Zsúfolásig megtelt az előadóterem a Jogi Fórum orvosi műhibaperek és egészségügyi mediáció témakörében rendezett konferenciáján, ahol a betegjogokról, elhíresült jogesetekről és az orvosi felelősség fontos kérdéseiről hallhattak színvonalas előadásokat a résztvevők.
A rendezvényt Hidvéginé Dr. Adorján Lívia bírói tanácselnök beszámolója indította, melyben az orvosi felelősség és az orvos-beteg jogviszony alapkérdéseinek elemzésén túl a kártérítési perek sajátosságai is bemutatásra kerültek. Az új Ptk. hatálybalépésével megjelenő sérelemdíj orvosi perekre gyakorolt hatása is érdekes kérdéseket vet a jogalkalmazásban, hiszen a nem vagyoni kártérítés helyébe lépő jogintézmény esetében a jogsértés tényén kívül további hátrány bizonyítása nem szükséges, így a legnagyobb mértékű igényeket sérelemdíjként jelölik meg a keresetekben. Az eljáró ügyvédek gyakran úgy értelmezik mindezt, hogy a sérelemdíj megállapításához elegendő az, ha megjelölik a keresetben, hogy milyen jogsértést szenvedett el az általuk képviselt személy, azonban mind a Ptk. kommentárok, mind a bírók azt az álláspontot képviselik, hogy mégis csak jelentősége van a tényleges károk bizonyításának. Ha ugyanis nincs hátrány, akkor nincsen jogsérelem sem, s a sérelemdíj összegének meghatározásához eleve előírja a törvény bizonyos körülmények vizsgálatát. Az emberi méltóság sérelme kapcsán azonban fontos hangsúlyozni, hogy mindez nagyon fontos pozíciót kapott az új Polgári Törvénykönyvben. A betegek megalázása, emberi méltóságának megsértése igen csak meg fogja alapozni a sérelemdíjak megítélését.
A műhibaperekkel kapcsolatban megindult konzultációt követően Kovácsy Zsombor ügyvéd, az Egészségbiztosítási Felügyelet első elnöke látta el hasznos információkkal a megjelenteket, majd Simon Tamás biztosítási és egészségügyi szakjogász Kovácsy Zsomborral közösen kezdett elemezésbe az egészségügyben jellemzően előforduló fontosabb jogsértésekről, a panaszok kezeléséről és érdekesebb jogesetekről. A statisztikai adatokból megtudhattuk, hogy a műhibák leggyakoribb okai közé tartozik a rossz csapatmunka, a felkészültség hiánya, a kezelés késedelme illetve a diagnosztikus és a gyógyszerelési hibák. Érdekes az is, hogy a betegpanaszok jó része nem szakmai okokból adódik, hanem többen a bánásmód minőségét, vagy a más szolgáltatóhoz való átirányítást, a térítési díj fizetésére kötelezést, illetve a dokumentum kiadásával kapcsolatos eljárást kifogásolják. A betegek részéről a pert gyakran előzi meg az elkeseredettség, a csalódottság, az orvossal való viszony megromlása, de az egészségügyi intézmény helytelen panaszkezelése, s a rossz bánásmód is igen gyakori kiváltó oka a jogérvényesítésnek. Kovácsy Zsombor szerint, amikor a vérző fejjel érkezett beteget a portás tanácsolja el a kórházból vagy az infarktusgyanús beteget az ápoló irányítja át más intézményhez, joggal merül fel a kérdés, hogy foglalkozik-e kellőképen az egészségügyi ellátórendszer a beteggel.
Egy humorosabb példa megfelelően szemléltette azt az elvárást is, hogy az egészségügyi szakdolgozó a hivatásához illő kommunikációt folytassa a beteggel még akkor is, ha egy kisebb településen vagy ismerős személyekkel összefüggésben végzi tevékenységét. Az említett példában a vidéken praktizáló, humorosabb kedélyű, idős háziorvos „kis boszorkának” nevezte a gyermek beteget, s e megnevezést más szemlélettel értékelte utóbb a gyermek édesanyja és másként az érintett orvos. Kerülendő példaként hangzott el továbbá, hogy az egészségügyi dolgozó ne leckéztesse, s ne próbálja nevelni a beteget, s tisztában kell lenni azzal is, hogy a páciens együttműködésének hiányában is felelősség terheli a szakdolgozót a megfelelő kezelésért és tájékoztatásért.
