Az új Polgári Tövénykönyv hatályba lépésével változtak a házassági bontóper és a házassági vagyonjog szabályai is. Az új, részletesebb szabályokat a 2014. március 15. napja után indult házassági bontóperekben kell alkalmazni.
Házassági bontóper
2014. március 15. napjával lépett hatályba az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény), amely alapján a házassági bontóper szabályai is részben változtak a korábbiakhoz képest. Az új szabályokat a 2014. március 15. napja után indult házassági bontóperekben kell alkalmazni.
A házasság megszűnésének napja házassági bontóper esetén az a nap, amikor a házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedik.
A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása esetén bonthatja fel a bíróság a házasságot. A házasság megromlását a bíróság megállapítja abban az esetben, ha a felek között az életközösség megszűnt. Az életközösség megszűnése gyakorlatban azt jeleni, hogy a felek ágytól, asztaltól elváltak, azaz érzelmileg, szexuálisan, gazdaságilag elkülönültek és nincs kilátás arra, hogy az életközösséget helyreállítsák.
Amennyiben a felek a házasság felbontását nem a közöttük létrejött megegyezés szerint közösen kérik, abban az esetben a bíróságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatni (pl. tanúkat meghallgatni) abban a vonatkozásban, hogy a házasságuk teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e, ezt hívják a bíróságon „tényállásos bontópernek”. Ennek körében vizsgálni kell, hogy megszűnt-e a felek között az életközösség, és ha igen, annak helyreállítására van-e kilátás.
A házastársak megegyezésén alapuló bontás esetében a felek a házasság felbontását a befolyásmentes megegyezésük alapján közösen kérik és megegyeznek az ún. járulékos kérdésekben. A járulékos kérdések az alábbiak: 1.) a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása, 2.) a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, 3.) a gyermek tartása, 4.) a házastársi közös lakás használata, valamint – amennyiben ilyen igény felmerült- 5.) a házastársi tartás kérdése. A feleknek ezekben a kérdésekben részletes, mindenre kiterjedő egyezségét a bíróság jogerős végzésével hagyja jóvá. A házassági bontóperben mindig hangsúlyos szerepet kap az a körülmény, hogy a közös gyermek érdekét figyelembe kell venni.
A járulékos kérdések vonatkozásában az alábbi főbb szabályokat kell alkalmazni:
1. Amennyiben a felek közös szülői felügyeletben állapodnak meg, abban az esetben nem kell a kapcsolattartás kérdésében megegyezniük, a gyermek lakóhelyét azonban meg kell határozniuk. A 14. életévét betöltött gyermek véleményét, kívánságát a szülői felügyeletre vonatkozóan az eljárás során be kell szerezni. Ez történhet a perben személyesen vagy szakértő útján.
2. A kapcsolattartásra vonatkozó határozatban rendelkezni kell a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltáról, arról, hogy felügyelt kapcsolattartásra kerül-e sor, továbbá a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről és módjáról. Ezen kívül a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettségről és az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról.
3. A kiskorú gyermek tartása vonatkozásában a jogszabály kimondja, hogy a kiskorú gyermek rászorultságát vélelmezni kell. Ha a gyermek középiskolai tanulmányokat folytat, legfeljebb 20. életévének betöltéséig áll fenn a vélelem. A vélelem azonban megdönthető (pl. ha a gyermek nem tanul, képes saját tartásáról gondoskodni). A szülőt fokozott tartási kötelezettség terheli, a kiskorú gyermek tartására a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles.
Kiskorú gyermek esetében a jogszabály a megállapodás elsődlegességét hangsúlyozza. Amennyiben a gyermektartásdíjat a felek egyezséggel rendezik, abban az esetben a tartásdíjat nem csak határozott összegben lehet megállapítani. Elsődlegesen a szülők megállapodása az irányadó a gyermektartásdíj mértéke és fizetési módja tekintetében.
Megállapodás hiányában a tartásdíj meghatározása határozott összegben történik. A bíróság ítéletében úgy rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente a következő év január 1. napjától a KSH által közzétett éves fogyasztói árindex növekedésének mértékével – külön intézkedés nélkül – módosul.
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása vonatkozásában a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a szülőt nagykorú gyermekével szemben korlátozott tartási kötelezettség terheli. A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha a./ a gyermek tartásra érdemtelen, b./ a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget, c./ ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.
