A Tocsik Márta nevét viselő ügy a rendszerváltás után leleplezett első nagy korrupciós bűncselekmény volt, amely a kilencvenes évek közepén megrengette a politika világát is. A jogásznőt 2003-ban felmentették a vádak alól, de a polgári pert 2008-ban jogerősen elvesztette. A 804 milliós sikerdíjat haláláig vonták a nyugdíjából.
A Tocsik-ügy gyökerei egészen 1989-ig nyúlnak vissza. A Németh-kormány által elfogadott 1989. évi XIII. törvény, az úgynevezett átalakulási törvény az állami vállalatok alatt fekvő belterületi földingatlant az illetékes tanácsok tulajdonába adta. Ezzel a jogalkotási aktussal a tanácsok, később pedig az önkormányzatok az adott vállalat átalakulási vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész, illetve részvénycsomag tulajdonosai lettek. A rendszerváltás egyik sarokkövének tekintett törvény gyakorlatilag a központi és a helyi államhatalom közötti osztozkodásról döntött.
Az önkormányzatok feltőkésítését célzó, 1990 szeptemberében hatályba lépett jogszabályt az Antall-, a Boross- és a Horn-kormány is igyekezett „elszabotálni”. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) és jogelődjei (ÁVÜ, ÁV Rt.) egészen sajátosan értelmezték a vagyonátadást: úgy gondolták, hogy nem az átalakított cég vagyonmérlegében szereplő tiszta földértéket kell átadniuk az önkormányzatoknak, hanem csak a vagyonmérleg főösszegéhez viszonyított földértékaránynak megfelelő – különféle terhekkel csökkentett – üzletrészt. Ez az eredetileg számolt összegnek csupán harmada-negyede volt. A vagyonátadás tehát a Csepi Lajos ÁVÜ-vezérről elnevezett matematikai képlettel kurtítva indult meg. A fizetési gondok akkor kezdődtek, amikor az önkormányzatok kezdeti kábultságukból ébredezve elkezdték behajtani az őket illető vagyonrészt.
1996. őszén robbant ki a botrány. – Fotó: MTI
Az állami privatizációs szervezet machinációját a Legfelsőbb Bíróság precedensértékű ítélete zárta rövidre, miután helyt adott a dunaújvárosi önkormányzat keresetének, és arra kötelezte az ÁPV Rt.-t, hogy a Dunaferr-Dunai Vasmű kapcsán támasztott eredeti követelés teljes összegét – hárommilliárd forintot – fizesse meg a városnak.
Ez az ítélet úgy hiányzott a Horn-kormánynak, mint üveges tótnak a hanyattesés, hiszen egy csapásra a nyakukba szakadt az önkormányzatok több mint 50 milliárdos követelése. 1995 májusában elfogadták az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvényt, amely összevonta az ÁVÜ-t az ÁV Rt.-vel, létrehozva a társasági szervezetben működő, egyszemélyes állami tulajdonlású ÁPV Rt.-t. A Horn-kormány 1996 végéig 720 milliárd forint értékű vagyont privatizált, két és félszer annyit, mint az Antall- és a Boross-kormány.
Ekkortájt lépett színre Tocsik Márta, aki az állami vagyon kezelőjével, az ÁPV Rt.-vel kötött megbízási szerződések alapján sikerdíjban részesült a belterületi földingatlanok után az önkormányzatoknak járó részesedés nagyságának peren kívüli lealkudásáért. Átlagosan tíz százalékos részesedést kapott abból az összegből, amelyet az önkormányzatok elengedtek, így összesen 804 millió forint sikerdíjat vett fel a vagyonkezelőtől. „A közvetítésemmel létrejött szerződéseket a kormány határozatban ismerte el – nyilatkozta a jogásznő. – Az első csomag 14 önkormányzat 114 , a második több mint 200 önkormányzat 544 szerződését tartalmazta. Az általam elkészített nyolc csomag együttesen mintegy 800 önkormányzatot érintett.” Az ÁPV Rt. igazgatótanácsa többségi szavazással jóváhagyta a megbízási szerződést, Tocsik Márta pedig nekiláthatott a munkának a három különböző csomagban megkapott akták ügyében.
1996. szeptember 19-én robbant ki a botrány. E napon jelent meg ugyanis „A megtakarító” címmel a Figyelő című hetilap cikke arról, hogy az ÁPV Rt. külső szakértő bevonásával próbál egyezségre jutni az önkormányzatokkal. A „külső szakértő” dr. T. M.-ként szerepelt az írásban. A szerzők maguk is azt hitték, hogy cikkük feledésbe merül, ám következményei váratlan módon példátlanok voltak.
A Tocsik-ügy a rendszerváltás után leleplezett első, nagy médianyilvánosságot kapott korrupciós bűncselekmény volt, amely a kilencvenes évek közepén megrengette a politika világát is. – Fotó: MTI
Szeptember 24-én Deutsch Tamás fideszes országgyűlési képviselő szellőztette meg az ügyet a parlamentben: „Közel egymilliárd forintot kapott kézhez dr. Tocsik Márta és a megkötött megállapodások alapján hozzá megbízhatónak tetsző kalkulációk alapján év végéig még közel kétmilliárd forintot, azaz összesen hárommilliárd forintot fog kapni dr. Tocsik Márta.”
A Tocsik-ügy közvetlenül hozzájárult a Fidesz megerősödéséhez, míg a kormánypártok (az MSZP és az SZDSZ) népszerűségének csökkenéséhez. A jogásznő nevével fémjelzett történet a rendszerváltás után leleplezett első nagy korrupciós bűncselekmény volt, amely megrengette a politika világát: az eset kivizsgálására parlamenti vizsgálóbizottságot is felállítottak. Az ügy következtében Horn Gyula miniszterelnök megvált Suchman Tamás privatizációért felelős tárca nélküli minisztertől, a büntetőeljárás megindítását követően az ÁPV Rt. igazgatóságának tagjait is menesztették.
