A gyermekvagyon kezelésének családjogi kérdéseiben is megújulást hozott az új Polgári Törvénykönyv: az új szabályok átgondoltabbak, megengedőbbek, ám továbbra is védik a kiskorú érdekét.
A kiskorú gyermek vagyonát főszabály szerint a szülei kezelik, ez kiterjed a gyermek minden olyan vagyonára, mely a törvény szerint nincs kivéve a szülői kezelés alól.
A szülők gyermekük vagyonának kezelésében a rendes vagyonkezelés szabályai szerint ugyanazzal a gondossággal kötelesek eljárni, mint saját ügyeikben. Ez mind a Csjt., mind az új szabályozás határozott kiindulópontja.
A gyermek pénzét és értéktárgyait, amennyiben azokat a rendes vagyonkezelés szabályai szerint folyó kiadásokra, vagy egyéb okból készen tartani nem kell, a március 15-dikéig hatályos koncepció szerint a szülők kötelesek voltak a gyámhatósághoz beszolgáltatni. (Csjt. 82. § (2) bek.) A beszolgáltatott vagyonról a gyámhatóság nyilvántartást vezetett.
A beszolgáltatási kötelezettség a kiskorú vagyona védelmének garanciája volt. A valóságban azonban sokkal nagyobb hátrányt jelenthetett, mint amilyen védelmet nyújtott. A kikötés elzárta ugyanis a szülőket a beszolgáltatott vagyon befektetésétől, fialltatásától. Így a vagyon nem kamatozott, a gyámhatóság jóváhagyása nélkül a szülők nem is rendelkezhettek róla. (Régi Ptk. 13. § (1) bek.) Ez furcsa helyzet előidézője lehetett – például az egyik szülő hirtelen halála esetén. Ilyen esetben – végrendelet hiányában – a gyermek, mint törvényes örökös az elhunyt szülő után örökölt vagyona is beszolgáltatásra került. A szabályozás sok esetben visszatartotta a szülőket attól, hogy a kiskorú gyermekre írassanak nagyobb étékű vagyontárgyat (pl. ingatlant).
Egy korábbi rendelkezés még a fentieken túlmenően azt is kimondta, hogy a gyámhivatal kötelezheti a szülőt, a gyermek, illetve a gondnokság alatt álló személy tulajdonában álló – százezer forint értéket meghaladó – értékpapír hitelintézeti letétben történő kezelésére.
2014. március 15-től a családjogi szabályozás az új Polgári Törvénykönyvbe ágyazódik. A beszolgáltatási kötelezettség az új Ptk-ban már nem nyert létjogosultságot. Az új kódex főszabályként a szülői felügyeletet gyakorló szülők kötelezettségeként írja elő gyermekük vagyonának kezelését. Ez a rendelkezés a szülőkre nézve jog és kötelezettség is egyben. (Új Ptk. 4:155. §)
Természetesen a szülői felelősség továbbra is fennáll, a nagykorú gyermeknek a vagyont ezen túl is teljes egészében ki kell adni. A szülők által kezelt, hiányzó gyermeki vagyonért való felelősség tehát változatlanul a szülők terhére esik. Így a beszolgáltatási kötelezettség megszűnésével sem marad a szabályozás törvényi garancia nélkül.
A szülők a vagyonkezelés gondos ellátásának megszegésekor eddig is felelősséggel tartoztak a súlyos gondatlanságért való felelősség szabályai szerint. Ezentúl viszont kártérítési felelősség is terheli őket, ha e kötelezettségüket szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megszegik.
Az új Ptk. expressis verbis kimondja, hogy az ezzel okozott kárt a szerződésen kívül okozott károk megtérítéséért való felelősség szabályai szerint kötelesek megtéríteni. További védelmet jelent, hogy a szóban forgó vagyont a jövőben sem lehet gyámhatósági engedély hiányában értékesíteni vagy megterhelni.
Egyesek szerint szükségtelen és indokolatlan beavatkozást jelentett a felek magánautonómiájába a szülők számadási kötelezettsége. A szülők a 18. életévét betöltött gyermekük részére ugyanis számadás mellett voltak kötelesek kiadni annak vagyonát.
Mivel ennek a gyakorlati érvényesülése szinte elenyésző, az új Ptk. ezt nem követeli meg a továbbiakban. A szülők gyermekük vagyonát biztosítékadás és számadás kötelezettsége nélkül kezelik, a gyermek felnőtté válásakor e nélkül kötelesek kiadni a vagyont a nagykorú gyermeknek.
A tizennégy éven aluli gyermek saját munkával szerzett keresményét nem a szülei kezelik, keresményével saját maga, szabadon rendelkezik. Az eddigi szabályok szerint azonban, ha a szülői háztartásban élt, törvényi kötelezettsége volt a háztartás költségeihez keresményéből megfelelő mértékben hozzájárulni.
Ez a kötelezettség most megszűnt, lehetőséggé szelídült. Az új Ptk. mindösszesen annyit rögzít, hogy „ha a gyermek szülője háztartásában nevelkedik és keresménnyel rendelkezik, a szülő igényelheti, hogy a háztartás költségeihez megfelelő mértékben járuljon hozzá.” A szülő határoz tehát arról, hogy igényli-e a gyermek hozzájárulását a háztartás terheihez, így a saját tartásához, vagy sem. A jogalkotó itt is a felek szabad választását, egyéni döntését helyezi előtérbe.
Az új rendelkezések sok esetben tehát könnyebbséget jelentenek a szülőknek és a gyermeknek, de bizonyos tekintetben a gyámhivatal számára is. Kisebb mértékű beavatkozást jelentenek a családi magánautonómiába, de továbbra is szem előtt tartják a gyermek érdekeinek védelmét. A modern életviszonyokból kiinduló új szabályok a szülők mozgásterét bővítik, nem csökkentve ezzel a gyermeki vagyon védelmét.
