Tizenkét dühös ember. A tárgyalótermi film alaptípusa. Hűen mutatja be az esküdtszéki rendszer erényeit, hibáit, meggyőződéssel hirdeti: egy ember is megváltoztathatja a világot. – Mi a kínálat ma a “jogászfilm” piacon?
A tárgyalótermi filmek közül elsőként szinte mindenkinek az 1957-ben bemutatott Tizenkét dühös ember (12 Angry Men) ugrik be. A korabeli ítészeket minősíti, hogy Sidney Lumet ma már klasszikusnak számító alkotása, Henry Fonda főszereplésével, nem nyert Oscar-díjat, igaz, Berlinben elhódította a fődíjat, az Arany Medvét. Jó hollywoodi szokás szerint harminc évvel később elkészítették a mű remake-jét is, a 8. esküdt szerepében Jack Lemmonnal, és ez a változat a mozikban nagyobb sikert aratott, mint elődje, lévén, hogy színesben forgatták. A Tizenkét dühös ember a tárgyalótermi film alaptípusa, amely hűen mutatja be az esküdtszéki rendszer erényeit és hibáit, és meggyőződéssel hirdeti, hogy egy ember is megváltoztathatja a világot. A bemutató óta szinte az összes amerikai bírósági filmben a védelem a „8. esküdtre” alapozza stratégiáját: legalább egy ülnökben megalapozott kétséget kell ébreszteni.
1957 egyébként is a bírósági filmek nagy éve volt, hiszen ugyanebben az esztendőben indult hódító körútjára Billy Wilder rendezésében A vád tanúja ((Witness for the Prosecution), a női főszerepben Marlene Dietrichhel. Ám ez az alkotás sem kapott Oscar-díjat, noha hat jelölést is besöpört. A díjátadáson a két remek tárgyalótermi filmet a szintén kiváló Híd a Kwai folyón (The Bridge on the River Kwai) előzte meg, amelynek füttyindulóját ma is mindenki dúdolja.
Az elmúlt évtizedekben a jogászokról, a bírósági perekről szóló filmek sematikussá váltak, a karakterek mintha egyik történetből a másikba lépnének át. Kik egy sematikus alkotás főbb alakjai? A bíró habókos öreg, nemegyszer kávéval a kezében érkezik a tárgyalásra, alapvető dolgokat sem ért meg először. Az ügyész kérlelhetetlen figura, aki eleinte lekezelően bánik a védelemmel, ami később agresszív ámokfutásba megy át. Hollywoodi mérce szerint a főhős csak is az ügyvéd lehet, aki ha szót kap, előbb még pár másodpercet maga elé mereng, mintha akkor találná ki a szónoklatát, hevesen gesztikulál az ülnökök előtt, egyszóval: pojáca.
Szerencsére vannak azért kivételek. Jórészt hadbíróság előtt játszódik az Egy becsületbeli ügy (A Feed Good Men), amelyben Daniel Kaffee hadnagy (Tom Cruise) és Nathan R. Jessep ezredes (Jack Nicholson) közötti szópárbaj a film csúcspontja. Izgalmas thriller Az ítélet eladó (Runaway Jury) is. Ebben négy világsztár (Rachel Weisz, Dustin Hoffmann, John Cusack és Gene Hackman) vezeti be a nézőt – az orránál fogva – az esküdtszéki bíráskodás manipulatív világába. Az utóbbi idők terméséből Az igazság ára (The Lincoln Lawyer) emelhető ki, amelyben a dörzsölt, az irodáját az autójába berendező védőügyvéd szerepében Matthew McConaughey káprázatos alakítást nyújt.
Napjainkban inkább a tévésorozatokban játszanak főszerepet a jogászok. Az Ügyvédek (The Practice) 1997 és 2004 között nyolc évadot élt meg, 1999-ben a legjobb televíziós sorozat kategóriában Goldon Globe-díjat kapott. A széria egy bostoni ügyvédi iroda mindennapjaiba ad bepillantást. A történetek központi figurája Bobby Donnell (Dylan McDermott) vezető ügyvéd elsősorban a megérzéseire hagyatkozik, amikor elvállal egy-egy ügyet. A főhősök szenvedélyesen szeretik hivatásukat, ügyesen találják meg a jogi kiskapukat, és szó szerint mindent megtesznek ügyfeleik igazságának kiderítése érdekében. Emiatt rendszeresen összeütközésbe kerülnek a kollégáikkal, sőt egymással is.
Az Ügyvédeket a Jogi játszmák (Boston Legal) követte az ABC csatornán öt évadon át – 2004 és 2008 között. A Crane, Poole & Schmidt ügyvédi iroda változatos eseteit bemutató széria az izgalom és társadalomkritika mellett a humorra épített. A helyzetkomikumok és a szellemes párbeszédek motorja az iroda két ügyvédje, Alan Shore (James Spader) és Denny Crane (William Shatner), vagyis a fiatal, liberális, harsány demokrata, valamint az Alzheimer-kor tüneteivel küszködő, ízig-vérig rebublikánus, nagy szívű nőcsábász. Kettőjük barátsága és szakmai összetartása az egyik legjobb jogász sorozattá avatta a Jogi játszmákat.
A Jogi játszmák helyére szeretett volna pályázni 2010-ben a Jog/Ászok (The Defenders) című sorozat, de a CBS nagyhatalmú urai egy évad után elkaszálták. A széria inkább a komikumra, semmint az eredeti tárgyalótermi szituációkra épült, de ezzel együtt a két vásott ügyvéd, Nick Morelli (James Belushi) és Pete Kaczmarek (Jerry O’Connell) történetei bőségesen elfértek volna a tengernyi nyomozós, doktoros, vámpíros, háborús, alánevetős blődli mellett.
A két évadot (38 epizódot) megélt a Shark – Törvényszéki ragadozó (Shark) a Sebastian Stark szerepében játszó James Woods miatt emlékezetes. A legfrissebb felhozatal ígéretes szériája a Briliáns elmék (Suits), amelyben Harvey Specter (Gabriel Macht) és Mike Ross (Patrick J. Adams) párosa telitalálat. Ha az ember ezt a sorozatot nézi, az a fura (tév)képzete támad, hogy a jog logikus és esetenként szellemes is tud lenni.
Magyarországon kétségkívül a legnépszerűbb jogász sorozat A férjem védelmében (The Good Wife), amely 2009 óta a nézők egyik kedvence. A „jó feleség” Alicia Florrick (Julianna Margulies), akinek férje, Peter Florrick (Chris Noth) államügyész egy nyilvános szexbotrány után politikai korrupció miatt börtönbe kerül. Alicia emiatt visszatér dolgozni, és egy sikeres chicagói ügyvédi irodában lesz elsőéves ügyvéd. A jog, a politika és a magánélet legsötétebb bugyraiban játszódó történetben végre hús-vér (jogász)figurák szerepelnek.
