Annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság a minap elutasította a Kúria kommentekkel kapcsolatos ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt, a honlapok üzemeltetői bíznak abban, hogy a bírósági ítélkezési gyakorlat nem lehetetleníti el a kommentelést.
Az Alkotmánybíróság kapott hideget-meleget (inkább hideget) a sajtótól, a bloggerektől és maguktól a kommentelőktől is, mert május 27-én elutasította azt az alkotmányjogi panaszt, amelyet a Kúria kommenteket érintő ítélete ellen nyújtottak be. A támadott kúriai verdikt elmarasztalta a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületét a jó hírnévhez fűződő jogok megsértése miatt, mivelhogy az általa működtetett honlapon megjelentetett két hozzászólás tartalma túllépte a véleménynyilvánítás megengedett határait. Az alkotmánybíráknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy sérti-e az indítványozó alaptörvényben biztosított jogát, ha a bíróság a törvényt úgy értelmezi, mint a Kúria vitatott ítéletében, vagyis úgy, hogy az internetes oldalon közzétett kommentek tartalmáért az indítványozó akkor is felel, ha nem volt tudomása a jogsértő tartalomról, vagy a sértett kívánságára azonnal el is távolította.
Az Alkotmánybíróság határozott nemmel felelt. Amint az várható volt, a sajtó – és elsősorban annak online része – kőkeményen nekiment a taláros testületnek. Mielőtt csobbannánk a vitriolos megjegyzések tengerében, azért a reakciók előtt érdemes egy kicsit tüzetesebben megvizsgálni magát az akciót. Először is nem(csak) az Alkotmánybíróság véleményét tükrözi a döntés, hanem szinte a teljes magyar igazságszolgáltatásét. Ahogy arra ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász egy tévéinterjújában felhívta a figyelmet: „Aki az Alkotmánybíróságot bántja ezért a döntésért, az nem ismeri a részleteket, hiszen a Fővárosi Törvényszék, a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria is hasonló álláspontra jutott.”
Meglepő módon az Alkotmánybíróság többségi véleménye nem hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Delfi kontra Észtország ügyben (64569/09) 2013. október 10-én hozott – jelenleg a Nagykamara döntésére váró – ítéletére. Ezt csak az Alkotmánybíróság elnöke tette meg a határozathoz fűzött párhuzamos indokolásában. Az ügyet Magyar Gábor ügyvéd így összegezte: egy észt internetes kiadványban egy cégvezetőt gyalázó kommentek jelentek meg, emiatt a helyi bíróság elmarasztalta a Delfi nevű portált. A honlap üzemeltetője a strasbourgi bírósághoz fordult, amely azonban nem adott igazat a portálnak, vagyis nem állapította meg a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan korlátozását. A döntés indokolása szerint a panaszosnak előre kellett számítania rá, hogy a vállalatvezetőt is érintő írás nagy visszhangot fog kiváltani, és várhatóan sok kommentelő szól majd hozzá. Erre fel kellett volna készülni, akár a folyamatos moderálás feltételeinek megteremtésével is. A személyiségi jogokat sértő tartalmat tehát a szolgáltatónak külön felhívás nélkül el kellett volna távolítania, ám a bíróság szerint ezt azért nem tették meg, mert a botrányos bejegyzések emelték az olvasottságot.
Az Alkotmánybíróság a határozatában elvi éllel leszögezte, hogy az internet nem jogmentes terület, az internetes kommunikációban tanúsított emberi magatartások és formák jogi szabályozás tárgyát képezhetik. Az alkotmánybírák szerint az sem vonható kétségbe, hogy a blog és a komment is közlésnek minősül, és mint ilyen az alaptörvény védelmi körébe esik. Emellett a kommentek moderálása sem mentesít a jogsértő közlésért való felelősség vagy a helytállás kötelezettsége alól. A jogsértő közleményekért való felelősség független a moderálástól: egyedül a jogsértő közlés tényén alapszik. Ha a kommentek közzétételéért való felelősség nem függ a moderálástól, mert a közlés tényén alapszik, nem indokolt a moderált és nem moderált kommentek között különbséget tenni az alapjog-korlátozás arányosságában sem – mondta ki a grémium. Kolláth György alkotmányjogász szerint a tekintetben valóban nem tartalmaz újdonságot a döntés, hogy a személyiségi jogok megsértése esetén nem vizsgálják a vétkességet, hanem az „elkövető” objektív felelősséggel tartozik. Ennek kapcsán hozzátette, hogy amikor egy újság közöl valamit, legyen szó akár egy sajtótájékoztatón elhangzottakról vagy esetleg politikusok nyilatkozatairól, ugyanúgy felel a másokat sértő vagy megalázó kijelentésekért, mint az, akit idéznek.
