Az Egyesült Államokban ezideig hatszázezer felperes összesen 54 milliárd dollárnyi kártérítésért fordult bírósághoz az azbeszttartalmú termékek rákkeltő volta miatt. A betegek többsége sikerrel perel. Európában nem egységes a szabályozás. Hazánkban jogbizonytalanság jellemző.
Az azbeszt tömeges felhasználása a XIX. század végén kezdődött, de csak a 70-es években kezdték komolyan venni azokat, akik megbetegedésükért, illetve szeretteik tragikus elvesztéséért az azbesztet és a munkaadókat okolták. Az érintettek többsége mellhártya- és tüdődaganattól szenvedett, de volt, akinek a szívburkán, másoknak a hashártyáján jelentek meg rosszindulatú elváltozások.
Az Egyesült Államokban ez idáig hatszázezer felperes összesen 54 milliárd dollárnyi kártérítésért fordult a bírósághoz az azbeszttartalmú termékek rákkeltő volta miatt. A bírói döntések nyomán a cégek eddig 20 milliárd dollárnyi kifizetést teljesítettek ilyen címen. Az “azbesztperek” kifejezés tehát a károsultakat, jogászokat, orvosokat, szakértőket és nem utolsósorban dollármilliókat mozgató történetté nőtte ki magát a fogyasztóvédelmi szabályairól és a nem anyagi jellegű kártérítések óriási összegeiről ismert amerikai piacon.
Az amerikai tapasztalatok szerint a probléma igen szerteágazó: az azbeszt rákkeltő hatásának bizonyítottá válása és a lappangási idő gyakran kibogozhatatlanná teszi a szálakat. Vannak keresetek, amelyek negyven évvel korábbi eseményekre vonatkoznak, mások pedig bizonyítva látják, hogy nemcsak az azbeszttel terhelt környezetben dolgozók, hanem azok családtagjai is veszélyeztetettnek számítanak. A finom azbesztszálak a ruhára tapadva ugyanis később gyakorlatilag a környezetben bárkinél kiválthatják a betegséget. Tény azonban, hogy évente háromezren vesztik életüket ezen anyag káros hatásainak következtében.
Amerikában eddig hatvan cég jelentett csődöt az azbesztperekből eredő kötelezettségei miatt, az amerikai és az európai kártérítések együttes végösszege pedig meghaladhatja a 200 milliárd dollárt. A kötelezettségek felerészben terhelik Amerikát, felerészben pedig az ázsiai és az európai térséget.
A jelek szerint Európában is egyre nagyobb számban és perértékkel kezdeményeznek azbesztpereket. Tapasztalatok szerint a nyertes pereken felbuzdulva egyre többen fordulnak visszamenőleg is bírósághoz.
Az európai államok többségében a kártérítés kiegészítő szerepet játszik az azbeszt okozta károk megtérülésében, mivel a társadalombiztosítás keretei között az orvosi kezelés költségei általában megtérülnek, viszont az Egyesült Államokban ilyen szociális biztosítási rendszer hiányában a károsultaknak kell a kezelési költségeket viselni, ezért elsődleges itt a kártérítés.
A szabályozás Európában nem egységes. Németországban és Spanyolországban például a társadalombiztosítási jogszabályok kizárják annak lehetőségét, hogy kártérítési keresettel is éljen a sérelmet szenvedett fél. Franciaországban vétkességet nélkülöző kompenzációs rendszert vezettek be a tömeges igények kezelésére. Ez a rendszer nem zárja ki, hogy a károsult a kompenzáción felül kártérítési perben is érvényesíthesse igényét, azonban erre csak rendkívül ritkán kerül sor. Németországban a biztosítási összegekhez akkor juthatnak hozzá általában a károsult munkavállalók, ha bizonyították, hogy egészségkárosodásuk munkahelyi balesetből ered, vagy valamely foglalkozási megbetegedésről van szó. Az okozatosságon túl más körülményt nem kel bizonyítani, ezért nincs jelentősége annak, hogy a munkáltató betartotta-e a munkavégzési feltételekre vonatkozó német előírásokat, vagy sem. Bár az európai modellek egyike sem alkalmas arra, hogy teljes kompenzációt nyújtson a károsultaknak, a kártérítési perek nem elhanyagolhatók. Ezek azonban megkövetelik a munkáltató vétkességének bizonyítását, melyet többségében megszorítóan értelmeznek az európai bíróságok.
Magyarországon többek között Zagyvaszántó Selypen és Nyergesújfaluban működtek eternitgyárak. A környéken rengeteg a beteg ember. 2007 és 2014 között 28 daganatos megbetegedést regisztráltak, közülük 14-en már elhunytak. Nemrégiben nálunk is elkezdődtek az azbeszttel kapcsolatos kártérítési perek. A betegek a magyar államot perlik, részben mert a “halálüzemek” még állami tulajdonban voltak, amikor megbetegedtek, részben pedig azért, mert a rendszerváltás után az állam félmillió forint törzstőkével létrehozott cégeknek értékesítette ezeket az üzemeket, amely kis cégek azóta „nyomtalanul eltűntek”, így maradt az állam, mint alperes. Befejezett per még nincs, egy esetben a felperes halála miatt a per megszüntetésére került sor. A többi esetben is vita tárgyát képezi, hogy az államot a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő jogosult-e képviselni a perben.
A betegek azonban úgy érzik, hogy ügyük azért is kellemetlen az államnak, mert ha nekik megítélik a kártérítést, a hosszú, bizonyos esetben 30 évig is elhúzódó lappangási idő miatt évtizedeken át fognak jelentkezni az azbeszttel szennyezett terület környékén élő daganatos emberek elégtételért.
