Apának lenni szép, de nehéz feladat, ám még annál is nehezebb a bíróság dolga, amikor döntenie kell az apaság megállapításáról. – Bizonyítási érdekességek az apaság bírósági úton történő megállapítása iránti perben
Az apaság bizonyításánál a kiinduló pontot a következő jogszabályhely adja:
4:103. § [Bírósági határozaton alapuló vélelem]
(1) Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke, sem reprodukciós eljárás, sem teljes hatályú apai elismerés alapján nem állapítható meg, az apaságot bírósági úton lehet megállapítani.
(2) A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik.
A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) igen szűken határozza meg a bizonyítás mibenlétét az apaság megállapítása iránti perekben, ugyanis az anyával – fogamzási időben – történő nemi érintkezést nagyon nehéz bebizonyítani, ha a 2 fél közül valamelyik tagadja, hiszen szinte biztos, hogy a bizonyítani akaró fél nem volt olyannyira előre látó, hogy technikai eszközzel rögzítse a cselekményt.
Ha a gyermek a világra jött, de a nemi érintkezést az apajelölt (a továbbiakban: alperes) önkéntes alapon nem ismeri be, akkor „az összes körülmény gondos mérlegelése” következik a bíróság által, amely rendkívül érdekes bizonyítási lehetőségeket rejt magában:
Életben lévő alperes esetén viszonylag egyszerűen megállapítható, hogy a szóban forgó úriember-e a per tárgyát képező gyermek édesapja, ugyanis egy DNS vizsgálat 98% fölötti eredménnyel valószínűsíti a fent megjelölt kérdést.
Bonyolultabb a helyzet, ha az édesapaként megállapítani kívánt személy már nincs életben. Ilyen esetben ugyanis az elhunyt testéből kinyert DNS vizsgálata csak végső esetben jöhet szóba. Az említett szituációban a gyakorlat lépcsőzetességet ír elő a bizonyítás körében:
1.) Az első, és legegyszerűbb bizonyítási lehetőség ugyancsak kapcsolatban áll az emberi DNS-sel, csak itt nem az elhunyt testéből, hanem az elhunyt bizonyos ruhaneműiből szerzik meg az összehasonlításhoz szükséges DNS-t. A legnagyobb valószínűséggel az olyan ruhaneműkből lehet használható DNS mintához jutni, amelyek szorosan érintkeztek, mondhatni „súrlódtak” a néhai testével. Ezek közül is a legjobbak pl. az elhunyt ingei, amelynek gallérjai a nyakhoz történő folyamatos súrlódás miatt a halál után hosszú idővel is hordozhatnak használható DNS-eket. Ugyanilyen jól használhatóak ezen kívül a néhai fogkeféje, illetve fésűje, valamint sapkája is, ezekből ugyanis egy jól képzett orvos-szakértő a szükséges laboratóriumi szak személyezettel jó eséllyel ki tudja nyerni a vizsgálni kívánt anyagot.
2.) Ha az elhunyt ruhatára sajnálatosan hiányos, akkor az alperes rokonsága felé kell a bizonyításnak az irányt vennie. Az emberi DNS egyik fontos jellemzője ugyanis, hogy az egyenes ági rokonoknak nagy százalékban, a testvéreknek pedig szinte teljes mértékben megegyezik a DNS állományuk. Ebből kifolyólag egy – nem túl távoli – alperesi rokon mintájának a gyermek mintájával történő összehasonlítása perdöntő bizonyítékhoz segítheti hozzá a perbíróságot. További érdekesség, hogy fiú gyermekek esetén könnyebb a bizonyítás, ugyanis szinte bármely alperesi egyenesági rokon megfelelő minta donor, azonban leány gyermekek esetében az alperesi nagymama a kétséget leginkább kizáró bizonyítási eszköz.
3.) Ruha és rokon híján azonban csak egyetlen végső bizonyítási forma jöhet szóba, mégpedig az elhunyt alperes exhumálása. Ez a lehetőség azért elkerülendő, mert mind kegyeleti, mind közigazgatási szempontból számos problémát idézhet elő, azonban az előnye, hogy a csontokból-fogakból kinyerhető DNS állomány nagyon hosszú ideig alkalmas a vizsgálatra.
A leírt okfejtés nem csupán elméleti, ugyanis a cikk írója a munkahelyét képező járásbíróság panasznapján vett fel keresetlevelet egy olyan apaság megállapítása iránti perben, amely tényállása szerint a magyar származású felperes egy idegen nemzetiségű alperessel élt élettársi kapcsolatban, amelyből gyermek is született. A távolság és a szülési folyamat váratlan megindulása miatt a férfi nem volt jelen a szülés napján, ezért a gyermeket nyilatkozatával nem vette a nevére. Teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételére készült, azonban még mielőtt ezt megtehette volna tragikus autóbalesetet szenvedett, amelyben életét vesztette. A férfi családja már korábban is ellenezte a kapcsolatot, és mivel úgy gondolták, hogy elhunyt fiuk élettársa csupán az örökségből való részesítés céljából igyekszik az apaságot megállapíttatni közös gyermekük tekintetében, ezért elzárkóztak mindenféle együttműködéstől. Sőt, egyenesen tagadták, hogy néhai fiuk kapcsolatban állt a felperessel. Ezen tények hatására kényszerült a felperes anya a fent leírt bizonyítási eszközöket igénybe venni. A per még nem ért jogerősen véget, így az eredményességről a cikk írója még nem tud beszámolni..
Ilyen rögös út vezet tehát az apaság megállapításáig, az igazi kihívások azonban csak az apaságot kimondó ítélet jogerőre emelkedése után kezdődnek (életben lévő apa esetén).
