Háromezer ügyvédjelölt készül magára ölteni a talárt. A törvényhozás és a kamara is tevékenyen küzd a szigorításért: a társszakmákból érkezőknek egyéves bojtárkodást, a principálisoknak bevételi minimumot, a jelölteknek pedig kötelezettségeik maradéktalan teljesítését szabták feltételül.
Aligha vitatható, hogy mára telítetté vált az ügyvédi szakma. A rendszerváltás éveiben a pálya megnyitása, az adminisztrációs korlátok és a munkaközösségek megszüntetése szélesre tárta a kaput az ügyvédi hivatást választók előtt, hiszen a klasszikus jogászi szakmák közül ez volt az egyetlen, amelyben a pályán működők számát nem a költségvetési korlátok, hanem a piac szabályozta. Visszaállt a két világháború közötti helyzet: napjainkban a jogásztársadalmon belül az ügyvédi hivatást gyakorlók aránya a legmagasabb. A Magyar Ügyvédi Kamara adatai szerint 12 500 ügyvéd van Magyarországon, akik közül 10 900 aktív, míg 1600-nak szünetel a tagsági jogviszonya. Az ügyvédek munkáját háromezer ügyvédjelölt és ötszáz alkalmazott ügyvéd segíti.
Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke úgy látja, hogy az ügyvédi létszám rohamos növekedése lecsengőben van. A vidéki kamaráknál azt érzékelik, hogy jóval kevesebben jelentkeznek ügyvédjelöltnek, mint korábban. A kamarai vezető szerint az ügyvédi hivatás gyakorlása függ a fizetőképes kereslet alakulásától. Márpedig az ország szegényebb vidékein jelentősen visszaesett, sőt van, ahol gyakorlatilag megszűnt a fizetőképes igény az ügyvédi szolgáltatás iránt. Ahol visszaesik a gazdaság, ott nincsenek cégmozgások, nincs ingatlanforgalom, márpedig ez a két terület jelentős ügyvédi létszámot tartott el. Sok ügyvédi iroda állt rá az ingatlan-beruházásokra, az ingatlanbefektetésekre, ám a projektek száma szinte lenullázódott. Ezek az irodák tevékenységi kört váltottak, és olyan területektől vettek el munkát, amelyeket korábban kisebb, vagy kevésbé erős ügyvédi irodák láttak el. Egyszóval: van lemorzsolódás. “Fájó, de növekedett azoknak az ügyvédeknek az aránya, akiket tagdíj, vagy biztosítási díj nem fizetése miatt kell törölnünk a névjegyzékből. Sokan ezt sem tudják normális körülmények között kitermelni” – mondta Bánáti János.
Az Országgyűlésben mindig is hatékony érdekvédelmi munkát fejtett ki az ügyvédi lobbi. A most zárult parlamenti ciklusban is születtek olyan jogszabályok, amelyeknek egyetlen célja az ügyvédi hivatásrend védelme volt. A pálya nyitottságán szűkített az a törvénymódosítás is, amelyet 2010 végén Vitányi István (Fidesz) és Rubovszky György (KDNP) országgyűlési képviselők kezdeményeztek. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXXXVI. törvény tudniillik jelentősen szigorított az ügyvédi kamarai tagság megszerzéséhez szükséges feltételeken. A módosítás alapján – a korábban hatályban levők mellett – a kamarai tagság további kritériuma lett legalább egy esztendő ügyvédjelölti vagy alkalmazott ügyvédi joggyakorlat.
A több mint három éve hatályba lépett törvénymódosítás szinte az egész jogásztársadalmat érintette, hiszen a korábbi átjárhatóság megnehezült. Sokan úgy látják, hogy a szigorítás méltánytalanul nagy terhet rótt azokra a bírákra és ügyészekre, akiknek így sokévi szakmai tapasztalattal a hátuk mögött kell újrakezdeniük jelöltként, ha ügyvédként szeretnék folytatni a pályafutásukat. De nehéz helyzetbe kerültek azok a jogi szakvizsgával rendelkező jogászok is, akik a közszférában végrehajtott létszámleépítések után az ügyvédi hivatást választanák. A jogszabály azonban átment az alkotmánybírósági rostán [3380/2012. (XII. 30.) AB határozat].