A tizenöt tagú testületből tizenketten teljes mértékben egyetértettek. Salamon László, aki az aznap aláírt, a Magyar Művészeti Akadémiával kapcsolatos döntéshez különvéleményt is írt, nem szerepelt az aláírók között, míg rajta kívül Paczolay Péter elnök párhuzamos indokolást, Stumpf István pedig különvéleményt csatolt a határozathoz.
Az Alkotmánybíróság elnöke szerint máshonnan kellett volna megközelíteni a kérdést, vagyis más alapjogi érveléssel és további mérlegelési szempontok figyelembevételével kellett volna alátámasztania a döntését. Szerinte az ügyet nem a sajtószabadság, hanem a szólásszabadság joga alapján kellett volna megvizsgálni, mivel kiszámíthatatlan joggyakorlathoz vezethet, ha a sajtószabadság adott esetben a sajtó fogalmi körén túl is alkalmazhatóvá válik. Paczolay Péter szerint a kommentekért való üzemeltetői felelősség körében olyan differenciálásra van szükség, amely alkotmányos egyensúlyt teremt a szólásszabadság és a személyiségvédelem között. „Egyrészt indokolt különbséget tenni a beazonosítható személytől származó, valamint a névtelen kommentek között: ha a kommentelő beazonosítható, akkor a sértett csak akkor perelhetné a moderálást nem alkalmazó honlap üzemeltetőjét (is), ha a neki küldött jelzésre nem távolította el a kifogásolt bejegyzést (ún. »notice and take down« kötelezettség). Ha az eltávolítás megtörtént, akkor nem indokolt az üzemeltető felelősségének megállapítása. Másrészt a nem beazonosítható személytől származó, azaz névtelen kommentek esetében indokolt elhatárolni egymástól a személyiségi jogsértésért fennálló felelősség objektív, valamint felróhatóságon alapuló szubjektív jogkövetkezményeit. A személyiségvédelem hatékonysága érdekében szükséges, hogy a honlap üzemeltetőjével szemben megállapíthatók legyenek a személyiségi jogsértés objektív jogkövetkezményei. Ő tette lehetővé a honlapon névtelen hozzászólások közzétételét, ezért ha valóban nem perelhető a kommentelő, akkor indokolt, hogy e körben a jogaiban sértett fél – szükség esetén – az üzemeltető ellen indíthasson személyiségi jogi pert.”
Stumpf István különvéleményben a Pécsi Ítélőtábla tavaly márciusban hozott ítéletére (Pf. VI. 20 776/2012/5.) hivatkozott, amelyben a bíróság rámutatott: „Az interneten hozzáférhető honlap fenntartója (közvetítő szolgáltató) akkor tartozik polgári jogi felelősséggel a honlapra mások által feltöltött ún. kommentek jóhírnevet sértő tartalmáért, ha a tudomásszerzést követően haladéktalanul nem intézkedik a jogsértő tartalom eltávolítása iránt.” Stumpf szerint a többségi határozat adós maradt annak alátámasztásával, hogy ha a személyiségi jogot sértő közlemény eltávolítása a korlátozás alternatív célja, akkor a cél elérésére alkalmas legenyhébb korlátozásának miért nem az ún. értesítési-eltávolítási („notice and take down”) eljárást tekinti. „Az nem várható el a honlap üzemeltetőjétől, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje az összes hozzászólást, bejegyzést – különösen nagyobb tartalomszolgáltatók esetében. Az viszont mindenképpen elvárható – folytatta –, hogy ha tudomására jut, hogy jogsértő tartalom került az általa üzemeltetett honlapra, azt távolítsa el mihamarabb. Ha nem törli, azzal kifejezésre juttatja, hogy egyetért a jogsértő tartalommal.”
Az alkotmánybírósági határozat több kérdést is nyitva hagyott. Ezek nagy részére a bírósági ítélkezési gyakorlatnak kell majd választ adnia. Erre utal maga az indokolás is: „A korlátozás arányossága (…) függ a kártérítés összegétől. Ebben a kérdésben az Alkotmánybíróság esetenként, a kártérítést megállapító bírói ítélet elleni alkotmányjogi panasz alapján foglalhat állást.” Nádori Péter, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnöke is bízik a polgári bíróságok bölcsességében: „Lehet, hogy túl jó kedvem van, de most nem vagyok benne biztos, hogy a határozatnak – különösen a párhuzamos indoklással összeolvasva – ne lehetne akár az is a következménye, hogy a bíróságok a továbbiakban komment-ügyekben a felületek működtetőit ugyan felelősnek mondják ki egy-egy valóban jogsértő hozzászólásért, de, mivel a nullához közelítő sérelemdíjat állapítanak meg, a gyakorlati következmény végül is csupán az adott komment törlése lesz. Meglátjuk.”
Mi sem mondhatunk mást.
