűk körben teszi lehetővé a menedékkérők munkavállalását. Nyilvánvalóan ezeken kell változtatni. Továbbá, a határellenőrzést is komolyan kellene venni, jelen pillanatban ugyanis a török hatóságok nagyon keveset tesznek a tömeges migráció megakadályozása érdekében.
Az Unió általában hogyan segíti a menekültek ellátását?
Ez egy kivételes eset, az elmúlt évtizedekben csak nagyon átmeneti szituációk voltak. Ilyen a koszovói, amikor az albán koszovói lakosság jelentős része elmenekült az országból; elsősorban Németországban kerestek menedéket átmenetileg százezrek. Akkor egy éven belül mindenkit vissza lehetett telepíteni, de az EU politikája akkor az volt, hogy a koszovói menekülteknek Koszovó közelében kell maradniuk, mert ez garantálja későbbi hazatérésüket, ezért azok döntő többségét Albánia és Macedónia fogadta be. Már akkor is felmerült az EU-ba érkező menekültek kvótarendszer szerinti elosztása, de ezt Nagy-Britannia, Olaszország és Franciaország ellenezte. A mostani helyzet teljesen más: milliós nagyságrendről beszélünk, és ez nem tűnik átmeneti szituációnak. Így az eddigi precedensek nem irányadóak. Inkább EU-n kívüli eseteket érdemes vizsgálni, pl. Libanon, Jordánia esetét a palesztin menekültek szempontjából. Általában az UNHCR-on keresztül támogatják az ottani menekülteket.
A helyzet annyiban egyedi, hogy eddig nem volt jellemző, hogy azokból az országokból, ahol ilyen nagyszámú menekült tartózkodik, ilyen rövid idő alatt ilyen tömeges elvándorlás induljon meg viszonylag zavartalanul, számos országhatár átlépésével. Ez a Közel-Keleten nem is lehetne elképzelhető.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Egyre inkább összemosódik a bevándorlás és a terrorizmus problémája, különösen a párizsi terrortámadások óta. Holott, azok az elkövetők valójában francia állampolgárok, korábbi bevándorlók leszármazottai voltak. Ezért kérdezem: valóban félni kell a bevándorlási hullámtól?
Teljesen logikus, hogy a kitervelők nem lehetnek bevándorlók: nincs terepismeretük, nyelvtudásuk, nem volnának képesek megszervezni ilyen összetett akciókat. Erre azok képesek, akiknek van kapcsolatrendszerük, és éppen ezért a friss bevándorlók közül legfeljebb végrehajtót lehetne toborozni.
A minden ellenőrzés nélküli bevándorlás azonban valóban lehetővé teszi, hogy akár potenciálisan rendkívül veszélyes emberek is bekerüljenek Európába. Jelen pillanatban az ISIS-nek 20-30 ezer harcosa van, és kizárt, hogy mindannyiuk személyazonossága ismert legyen a titkosszolgálatok előtt.
Az pedig nem teljesen helytálló, hogy a menekülők mind az ISIS elől menekülnek. Szíriában immár négy éve polgárháború zajlik. Az első hullámban elsősorban olyanok hagyták el az országot, akik az Aszad-rezsim elől menekültek. Ők nem feltétlenül ISIS szimpatizánsok, de lehetnek közöttük akár ilyenek is.
A legnagyobb veszély valójában az, hogy ha nagyon jelentős számú bevándorló érkezik ilyen háttérrel, akkor ha az eddigi tendencia folytatódik, az ő leszármazottaik között is lehet majd egy százalékban ugyan elenyésző, de abszolút számban viszonylag jelentős tömeg, akik könnyen radikalizálódhatnak.
A párizsi elkövetők korábbi bevándorlók leszármazottai. Kik voltak az ő felmenőik és miért fordultak a francia társadalom ellen?
Elsősorban volt francia gyarmati területekről érkező személyekről van szó, akik a II. világháború után
érkeztek Franciaországba jelentősebb számban. Az ő leszármazottaik közül kerültek ki az elkövetők. Ez egy közhelyes történet: akik bevándorlóként érkeznek, még boldogan elvállalnak alacsony presztízsű, rosszul fizetett munkákat is, míg gyermekeik, unokáik számára ezek a körülmények már nem kielégítőek. De a radikális ideológiákra nem csak a marginalizálódott csoportok fogékonyak, hiszen épp Salah Abdeslam is egy belgiumi középosztálybeli családból származik.
Franciaország egyik válasza a Szíria fölötti légicsapások fokozása. Milyen jogi felhatalmazással rendelkezik Franciaország, vagy bármely más NATO-tagállam a légicsapások végrehajtására?
Szíria esetében, ha elfogadjuk, hogy az Aszad-kormány továbbra is Szíria hivatalos kormánya, akkor valójában csak az oroszoknak van joguk a beavatkozásokra, mert nekik a kormány kifejezetten felhatalmazást adott. Sokkal bonyolultabb a helyzet, ha azt mondjuk, hogy egyáltalán nincsen Szíriának hivatalos kormánya, mert akkor kizárólag az ENSZ BT felhatalmazása alapján lehetne eljárni, vagy abban az esetben – és tulajdonképpen Franciaország erre célzott – amennyiben az állam jogos önvédelmet gyakorol.