A perjogi szabályok is keretek közé szorítják az ügyvédjelöltek mozgását. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 44. § (5) bekezdése szerint például az ügyvédjelölt védőként, ügyvéd mellett vagy ügyvéd helyetteseként a törvényszék, az ítélőtábla és a Kúria nyilvános ülésén, illetve tárgyalásán nem járhat el. Ez a rendelkezés 2014. január 1-jétől kiegészült azzal, hogy az az ügyvédjelölt, aki legalább egyéves ügyvédjelölti gyakorlattal rendelkezik, a törvényszék első fokú eljárásában eljárhat, védőbeszédet azonban nem tarthat. A Budapesti Ügyvédi Kamara naprakész listát vezet a legalább egyéves gyakorlattal rendelkező jelöltekről.
Az ügyvédjelöltek foglalkoztatásának tárgyi feltételeiről szóló 1/2012. (XI. 5.) MÜK szabályzat az ügyvédjelölt foglalkoztatásához a principálisok számára 2013. március 31. óta kötelezően előírja a nyilvántartásba vételt, amelyet a fővárosban a Budapesti Ügyvéd Kamara (BÜK) ügyvédei elektronikus úton is megtehetnek. Az ügyvédjelöltek foglalkoztatására jogosult ügyvédekről az illetékes területi kamara nyilvántartást vezet. A szabályzat szerint principálisnak biztosítania kell az adott ügyvédjelölti munkaviszonyban a jurátus szakmai fejlődését. Feladata az is, hogy segítse a tapasztalatok elsajátításában, érvényesítse a jelölttel szemben támasztott követelményeket, figyelemmel kísérje az előrehaladását, közreműködjön alkalmasságának megítélésében. A szabályzat meghatározza a foglalkoztatás minimális tárgyi feltételeit is. Így az ügyvédjelöltnek legalább hat négyzetméternyi irodaterületet kell biztosítani, továbbá jogosult külön íróasztalra, és arra is, hogy munkavégzése során számítógépet, jogszabályokat használhasson, illetve telefonon, e-mailen elérhető legyen.
A foglalkoztatás komolyságát hivatott segíteni az a szabály, amely szerint a principálisnak minimum évi nettó ötmillió forint bevételt kell felmutatnia. Minden ügyvédjelölt után pedig az ötmillión felül még további nettó 2,5-2,5 millió forint bevételt kell igazolnia.
A MÜK a tárgyi feltételek előírásán túl az ügyvédjelöltek képzésének tartalmát is újra szabályozta a 2013. február 1-jén hatályba lépett 2/2012. (XI. 5.) MÜK szabályzatban. Ebben elvi éllel kimondták, hogy az ügyvédjelölti képzés elsődleges célja az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges képességek, munkamódszer elsajátítása, amely alkalmassá teszi a jelöltet a későbbiekben az ügyvédi hivatás önálló, szakszerű gyakorlására. A képzés alapja az egyéni tanulás. A jogi szakvizsgára való felkészülés és a gyakorlati ismeretek elmélyítése érdekében az illetékes területi kamara tanulókörökben szervezett képzést kell biztosítania az ügyvédjelölteknek, amelyen a részvétel kötelező. Az egyéni tanulás folyamatosságának és eredményességének ellenőrzése céljából az ügyvédjelölt a kijelölt anyagrészekből a területi kamara elnöke vagy az általa erre felkért ügyvéd, vagy bizottság előtt beszámol. A beszámolók anyaga egyrészt az Alaptörvénynek, illetve az Alkotmánybíróságnak a bíróságokról szóló rendelkezései, határozatai; a személyes adatok védelméről, a közérdekű adatok nyilvánosságáról, a minősített adatokról, valamint a sajtóról szóló jogszabályok; a büntető eljárási jog; a büntető anyagi jog; a büntetés-végrehajtási jog; a polgári peres és nemperes eljárások, a végrehajtás főbb szabályai; a polgári jog; a gazdasági jog; a társasági jog; a közigazgatási jog; a munkajog szabályai az ügyvédi működés tükrében; másrészt az ügyvédi működéshez kapcsolódó sajátos hivatásbeli szabályok.
A beszámoló eredményét be kell vezetni az ügyvédjelölt személyi anyagába. Jóllehet Szabó Máté ombudsman 2011-ben kelt kifogását tiszteletben tartva a szabályzat nem mondja ki in concreto feltételként az ügyvédjelölti záróvizsgát, azt azonban azért precízen rögzíti, hogy az ügyvédjelöltképzés időtartama a joggyakorlathoz kapcsolódóan három év, és a területi kamara a szakvizsgára bocsátáshoz szükséges tanúsítványt csak abban az esetben adja ki, ha a jurátus az ügyvédjelölti jogviszonyból eredő kötelezettségeit maradéktalanul teljesítette.