A beteg tájékoztatása mindig elsődleges figyelmet érdemel, hisz csupán ebből az okból adódóan számtalan jogvita van folyamatban. A törvény által előírt tájékoztatási kötelezettséget nem árt dokumentálni is az egészségügyi intézményeknél, s az előre nyomtatott blanketták hasznosak lehetnek erre a célra, de koránt sem elégségesek. Napjainkban – különösen az internet térhódításának köszönhetően – a szolgáltatásokat felkereső betegek gyakran igen tájékozottak az adott betegségeikkel kapcsolatosan. Az előadó felhívta a figyelmet az ilyen helyzetek megfelelő kezelésére, az orvosnak tudomásul kell venni, sőt olykor elismerni, ha a beteg bizonyos tényeket jobban ismer őnála. Mindez nem rontja le az orvos szakmai megbecsülését vagy tekintélyét. Nem megfelelő eljárás továbbá az sem, ha az egészségügyi dolgozók egymást illetve a beteget okolják egy kellemetlen eset megtörténtéért, illetve arra is külön figyelni kell, hogy az együttműködést elutasító – adott esetben saját felelősségre hazainduló – beteget ilyen magatartása ellenére is el kell látni a megfelelő tájékoztatással, részére a szükséges intézkedéseket (például gyógyszer felírása) ekkor is meg kell tenni.
Novák Krisztina az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) főigazgatója a betegjogi képviseletről, s az OBDK tapasztalatairól beszélt a délelőtti előadássorozat lezárásaként. A Központ 2014 első félévi adatai alapján megtudhattuk, hogy a betegek jellemzően elégedetlenek az egészségügyi ellátásokkal, azonnali, magas szintű, térítésmentes szolgáltatást szeretnének kapni. Az egészségügyi szakdolgozók szintén elégedetlenek, s elsősorban egy életpályamodellt szeretnének, de a magasabb bérezést, a jobb munkakörülményeket és a munkaidő betartását is hiányolják többségében. A betegek továbbra is tájékozatlanok mind a jogaikról, mind kötelezettségeikről, ám statisztikai adatokkal alátámasztható tény, hogy az OBDK megjelenése óta (azaz körülbelül másfél éve) az állampolgárok jogvédelmi ismeretei több, mint tíz százalékkal nőttek. Az OBDK feladata elsősorban a betegek jogvédelme, a betegjogi képviselők irányítása, felügyelete. A Központ tájékoztatást kérhet az egyes panaszos ügyekben az egészségügyi szolgáltatóktól, az érintett szerv felé ajánlásokat tehet, illetve jogszabály kezdeményezésre is jogosult a jogalkotó felé. Kezeli továbbá a megszűnt egészségügyi intézmények iratanyagait is, de feladata, hogy az orvos-beteg találkozások során keletkezett konfliktusok megoldását is elősegítse. A betegek jogvédelmét az országosan kiépített hálózat betegjogi képviselői látják el, akik segítik a betegeket jogaik érvényesítésében, a panaszok megfogalmazásában. Egyedi ügyekben kizárólag a beteg által adott meghatalmazás alapján járhatnak el, illetve az adott felhatalmazás kereteit nem léphetik túl. A statisztikai adatokból megtudhattuk, hogy ez idei év első felében a legtöbb betegpanasz (51%) a nem megfelelő egészségügyi ellátás miatt történt, míg a kifogások 16%-át az emberi méltósághoz való jog megsértése, 14%-át a tájékoztatás hiánya okozta.
Ábrahám László ügyvéd ezt követően a károsultak szemszögéből vázolt fel aktuális helyzetképet a kártérítési perekről, s média kártérítésekre gyakorolt hatásáról is beszámolt. Gyakran éri az orvos-ellenesség vádja a betegjogok képviselőit, ám egy igazán jó orvos maga is betegpárti kell, hogy legyen. Utalt az egészségügyért felelős államtitkár azon kijelentésére, mely szerint az egészségügy problémái elérték a politika ingerküszöbét, s a betegek ma nem érzik magukat biztonságban, s e helyzet mielőbb változtatást igényel. Rendszerhibának vagy személyi felelősségi kérdésnek tudhatóak be az egészségügyi ellátás hibái? – a kérdés szakmai fórumokon és a média előtt is gyakran felmerül. A rendszer kuszasága vagy a gyógyítók túlterheltsége miatt eleve kódolt-e a hiba lehetősége? Mindezek következtében meginog az embernek az ellátórendszer biztonságába, az orvos gyógyító erejébe vetett hite, így a rendszerhibák korai felismerése és mielőbbi kezelése elsődleges feladat. Tipikus példaként említette az előadó azt az esetet, amikor az egészségügyi intézmény a beutaló vagy az illetékesség hiánya miatt elküldi a beteget. Sajnálatos módon több, súlyosabb ügy is megesett a közelmúltban, melyek egy része halálesettel végződött az ellátórendszer hibája miatt. A lehető legnagyobb vétek az egészségügyben, amikor valaki orvoshoz fordul, de nem kap ellátást.