A nemzetközi jogban az erőszak általános tilalma a kiindulópont, amit az ENSZ Alapokmány 2. cikk 3. bekezdése rögzít. Ez alól csak két kivételt fogad el: a BT VII. Fejezet szerinti felhatalmazását, vagy az 51. cikk alapján történő önvédelem gyakorlását.
Alapvető jogi probléma azonban, hogy az ISIS nem állam. Tehát a következő kérdés, ami felmerül, hogy lehet-e nem állami szereplővel szemben önvédelmet gyakorolni? Gyakorlatilag Franciaország ezt fogadta el azzal, hogy – az EU-jog történetében először – felhívta a Lisszaboni Szerződés 42. cikk (7) bekezdésében foglalt védelmi klauzulát. Ez a kollektív önvédelemhez való jogot fogadja el. Franciaország tehát úgy véli, hogy a nem állami szereplő ISIS-szel szemben lehet az ENSZ Alapokmány 51. cikke szerinti önvédelmet gyakorolni.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
Úgy tűnik, a légicsapások nem elegendőek az IS legyőzéséhez? Van reális esélye a nyugati államok általi szárazföldi beavatkozásnak?
Nem hiszem, hogy a nyugati államok vagy az Egyesült Államok hajlandó lesz olyan szinten elkötelezni magát, mint Afganisztánban. Az amerikaiak a 90-es évek óta (különösen a Black Hawk incidens óta) elvesztették a gyomrukat a szárazföldi erők bevetéséhez, taktikájuk elsősorban a légicsapásokra épül. Minden amerikai adminisztráció legfőbb célja, hogy minél kevesebb legyen az amerikai áldozat, ez pedig kevéssé hatékony hadviseléshez vezet.
Más nyugati államok szárazföldi katonai beavatkozásánál is (pl. Bundeswehr) kérdésként merülhet fel, hogy ez mennyire szimbolikus és mennyire tényleges.
Az ISIS-nek becslések szerint 20-30 ezer fős serege van, és itt nem reguláris haderőről van szó, hanem motivált, gerilla technikára berendezkedettről. Ami aggasztó, hogy ez a létszám közel állandó, holott az elmúlt egy évben legalább ugyanennyi harcosuk meghalt.
Törökországnak volt jogalapja az orosz vadászgép lelövésére?
Erőszak alkalmazása az államok egymás közötti viszonyában tilos. Oroszország fegyveres erővel
történő határsértése ugyan az erőszak alkalmazása, de alacsony szintű. Én úgy érvelnék, hogy ez olyan alacsony szintű erőszak-alkalmazás volt Oroszország részéről, hogy a nemzetközi jog értelmében Törökország ezzel szemben nem alkalmazhatott volna erőszakot.
A gyakorlatban elég gyakoriak a légtérsértések, ezeket nem is szokták feljegyezni az egymás közötti viszonyokban, általában nem is nyilvánosak. Ezekre nem szoktak így reagálni, ez egy nagyon kivételes eset.
Ami általában történik, az az, hogy felszáll az elfogó vadászgép, beméri a légtérsértő gépet, ezt jelzi is a pilótának az elektronika. Ilyenkor el szokták hagyni a légteret. Ebben a szituációban biztos, hogy ez nem történt meg, mert nem volt rá idő.
Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum
A szír légtérben rengeteg különböző felségjelű gép eltérő célokkal van jelen. A baráti tüzet hogyan lehet elkerülni?
Egyrészt a NATO vadászgépei egy közös elektronikai rendszert használnak, amely azonosítja a szövetséges gépeket. Az oroszokkal ilyen nincs, de egy megállapodás alapján elég könnyű volna ezt megoldani. Másrészt, az ISIS nem bír légierővel. Bárki, aki ott fent száll, az nem tartozhat hipotetikusan sem az ISIS-hez.
Hoffmann Tamás az MTA TK Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa. Tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán jogász szakon folytatta, majd 2002 és 2003 között a londoni King’s College-ban szerzett LLM fokozatot nemzetközi közjog szakon. Korábban az International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia, Fellebbviteli Ügyészség gyakornoka (2004. január – június), 2005 és 2007 között pedig a NATO Információs és Kutató Központ tudományos segédmunkatársa. PhD fokozatát 2011-ben az ELTE ÁJK Doktori Iskolájában szerezte, summa cum laude minősítéssel.
2009-től a Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének egyetemi adjunktusa, 2012-től a University of Exeter vendégoktatója, 2015-től a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán adjunktus, majd docens.
2012 és 2015 között Bolyai János Kutatási Ösztöndíjas. Az MTA Law Working Papers, továbbá a European Quarterly of Political Attitudes and Mentalities folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja. Számos tudományos publikáció szerzője, ezek között található 7 db idegen nyelven megjelent könyvrészlet, 6 db idegen nyelvű szakfolyóiratcikk, továbbá számos magyar nyelven írott munka a nemzetközi közjog, különösen a nemzetközi büntetőjog és nemzetközi humanitárius jog területéről.
