Erőszakkal való fenyegetés, gyalázkodás, sértegetés, telefonhívások reggel nyolc előtt és este kilenc után, pszichés nyomásgyakorlás – erről számolnak be az adósok. – A behajtó cégek jogairól nem szól külön törvény, de a meglévő jogszabályokból levezethető, hogy mit tehetnek, és mi az, amit már nem.
Több mint három évvel ezelőtt a jegybankba akkor még nem integrált pénzügyi felügyelet (PSZÁF) egyetlen behajtót büntetett 10 millió forintra azért, mert a hátralékos adósoknak fenyegető tartalmúnak minősített (például: „saját érdekében azonnali visszahívását várom”, a „jogi eljárás elkerülése végett fizessen határidőre”) sms üzeneteket küldött. 2015-ben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) folytatott vizsgálatot a követeléskezelőknél, és most négy cégre szabott ki összesen 6 millió forintos bírságot.
A témavizsgálat során a jegybank munkatársai követeléskezelőnként közel ezer telefonbeszélgetést hallgattak meg. Mint kiderült, a cégek munkatársai az adósok hozzátartozóinak, sőt ismerőseinek adtak ki a banktitok körébe tartozó információkat. A telefonálók egy része – tette közzé az MNB – rendelkezett az ügyfelek szóbeli meghatalmazásával a banktitkok megismerésére, de ez nem helyettesíthette az írásbeli engedélyt, s megfelelő kód hiányában az ügyfél azonosítás sem történhetett meg.
Több követeléskezelő a követelés megvásárlását követően csak jóval később, esetleg egyáltalán nem értesítette az adóst arról, hogy megvette a vele szemben fennálló követelést. A tartozás rendezését követő 30 napon belül nem adtak róla igazolást az adósnak, az esetleges túlfizetést pedig nem utalták vissza öt napon belül. Két társaság ráadásul telefonon megtévesztő, félrevezető információkat nyújtott az adósoknak, de előfordult az is, hogy erős nyomást gyakoroltak rájuk.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) 2014-ben kiadott állásfoglalásában leírta, hogy az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerint: „személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény elrendeli”.
Az adósok egészen biztosan nem járulnak hozzá, hogy adataikat behajtónak adják át, külön törvény pedig eddig még nem született e körben.
Ahhoz, hogy egy követelésbehajtással foglalkozó vállalkozás jogszerűen járjon el az adósoknál, szükséges,
- hogy a cégjegyzékben a tevékenységi körei között szerepeljen a TEÁOR 8291 tevékenység,
- hogy a megbízójától kapott írásos meghatalmazással rendelkezzen, amelyben azonosító (meghatalmazó, megbízott) adatain kívül szerepelnie kell, hogy milyen tevékenységre van felhatalmazva (pénzátvételt külön is nevesíteni kell), valamint
- a képviseleti jogosultság megnevezése - ha az közvetett képviselet, és annak tartalmi leírása.
A meghatalmazást át kell adni az adósnak (nem elég csak meglobogtatni az orra előtt), illetve levelezés esetén a levélhez csatolni kell.
Lehet azonban jogellenes a követelésbehajtó tevékenysége a szabályos meghatalmazás benyújtása esetén is. Így pl. jogellenes, ha megbízásának, képviseleti jogosultságának kereteit a cég túllépi. Ez megvalósulhat kezelési, adminisztrációs, vagy egyéb költségeinek az adóstól történő követelésével, nem a szerződés szerinti kamat követelésével, vagy akár a polgári jog alapvető rendelkezéseinek megsértésével.
Az adósnak joga van ellenőrizni és alátámasztatni adósság összegét. Az adósságbehajtó köteles kiküldeni az adósság összegéről és a hitelező nevéről szóló írásbeli értesítést, valamint azt is közölni, hogy az adósnak jogában áll az adott összeget 30 napon belül kifogásolni. Ezt az információt az adóssal történt első kommunikációtól számított öt napon belül köteles megküldeni. Ekkor az adósnak jogában áll igazoltatni, ellenőriztetni és ezek alapján vitatni is az összeget. Amennyiben az adós írásos formában kifogásolja az összeget, vagy pedig annak igazolására szólítja fel a behajtót (ajánlott levél formájában és a másolat megőrzésével), a behajtó mindaddig nem jogosult az adósság behajtására, amíg az ügy nem kerül rendezésre.
Az adós kérhet az összegről egy igazolást. Az adósságbehajtók természetesen nem valós összeget nem foglalhatnak írásba, azt állítva, hogy nagyobb összeggel tartozik az illető, mint valójában. Ráadásul az eredeti hitel-megállapodás alapján közölt összegekre nem tehetnek rá további díjakat sem.
Az adósságbehajtók harmadik feleket nem tájékoztathatnak az adósság tényéről. Az adósságbehajtók nyilvánosan nem közölhetnek semmilyen tényt az adóssággal kapcsolatban. Valójában csak az adós ügyvédje, a hitelező, a hitelező ügyvédje, az adós házastársa, vagy pedig – ha az adós fiatalkorú -, a törvényes képviselői számára adhatnak ki erről információt.
Az adósságbehajtók nem kereshetnek fel rendszeresen (nem mhívogathatnak telefonon) harmadik személyeket – pl. szomszédokat – az adós lakcíme felől kérdezősködve. Amennyiben indokolt azt hinni, hogy a korábbiakban megadott információ valótlan, ez esetben a behajtó fél egy alkalommal felhívhat egy harmadik felet, hogy az adós lakóhelyéről érdeklődjön (de nem beszélgethetnek az adósságról).
A követeléskezelők eljárása adott esetben büntetőjogi tényállást is megvalósíthat – így önbíráskodást, magánokirat-hamisítást, kényszerítést, zaklatást, magántitok megsértését, visszaélést személyes adattal, rágalmazást, sikkasztást, csalást, hűtlen kezelést, zsarolást.
Fentiekre tekintettel nem haszontalan tehát az adósnak ügyvéddel konzultálni, mielőtt az adósságot a behajtó cégnek megfizeti.
