Megfelelően élnek-e jogaikkal a védők? A bíróság korlátozza-e az ügyvédeket a büntetőeljárásban? – Többek között ezekre a kérdésekre keresett választ a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja, melynek eredményeit Feleky István bíró, a csoport vezetője ismertette.
Míg az elmúlt években a vádhatóság és a bíróság munkája került a büntetőjogi joggyakorlat-elemzések középpontjába, addig a Kúria elnöke 2014 évre a védői jogok vizsgálatát jelölte meg elemzésre („Védői jogok a bírósági eljárásban” címmel). A csoport vezetője és kúriai bírói tagjai mellett tagként vettek részt törvényszéki és ítélőtáblai bírók, ügyvédek, igazságügyi minisztériumi alkalmazottak, egy egyetemi oktató és a Legfőbb Ügyészség egy ügyésze.
A joggyakorlat-elemzés ezúttal annak vizsgálatára terjedt ki, hogy a védő megfelelően él-e a büntetőeljárás során jogaival, s a bíróság megfelelően biztosítja-e számára a védői jogok érvényesülését. Fontos kérdés volt az is, hogy a védői jogok hatékony jogvédelmet eredményeznek-e, a védő jogai összemérhetőek-e az ügyészével, egyenrangú fél-e a védő a vád képviselőjével szemben, aki adott esetben a vádat akár el is háríthatja. A csoport feladata nem a hatályos jog kritikája volt, sokkal inkább az alkalmazandó bírói gyakorlat vizsgálata, ugyanakkor a joggyakorlat-elemzés megállapításai szükségszerűen jogalkotási igényt is felvetettek.
A vizsgálat azzal vette kezdetét, hogy a 2011, 2012 és 2013 évekből meghatározott rend szerint peres ügyek kerültek kiválasztásra. A kiválasztást minden esetben a jogerős határozatot hozó bíróságok végezték. A vizsgálat felülről orientált, de alulról nyitott folyamat volt, azaz a joggyakorlat-elemző csoport által feltett kérdésekre feltétlenül választ kellett adni, ugyanakkor a vizsgálat kapcsán bármely további kérdés felvetésére lehetőség volt a védő eljárásjogi helyzetével kapcsolatosan. Számszerű adatokat kevésbé kért a csoport az érintett bíróságoktól, leginkább arányok megjelölését várták el. Tételes kimutatásra csak bizonyos esetekben volt szükség, például, hogy a védő kért-e iratmásolatot a nyomozási illetve bírósági szakasz során, betekintett-e az iratokba, meghatalmazás esetén a megtérítés iránti igényéből kiderült-e a (fogvatartott) terhelttel való igazolt kapcsolattartása, vagy észrevételt terjesztett-e elő. A vizsgálatot a törvényszékek az előírt határidőre befejezték, majd az eredményeket továbbították az illetékes ítélőtáblákhoz, akik a vizsgálatokat ugyancsak elvégezték, majd megküldték beszámolójukat a joggyakorlat-elemző csoport részére.
A teljes létszámú csoport hat alkalommal tartott ülése, illetve a csoport kúriai bíró tagjainak további megbeszélései után a joggyakorlat-elemző csoport számos megállapítást tett a vizsgált kérdésekben. A munka során a védelem jogát több vonatkozásban is elemezték a bírák, így megvizsgálták például a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezéseit, az 1949. évi Alkotmányban, majd a 2011. évi Alaptörvényben rögzített vonatkozó szabályokat, s a nemzetközi jogi – különösen az európai jogi – jogi hátteret is.
A védői álláspont a joggyakorlat-elemzés során a Magyar Ügyvédi Kamara véleményét jelentette, melynek képviseletében a kamara elnöke, Bánáti János járt el. A védők szembeállították az elégtelen (negatív) védelmet a hatékony (pozitív) védelemmel, s többek között arra is keresték a választ, hogy a védő passzivitása, a védekezési eszközök kimerítésének hiánya, illetve a mentő és enyhítő körülmények feltárásában mulasztás jár-e valamilyen konzekvenciával a büntetőeljárásban. Azt a megállapítást tették, hogy az elégtelen védelem következményeit a büntetőeljárásban kellene orvosolni. A joggyakorlat-elemző csoport szerint az elégtelen védelem vizsgálata viszont azzal a veszéllyel járhat, hogy a bíróság a védelem alkotmányos jogába avatkozna. Emiatt pedig – a jelenlegi szabályokból kiindulva – csak az érdekellentét vizsgálata indokolt.