A tartásdíjra önhibán kívüli jogosultság felső korhatára főszabály szerint 25 év, a szülő kivételesen a 25 év feletti továbbtanuló gyermek tartására is kötelezhető.
4. A közös jogcímen (tulajdonostársak, együttes haszonélvezők, bérlőtársak által) lakott közös lakás használatának módja történhet a használat megosztásával. Ez az elsődleges, akkor is sor kerülhet ennek elrendelésére, ha a lakás kisebb átalakítással a megosztásra alkalmassá tehető.
A másik esetben az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát meg kell szüntetni. Ebben az esetben a bíróság ítéletében kötelezni kell őt- határidő tűzésével – a lakás elhagyására.
Ha a házastársi közös lakást a házastársak egyikük jogcíme alapján használják fő szabály, hogy a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a bíróság ezt a házastársat jogosítja fel a lakás további használatára. Osztott használat rendelhető el a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, ha a gyermek vagy több gyermek esetén legalább egyikük felett a szülői felügyeleti jogot a bíróság a másik házastársnak biztosította, vagy ha a lakás elhagyása a másik házastársra nézve súlyosan méltánytalan volna.
Kivételes esetben a másik házastárs is feljogosítható a kizárólagos lakáshasználatra, ha a kiskorú gyermek lakhatása másként nem biztosítható.
5. A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani. Elsődlegesen a tartás mértékére és módjára a felek megállapodásra irányadó. Ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és a házasságból gyermek nem született fő szabályként a volt házastársat rászorultsága esetén az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás.
Házassági vagyonjog
A házasulók és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség időtartamára házassági vagyonjogi szerződéssel rendezhetik.
Ha a házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség (törvényes vagyonjogi rendszer) áll fenn.
A törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt. A házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell.
Az új Ptk. hatályba lépését szabályozó 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) szerint az életközösség megszűnésekor hatályos rendelkezések irányadóak a házastársi közös vagyon megosztása iránti perekre, vagyis az új jogszabályok a 2014. március 15-ét követő életközösség megszűnésének esetében irányadóak.
A házassági vagyonjogi szerződésekkel kapcsolatos érvénytelenségi, avagy hatálytalanság megállapításával kapcsolatos, valamint a házassági vagyonjogi szerződés teljesítése iránti pertípusoknál a felek megállapodhatnak a Ptk. hatálybalépését szabályozó 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 50.§ (2) bekezdésére figyelemmel, hogy a szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezik, így a felek kérelmére a bíró az új anyagi jogi szabályokat alkalmazza.
A házassági vagyonjogi területen a törvényes vagyonjogi rendszer a korábbi vagyonösszesítő, házastársi vagyonközösségen alapuló szabályoknak alaposabb, bővebb megjelenítése. Fő szabályként a házastársi vagyonközösség esetén a házastársak közös vagyonába tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek. Továbbá a közös vagyonba tartoznak a közös vagyontárgyak terhei- és ha a törvény eltérően nem rendelkezik – közösen viselik a felek a bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségekből eredő tartozásokat.
A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg. Nem tartoznak a közös vagyonba, azok a vagyontárgyak, terhek és tartozások, amelyek különvagyonnak minősülnek. A házastárs különvagyonához tartozik a házastársi vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy, a házastársi vagyonközösség fennállása alatt a házastárs által örökölt vagy részére ajándékozott vagyontárgy és a részére nyújtott ingyenes juttatás. Továbbá a házastársat mint a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog, kivéve a vagyonközösség fennállása alatt esedékes díjat. Különvagyon a házastárs személyét ért sérelemért kapott juttatás, a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy, illetve a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyon helyébe lépő érték is.
A különvagyonnak az a haszna, amely a házassági életközösség fennállása alatt a kezelési, fenntartási költségek és terhek levonása után fennmarad, közös vagyon. A különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép ötévi házassági életközösség után közös vagyonná válik.
Ez utóbbi esetben az ötévi házassági életközösség időtartamát a házasság megkötésétől kell számítani, függetlenül attól, hogy a házasságot a Ptk. hatálybalépése előtt vagy után kötötték meg.
