Finkey Ferenc 1914-ben kiadott ,,A magyar büntetőjog tankönyve” című munkájában – amely a Csemegi-kódexet és az I. Büntetőjogi novellát dolgozza fel, mint hatályos joganyagot – az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket az alábbiak szerint határozza meg: „Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények azok a bűncselekmények, melyek a bírói hatalom gyakorlását, az állami igazságszolgáltatás rendes menetét támadják, zavarják meg vagy veszélyeztetik.”
Kifejti továbbá, hogy „a hamis vád, hamis tanúzás (hamis eskü) a bűnpártolás, zártörés hatóságilag egyének ellen irányul, s tényleg egyéneknek okoznak legnagyobb sérelmet, de valósággal ezek is az igazságszolgáltatás tisztaságát, az igazság helyes és pártatlan kiszolgáltatását mint elsőrangú állami és társadalmi érdeket sértik meg, s így valódi és közvetlen jogtárgyak alapján ide sorozandók.”
A tanulmány bemutatja az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények történeti fejlődését, majd általánosságban ismerteti az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket. Ezt követően a hatályos szabályozáson keresztül részletezi a hamis vád bűntettét, meghatározva a védett jogi tárgyat, a bűncselekmény passzív alanyát, elkövetési magatartását, stádiumát, alanyát, minősített és privilegizált esetét.
A Szerző Gödöllői Járásbíróság csoportvezető bírója.