A műhibaperek legfontosabb szereplőinek tartott orvosszakértők is nagyban befolyásolják az ellátórendszer megítélését, különös tekintettel arra, hogy a büntető- vagy polgári perek sorsa leginkább a szakvéleményben megállapítottaktól függenek. A szakértő által nyújtott állásfoglalás bizonyos értelemben szubjektívnek tekinthető, a szabályok keretei között a szakértő által feltételezett igazság körvonalazódik. Aligha beszélhetünk független szakértői véleményről azokban a gyakori esetekben is, amikor az igazságügyi szakértő abban az egészségügyi intézményben folytatja a szakértést, melyben maga is dolgozik. A jogalkotó feladata ugyanakkor, hogy megfelelő szabályokkal bírja rá a szakértőket a megfelelő határidőben való véleményadásra, mely szintén komolyabb problémákat okoz napjainkban, s ezek súlya leginkább a büntetőügyekben érzékelhető. Az egészségügybe és a szakértőbe vetett bizalom hiányzik a társadalom részéről, melyet leginkább a jellemzően büntetőügyekben is előforduló visszásságok, szakértői részlehajlások, orvosi mulasztások okoznak. Az előadó kiemelte a média szerepét is a műhibaperek kapcsán. Akár közreműködő partnernek is tekinthető a sajtónyilvánosság, mely feltárja a problémás kórházi eseteket, s nyilvánosság elé viszi azokat a történéseket, melyek a nem megfelelő orvosi kezelésből vagy az együttműködés hiányából adódnak. Szükséges lenne ugyanakkor az egészségügyi ellátásban a Harvard Egyetem által preferált magatartás alkalmazása, mely szerint ha megtörténik egy hiba, akkor azt elsődlegesen be kell ismerni és bocsánatot kell kérni érte. Ez ma Magyarországon igen ritka gyakorlat.
Utolsó előadóként – ám nem utolsó sorban – Decastello Alice Ph.D címzetes egyetemi docens tartott előadást az egészségügyi mediációról és konfliktuskezelésről. Történeti előzményként utalt elsőként arra, hogy a békéltetés nem újkeletű fogalom a különböző kultúrákban, egyes társadalmakban már az ókorban megjelent hasonló jogintézmény a viták megoldása érdekében. Ismertette a konfliktuskezelés alaptípusait, különbséget téve az egyik fél illetve mindkét fél szempontjait előtérbe helyező módozatok között. A mediáció során a felek saját aktív közreműködésükkel hozzák létre az egyességet, a konfliktuskezelés ezen módja érettebb társadalmi felfogást előfeltételez. Az egészségügyi mediációnak kiemelt feladata, hogy a felek saját akaratukból jussanak el olyan megoldáshoz, mely az egyik félnek még jó, a másiknak pedig már jó, s ezzel a győztes-győztes formula érvényesülhet a probléma megoldásaként. Nem válik egyik fél sem legyőzötté, nem maradnak negatív érzések senkiben.
A mediáció előnyei számos pontban sorolhatóak, a legfontosabb érvek, melyek a problémakezelés ilyen módja mellett szólnak, az időtényező (a bírósági eljárásokkal szembeni gyorsaság), a felek kontrollja, a létrejött egyezség írásba foglalása, a teljes diszkréció vagy a kölcsönös elégedettség. A mediációt demokráciatechnikának is előszeretettel nevezik, egy sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, melyben a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján egy – a vitában nem érintett – harmadik személy bevonása mellett történik a megoldáskeresés.
Mi az, amit nem tehet a mediátor? Nem dönthet az adott kérdésben, nem vizsgálhat vétkességet, nem adhat jogi tanácsot és saját véleményét sem nyilváníthatja ki. Amit tesz, az nem más, mint az álláspontok közelítése, a megegyezés emberi hangnemben zajló folyamatának uralása, s annak elérése, hogy a felek megfelelő határidőn belül megegyezzenek. A törvény értelmében a mediációs eljárást kezdeményezheti a beteg, annak halála esetén közeli hozzátartozója, örököse, a szolgáltató vagy a beteg és szolgáltató együttesen a területi igazságügyi szakértői kamaránál. Az eljárás jogszabály alapján díjköteles, melynek összege 16 ezer forint, továbbá ötezer forint óránként a közvetítő díja (de ügyenként legalább 50 ezer forint). Ha az eljárást megindító fél pénzkövetelést nem támaszt, akkor a közvetítői díj nem haladhatja meg a 30 ezer forintot.
Az előadó szerint van néhány tipikus ok, ami miatt még mindig kevésbé keresettek a mediációs eljárások. Sok beteg nem tud e konfliktuskezelő módszerről, a betegjogi képviselő vagy a kórházi személyzet nem világosítja fel kellőképpen erről, de jellemző, hogy a beteg bízik tévedhetetlenségébe és azonnal a peres utat választja, de több olyan ügy is van, melyet eleve anyagi nyereség céljából kezdeményeznek. A mediáció számos esetben alkalmas arra is, hogy nagyobb köznyilvánosságtól kímélje meg az érintetteket. Az egészségügyi szolgáltatónak ez a legjobb eljárási forma olyan ügyekben, amikor a kórház mulasztása vagy hibája nyilvánvalónak tűnik (például műtét során a testben felejtett tampon biztosan a kórház felelősségének bírósági megállapítását fogja eredményezni).
Fotó: Fóris Gábor