Az új Ptk. részletesen szabályozza a különvagyon terheit és tartozásait is, amelyek az elszámolást nagy mértékben megkönnyítik.
A házastárs különvagyonát terheli a törvényen alapuló tartás kivételével az a tartozás, ami a házassági életközösség megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapul. Különvagyon a különvagyoni vagyontárgy terhe és a külön adósság kamata.
Az életközösség fennállása alatt keletkezett olyan tartozás is különvagyon, amely a különvagyon megszerzésével vagy fenntartásával jár együtt, kivéve ez alól azt a kiadást, amit a felek a különvagyon hasznának a megszerzésére fordítottak, vagy ami a házastársak által közösen használt vagy hasznosított vagyontárgy fenntartásával összefüggésben keletkezett.
Különvagyon az a tartozás is – annak ellenére, hogy az életközösség fennállása alatt keletkezett – ami a különvagyonra vonatkozó rendelkezésekből eredő kötelezettségen alapul, amit a házastárs a közös vagyon terhére a másik házastárs egyetértése nélkül ingyenesen vállalt és az a tartozás, amit a házastárs jogellenes és szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásával okozott, ha a tartozás a másik házastárs gazdagodását meghaladja.
A vagyonközösség fennállása alatt a házastárs vagyonában meglévő vagyontárgyakról fő szabályként azt kell vélelmezni, hogy azok a közös vagyonhoz tartoznak. A vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra vagy valamelyik házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt.
A tartozás különvagyoni jellege nem érinti a másik házastárs felelősségét harmadik személlyel szemben.
A közös vagyon terhére szerződést kötő házastárs a harmadik személlyel kötött szerződésből eredő tartozásáért különvagyonával és a közös vagyon rá eső részével felel. A szerződéskötésben részt nem vett házastárs felelőssége a közös vagyonból a tartozás esedékességekor rá eső vagyoni hányad erejéig áll fenn, amennyiben a házastársa a hozzájárulásával kötötte meg a harmadik személlyel a szerződést.
Amennyiben a házastárs a szerződéskötéshez nem járult hozzá és a hozzájárulását vélelmezni sem lehet vagy a vélelem megdőlt, a szerződésből eredő kötelezettségért nem felel. A hozzájárulása nélkül kötött szerződés vele szemben hatálytalan ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy a szerződő félre a szerződésből ingyenes előny származott. Amennyiben a házastárs az ilyen szerződést hozzátartozójával kötötte, abban az esetben a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell.
Az új Ptk. kimondja, hogy a házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni. A kereseti kérelem az egész házastársi közös vagyon állagára kell, hogy vonatkozzon. Ez alól pl. ingatlan esetében az 5:83.§ (2) pontja enged kivételt, amely kimondja, hogy a közös tulajdon megszüntetését a bíróság nem rendelheti el, ha a közös tulajdon megszüntetése alkalmatlan időre esik.
A közös vagyonból a házastársat megillető hányadot a vagyonközösség megszűnésekor fennállt állapot és érték szerint kell megállapítani. A vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben bekövetkezett értékváltozást figyelembe kell venni, kivéve ha az az egyik házastárs magatartásának az eredménye.
A vagyonmérlegbe folyamatos számozással fel kell tüntetni a vagyontárgyakat, a jogokat és kötelezettségeket, valamint ezek értékét.
Fontos a keresetlevélben feltüntetni a felek különvagyonát és külön adósságát is az életközösség kezdetének és megszakadásának időpontjában.
Közös adósság esetén elő kell adni az adósság alapösszegét, nyilatkozni kell az életközösség megszakadásakor fennálló összegre és a hitelező személyére. Valamint arra is, hogy az életközösség megszakadását követően melyik fél és milyen összeggel törlesztette az adósságot.
Amennyiben közös adósság vagy külön adósság volt és az kiegyenlítésre került, arra is nyilatkozni kell, hogy azt ki és mikor egyenlítette ki és a kiegyenlítés a közös vagy a különvagyon terhére történt-e.
Amennyiben a felek között ingóleltár egyeztetésre kerül sor négy fontos kérdés tisztázandó minden egyes tételnél, hogy közös vagy különvagyonba tartozik-e, az életközösség megszakadásakor milyen forgalmi értéket képviselt, kinek a birtokában van és ki kéri a tulajdonába kiadni.