A védő eljárásjogi helyzete szintén érdekes kérdéseket vetett fel, a jogirodalomban egész sokféle meghatározása létezett korábban arról, milyen szerepet tölt be pontosan a védő az eljárásban (terhelt képviselője, terhelt segítője, a bíróság segítője, ügyfél). Az elemzés leginkább a védő közfunkciót betöltő szerepét, nyomozás alatti önálló alanyiságát és ügyfél pozícióját, valamint a terhelttől, vádlótól, bíróságtól való függetlenségét emelte ki. Fontos kiemelni, hogy a védelem elsősorban jogosultság, és csak részben teszik kötelezővé a jogszabályok. A védelem újragondolása azonban több szempontból is elengedhetetlen az összefoglaló véleménye szerint.
Teljes körű elemzés alá került többek között a védői státusz keletkezése, így a kirendelés, a kirendelt védő díjazása, a meghatalmazással történő védői eljárás, a kizárás. Az összefoglaló vélemény fontos és érdekes számadatokat is tartalmaz, melyek tükrözik az eljárt ügyvédek aktivitását a vizsgált ügyekben. E szerint a védők 18,99%-a élt irat-betekintési jogával, 29,36%-a kért iratmásolatot, 29,74 %-a terjesztett elő indítványt, 19,30 %-uk tett észrevételt, de az is megállapításra került, hogy a védők 61,87%-a intézett kérdést a kihallgatottakhoz (meghallgatottakhoz). Az ügyvédeknek kb. 62,68%-a fellebbezett az ügydöntő határozat ellen, és kb. 16,56%-a pedig a nem ügydöntő határozattal szemben.
Az összefoglaló kitér arra emellett arra is, hogy a védő irat-betekintési joga – néhány kivételtől eltekintve – teljes körű, nem korlátozható az általa védett terheltre vonatkozó iratokra, nem függ bírósági engedélytől. A védő az iratokról digitális fényképezőgéppel másolatot készíthet, és kérheti másolat kiadását az eljárási cselekményről készített videofelvételről vagy hangfelvételről is.
A csoport széleskörű elemző munkája során megállapította többek között, hogy a bíróságok általánosságban biztosítják a védők jogait, direkt módon nem korlátozzák az ügyvédek törvény adta lehetőségeit, az elemzett esetekben előforduló kivételek pedig azt bizonyítják, hogy eseti jelleggel, főként a törvény szabályainak félreértelmezése vagy esetleges hanyagság miatt fordulnak elő mégis jogkorlátozások. A bíróságok jellemzően meggátolják az olyan védői magatartásokat, melyek nem megfelelő joggyakorlásnak minősülnének (pl. az ismételten ugyanarra a tényre irányuló kérdés kapcsán a felelet megtiltása).
A csoport az elemző munka befejezésével javaslatot tett különösen kollégiumi vélemény kialakítására (a terheltek közötti érdekellentét esetén), egyes témák kollégiumi értekezleten való megvitatására (ilyen az előzetes letartóztatáshoz kapcsolódó iratbetekintés, illetve az EU irányelv közvetlen vertikális hatálya), további vizsgálódásra (a védői jogok a vádemelést megelőző bírói eljárásban), a Be., az Üt. törvények és a végrehajtási rendeletek javítására számos kérdésben (pl. a Be. mondja ki, hogy védőként kizárólag az ügyvédi kamara jegyzékében szereplő ügyvéd rendelhető ki); valamint javaslat született arra is, hogy a Legfőbb Ügyész utasításban szabályozza, hogy a jelentős kihatású vádmódosítást egységes szerkezetbe kell foglalni a vádirattal.
Az elemző munkáról készült összefoglaló vélemény, valamint annak melléklete (a tárgyalások elhalasztásának adatai a helyi bíróságokon, büntető ügyszakban) teljes terjedelemben közzétételre került a Kúria honlapján, ahol a joggyakorlat-elemzések korábbi összefoglalói is megismerhetőek.
A joggyakorlat-elemző csoportok vizsgálati eredményeit összefoglaló vélemény elolvasható ITT.
