Jövő év elejétől a pénzügyi intézmények átváltják a devizában nyilvántartott hiteltartozásokat. A nagy port kavart „forintosítási törvény” össztársadalmi érdekből született, azonban nem teljesen a várakozásoknak megfelelően rendezi a devizaadósok helyzetét.
Megszavazta az Országgyűlés a devizahitelek forintosításáról szóló törvényt, amelynek következtében jövő év elejétől a pénzügyi intézmények átválták – svájci frank esetében 256,47 forintos, az eurónál 308,97 forintos, a japán jennél pedig 2,163 forintos árfolyammal – a devizában nyilvántartott hiteltartozásokat. A nemzetgazdasági miniszter számításai szerint több mint 400 ezer jelzálogalapú devizahiteles döntő többsége a forintosítás mellett fog dönteni, így megszabadulhatnak a változó árfolyam kockázatától.
A törvény azokra a hitel-, kölcsön- és lízingszerződésekre terjed ki, amelyekre vonatkozóan a pénzügyi intézményeket a devizatörvény szerinti elszámolás terheli. Azokra a szerződésekre is vonatkozik a forintosítás, melyek már felmondásra kerültek ugyan, de a hitelezők számviteli nyilvántartásában még szerepelnek. A törvény nem csak a forintosítással változtatja meg jelentősen a devizaadósok helyzetét, de előírja a módosuló szerződések kamatkondícióinak új kereteit is (kamatperiódusokat, referenciakamat esetén pedig a kamatfelár változtathatóságának időszakait). Az új törvény szoros összefüggésben áll a fair bank törvényként ismertté vált jogszabállyal is, mely valójában egy régi törvény, a fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény módosításokkal egységes szerkezetben foglalt változata. A jogszabály indoklása kitér arra, hogy a devizahitelek forintosításával nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a Kúria jogegységi döntése szerint az árfolyamkockázat a hiteladóst terheli. Ugyanakkor a devizahitelek kamatai mindig kedvezőbbek voltak a forinthitelek kamatainál, s a kialakított rendelkezésekkel azt is szem előtt tartotta a jogalkotó, hogy a forinthitelesek ne kerüljenek méltánytalanul hátrányos helyzetbe a devizaadósokhoz képest.
A jogszabály szerint a fogyasztói kölcsönszerződések a törvény erejénél fogva módosulnak a felek akaratától függetlenül, minden jogcselekmény nélkül. A módosult szerződés szövegét a hitelezők maguk kötelesek elkészíteni és kiküldeni az adósoknak. A módosítás azonban nem csak a forintosításra, ezáltal nem csak a devizahitelekre terjed ki, mivel a jogszabály más módosítás alkalmazását is előírja (pl. kamatváltozás).
Tekintve, hogy a fogyasztóknak – bár nagyon szűk körben – lehetősége van a forintosítás mellőzésének igénylésére, így nem a törvény erejénél fogva, automatikusan módosulnak forintalapú hitelre a fennálló hitelszerződések, hanem csak a korábbi kamat-, költség- és díjszabályok változnak a jogszabállyal együtt. Emiatt viszont az egyes kölcsönszerződések módosulásának napja is más-más időpont lehet. Erre figyelemmel a törvény differenciáltan jelöli a szerződés változásának napját. A módosulás fő szabály szerint a szerződés módosított szövegének kézhezvételét követő nap. Ez a forintalapú kölcsönszerződésekre vonatkozik, illetve a nem jelzálog fedezetű devizaszerződésekre. Azoknál a devizaszerződéseknél, ahol az adós megfelelt a törvényi előírásoknak és a forintosítás mellőzését kérte, a kölcsönszerződés módosulásának időpontja a módosult rendelkezések kézhezvételét követő harmincegyedik nap. Ha az adós a forintosítás mellőzését kérte, de arra a hitelező által lefolytatott vizsgálat szerint nem volt jogosult, akkor az erről szóló értesítés kézhezvételét követő napon módosul a szerződés.
A szerződések ennek megfelelően eltérő időpontokban módosulnak, ám a módosulás hatálya minden esetben az elszámolás fordulónapján áll be. Ez a fordulónap azonos az elszámolást rendező devizatörvény által megállapított fordulónappal, ami devizakölcsön esetében 2015. február 1., forintalapú kölcsönszerződés esetén pedig 2015. június 30. napja. Mindezt az indokolja, hogy az elszámolás és a forintosítás, valamint az új törlesztőrészlet kiszámítása egyszerre történhessen meg a kölcsönszerződéseknél, s ne legyen többszöri módosítás egy-egy szerződés vonatkozásában.
A kölcsönszerződések biztosítására kikötött zálogszerződés és kezességvállalási szerződés a kölcsön módosulásával nem fog változni és a zálogkötelezett hozzájárulására sem lesz szükség, igaz, a biztosítéknyújtó helyzete nem lehet terhesebb a korábban elvállaltnál. A kiadások elkerülése érdekében a szerződésmódosítást nem kell a módosulás miatt új közjegyzői okiratba foglalni, egy végrehajtás esetén a korábbi közokirat alapján lefolytatható az eljárás, de már csak a módosult összegek erejéig természetesen. A zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítése esetén szintén csak a módosult összegek erejéig terjedhet a kielégítési jog. A módosult hitelszerződést a biztosítékul szolgáló zálogjog is változatlanul biztosítja, annak az ingatlan-nyilvántartásban való átvezetése meglepő módon szükségtelen.