A büntetőper 1997. november 27-én indult meg. Diós Erzsébet, a bírói tanács elnöke utóbb, a Jogi Fórumnak 2013-ban adott interjújában beszélt az eljárásról: „Több polgári jogásszal is konzultáltam, mi a sikerdíj lényege. Azt mondták, több mindenből tevődik össze, de a lényege az eredmény és nem az, hogy mennyi munkát fektetnek be. A felmentő ítélet indoklásában több oldalon keresztül érveltem a sikerdíjról.” A Fővárosi Bíróság első fokú, 1999. február 8-án hozott nem jogerős ítéletében – Orosz Balázs hathatós védői munkájának is köszönhetően – bűncselekmény hiányában felmentette a csalás bűntettének és az okirat-hamisítás vétségének vádja alól Tocsik Mártát és Liszkai Pétert, az ÁPV Rt. jogi ügyvezető igazgatóságának igazgatóját.
2000 áprilisában a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet, és az eljárás megismétlésére utasította a Fővárosi Bíróságot, amely 2002. március 18-án Tocsik Mártát hűtlen kezelés bűntette miatt négy év letöltendő börtönbüntetésre és 640 millió forint vagyonelkobzásra, Liszkai Pétert, az ÁPV Rt. egykori vezetőjogászát bűnsegédként három év hat hónapra, Szokai Imrét, a privatizációs szervezet volt elnökét négy év hat hónapra ítélte első fokon. A jogásznőt ekkor már Szőgyényi József ügyvéd védte.
Hosszas vizsgálat során több politikailag pikáns részlet is napvilágra került. Kiderült, hogy Boldvai László szocialista képviselő és Budai György „SZDSZ-hez közeli vállalkozó” 1996 tavaszán benyújtották a számlát Tocsik Mártának, aki fizetett. Először Vitos Zoltán, az Arány Rt. vezetője kereste fel a jogásznőt, és Boldvaira hivatkozva „alvállalkozónak” ajánlkozott, amiért az első csomagért kapott sikerdíj harmadát követelte. Tocsik felhívta Boldvait, aki megerősítette az „ajánlatot”, de arra kérte a jogásznőt, ne hívogassa telefonon, különösen ne a Köztársaság téri irodájában, inkább Vitossal tartsa a kapcsolatot. Másnap a jogásznő pontosan 118 337 261 forintot utalt át az Arány Rt. bankszámlájára. Májusban Budai hívta meg Tocsik Mártát a Bajor Sörözőbe, ahol Boldvai előtt újabb „alvállalkozót” ajánlott, és közölte, hogy ha nem utalja át a második csomagért kapott sikerdíj felét, akkor elveszíti megbízását. Tocsik Márta ezúttal is pontosan fizetett: az Arány Rt.-nek és a Budai György által megjelölt újabb „alvállalkozónak”, az Utilitas Rt.-nek utalt át egyenként 112 276 700 forintot.
“Tocsik Márta rosszkor volt rossz helyen.” – Fotó: Horváth Szabolcs
2003. április 8-án a Legfelsőbb Bíróság másodfokon, jogerősen felmentette a csalás vádja alól Tocsik Mártát, magánokirat-hamisítás miatt viszont 400 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. A bíróság Szokai Imrét hanyag kezelés miatt egy év hat hónap, két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, míg Boldvai László és Budai György első fokon hozott felmentő ítéletét helyben hagyta.
2002. október 22-én a Legfelsőbb Bíróság a felperes Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére hozott részítéletében úgy döntött: bár jogszabályba nem, de a jó erkölcsbe ütköznek az alperes ÁPV Rt., illetve Tocsik Márta közötti szerződések, így azok semmisségét mondta ki. A részítélet indokolása szerint a szerződés „a társadalom rosszallását váltotta ki”.
A kérdés most már úgy hangzott, mennyit kell a jogásznőnek visszafizetnie a sikerdíjból. A Fővárosi Bíróság 2007-ben első fokon úgy ítélte meg, hogy mind 804 milliót és annak 1996 óta számított kamatait. A Fővárosi Ítélőtábla egy évvel később viszont úgy határozott, hogy „csak” nettó 578 millió forintot és annak 1996 óta számított kamatát kell az ÁPV Rt. részére megfizetnie, bruttó 80,7 millió forint jár neki az elvégzett munkája után. Ezt a döntést aztán a Legfelsőbb Bíróság 2008. október 28-án jóváhagyta.
„A jogerős polgári peres bírósági ítélet értelmében ügyfelem nyugdíjából kezdték el vonni a visszafizetendő sikerdíjat” – közölte Hidasi Gábor, a jogásznő utolsó ügyvédje.
Tocsik Márta hosszan tartó szenvedés után 2013. március 24-én hunyt el. Halála idején már semmilyen peres eljárás nem folyt ellene. A család csornai síremlékén szülei nevét tüntették fel, illetve „Leányuk” felirat utal Tocsik Mártára. Siposs Zoltán, a botrányt kirobbantó Figyelő-cikk társszerzője ezt írta: „Tocsik Márta rosszkor volt rossz helyen. Élete tönkrement egy olyan botrány miatt, amelyben ő feltételezhetően csak ugyanolyan játékszer volt, mint az a pár százmillió, ami átfolyt rajta. És minden bizonnyal ez is része volt betegségének és halálának. Azt kívánom neki, hogy nyugodjék békében.”