A pénzügyi intézmény a módosuló rendelkezéseket tértivevényes postai küldeményként küldi meg az adósnak az elszámolási törvényben meghatározott elszámolással együtt, s a levélhez mellékeli az MNB összefoglalót a szerződésmódosításról, az új törlesztési táblázatot, illetve a felmondási jogra vonatkozó figyelemfelhívást, valamint a forintosítás mellőzésének kéréséről szóló tájékoztatást. A forintra átváltás mellőzése kapcsán arról is informálni kell a fogyasztót, hogy milyen dokumentumokat kell benyújtania annak megállapításához, hogy alkalmazható-e a forintosítás mellőzése az ő hitelszerződése esetében. A szerződés a fordulónapra visszamenőleg módosul, ezért az adósnak a fordulónaptól kezdve kell számítani a módosított szerződés szerinti törlesztését, ami viszont könnyen túlfizetést eredményezhet. A keletkezett többletet ekkor a hitelezőnek haladéktalanul vissza kell utalnia az adósnak.
A 3 évnél hosszabb idejű forint- és devizakölcsönöknél is lehetővé teszi a törvény, hogy az MNB által elismert – és az oklisták helyébe lépő – kamatváltozásokat, kamatfelár-változás mutatókat a szerződésekbe beépítsék. Erre vonatkozóan a forintosítási törvény meghatározza az új kamatperiódusok időtartamát. Azoknál a szerződéseknél, melyeknél a futamidőből három évnél kevesebb van hátra, a kamat, kamatfelár módosítása nem lehetséges.
A törvény pontosan meghatározza, hogy milyen árfolyamon köteles a pénzügyi intézmény az átváltást megtenni, ennek alapján 2014. június 16. és 2014. november 7. napja között az MNB által jegyzett devizaárfolyamok átlaga szerint vagy pedig, a 2014. november 7. napján az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyamon kell átváltani a tartozást. Az elszámolást az elszámolási törvény alapján kalkulált tartozás tekintetében kell elvégezni, s a tőkén kívül a kamatra és díjra is ki kell terjeszteni. Az ennek megfelelően átváltott tartozás kamata pedig háromhavi BUBOR-hoz kötött referenciakamat lehet.
A jogszabály egyik legizgalmasabb rendelkezése a forintosítás szabályainak mellőzése. Lehetőséget ad ugyan a törvény a devizakölcsönök fenntartására, azonban olyan jogosultsági feltételeket határoz meg ennek alkalmazhatóságához, melyek vélhetően szűk körben teszik majd lehetővé a devizahitelek fenntartását. Az adósok a szerződés módosított rendelkezéseinek átvételét követően élhetnek a kezdeményezéssel, melynek során kérhetik, hogy szerződésük tekintetében mellőzzék a forintosítást. A lehetőség azok számára adott, akik megfelelő mértékű jövedelemmel rendelkeznek az MNB által hivatalosan jegyzett devizanemben, vagy ahol a kölcsönszerződés hátralévő futamideje viszonylag rövid (legkésőbb 2020. december 31-én jár le), illetve akik számára éppen a forintra való átváltás során meghatározott új kamat lenne hátrányos. A jogszabály pontosan meghatározza az eljárási rendet, mely szerint a fogyasztó élhet a forintosítás mellőzésével, s a pénzügyi intézmény a mellőzés kezdeményezésétől számított harminc napon belül bírálja el a feltételek fennállását, s az adóst tértivevényes levélben haladéktalanul értesíti az elbírálás eredményéről.
A fogyasztó 60 napon belül felmondhatja a módosult kölcsönszerződést, és a felmondást követő 90 napon belül meg kell fizetnie a fennálló teljes tartozást, melyre nyilvánvalóan nem a ténylegesen bajba jutott fogyasztóknak lesz elsősorban lehetősége. A fogyasztó a kölcsön lezárására más kölcsönt is igénybe vehet (hitelkiváltás), azonban az új kölcsönnek főszabály szerint meg kell felelnie a jövedelemarányos törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok szabályozásáról szóló jogszabály által előírt feltételeknek. A pénzügyi intézmény a hitelkiváltás miatt díjat, költséget, jutalékot a fogyasztó terhére nem számíthat fel. Fontos rendelkezés, hogy az új kölcsön biztosítékául szolgáló jelzálogjog az eredeti fogyasztói kölcsön-szerződés alapján bejegyzett zálogjog ranghelyén fog fennállni.
A forintosítás szabályait a törvény kiterjeszti a már felmondott kölcsönszerződésekre is. Az ilyen szerződéseknél viszont lehetőség van arra, hogy amennyiben az adós továbbra is a devizában való nyilvántartást szeretné, akkor a pénzügyi intézmény a forintra átváltott tartozást az eredeti devizanembe visszaváltsa.
A fogyasztóknak minden esetben lehetősége van továbbá arra, hogy az átváltással kapcsolatos panaszaikat megtegyék vagy vitassák az átváltás számítását. A szerződésmódosítások lényegi elemeiről szóló összefoglaló megalkotására a jogszabály az MNB elnökének ad felhatalmazást. A törvény indoklása szerint mivel az új szabályok a korábbi árfolyamgátas rendszerhez képest előnyösebb és végleges megoldást tartalmaznak az árfolyamkockázat kezelésében, így a fogyasztói kölcsönszerződések forintosítása mellett nem indokolt kiterjeszteni a gyűjtőszámlás rendszert, ezért a törvénnyel megszűnik az új gyűjtőszámla szerződések igénylésének lehetősége.
