Hagyó-, Csüllög-, Engel-ügy, csak néhány azon perek közül, ahol az emberi jogi bíróság súlyos kártérítésre kötelezte Magyarországot. Magyar György ügyvéd szerint Strasbourg teljes körűen tisztában van a magyar börtönviszonyok tarthatatlanságával.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága idén júliusban 12 ezer euró összegű kártérítést és 2 ezer euró perköltséget ítélt meg a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt Fehér Sándor javára. A bírósági indoklás szerint az egykori elítéltet túlzsúfolt zárkákban tartották fogva több hazai büntetésvégrehajtási-intézetben, s ezzel Magyarország megsértette az emberi jogok európai egyezményét, melynek harmadik cikke kimondja, hogy „„senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni””.
Milyen következtetések vonhatóak le a bírósági határozatból?
A közelmúltban megszületett strasbourgi ítélet precedensértékű, s azt üzeni, hogy Magyarországon a fogvatartás helyzete nincsen rendben. Mindenképpen figyelmet kell fordítani a börtönviszonyok javítására, s ha az állam nem akar rengeteg pénzt kifizetni a károsultaknak, és nem akar jó sok perköltséget fizetni, akkor jobb lenne, ha ezeket az összegeket börtönök fejlesztésére fordítaná. Figyelembe kell venni ugyanis azokat az európai előírásokat, amelyek a fogvatartás legalapvetőbb feltételeit szabják meg. Az emberi jogok európai egyezménye, valamint a kínzás és embertelen bánásmód elleni nemzetközi egyezmények mind felhívják a figyelmet arra, hogy az elítéltek is emberek, és őket is megilletik alapvető jogok.
Közismert, hogy a hazai büntetés-végrehajtási intézetek többségében rosszak az elhelyezési körülmények. Mégis milyen mértékű zsúfoltság számít embertelennek?
Többek között az, hogy nem lehetne fejenként 4 négyzetméternél kevesebb bruttó alapterületet biztosítani egy zárkában. Már vannak olyan hazai börtönök, például a veszprémi vagy a tiszalöki intézet, amelyek megfelelnek ennek az irányelvnek, és fejlesztettek börtönt Szombathelyen és Kecskeméten is, de a többség nagyon elavult és rettenetesen túlzsúfolt. Abból kell kiindulni, hogy 160 százalékos a magyarországi börtöntelítettség jelen időszakban és sajnos a jogszabályi változások pont abba az irányba hatnak, hogy még több elzárást, még több szabadságelvonást helyeznek kilátásba. Nem a börtönök fejlesztésével foglalkozunk, ami pénzbe kerül, hanem a legolcsóbb megoldást választjuk, a jogszabályokat szigorítjuk, ami viszont ellenhatású, mert több ember kerül elzárásra. Ha a fogvatartottaknak nem tudjuk biztosítani az európai egyezmények minimális feltételeit, akkor bizony a sorozatos egyezménysértések költségét kell az államnak megtérítenie.
Az új büntetés-végrehajtási törvény sem kíván változtatni ezen?
A törvénytervezetben nagyon sok elképzelés szerepel, de mindez még annyira embrionális állapotban van, hogy nem igazán tudok hozzászólni. Magam is olvastam az első tervezetet, meg is kritizáltuk néhány pontját, s kijelenthetem, hogy a célja helyes, rendet kell tenni, nagyon öreg és korszerűtlen már a Bv. tvr. Ugyanakkor nem örülök annak, hogy csak három hetet hagytak társadalmi vitára. A szakemberektől hasznos információkat és tapasztalatokat lehetne begyűjteni, s ennek mentén kellene kialakítani egy álláspontot. Egy fogvatartott nagyon sokba van az államnak, ezért el kellene gondolkozni például azon, hogy ha már sok pénzért kiépítettük az úgynevezett karpereces házi őrizetes programot, akkor szélesebb körben kellene alkalmazni, ezáltal több — erre alkalmas— fogvatartott maradhatna saját lakókörnyezetében, ahol megfelelően tudnának tisztálkodni és nem lennének megfosztva az egészségügyi és egyéb lehetőségektől, de nem lennének zsúfoltak a börtönök sem. A valós elkövetőket, jogerősen elítélteket tényleg tessék szabadságvesztés büntetésben részesíteni és izolálni, de akinek az ügyében még nem született ítélet, és nem indokolt a fogvatartása, azzal nem feltétlenül kellene a börtönzsúfoltságot növelni. Ugyanígy, aki már szabaduló fázisban van, annak már a társadalomba való visszailleszkedését kellene elősegíteni. Sokkal rugalmasabb ügykezelést igényelne ez a kérdés.
Az emberi jogi bíróság elé kerülő magyar ügyekben csak a túlzsúfoltságot ítélték jogsértőnek?
Nem, a legtöbb esetben egyéb körülmények is szerepet játszottak. Engel Zoltán például egy deréktól lefele bénult, inkontinens fogvatartott volt, s mintegy 11 hónapot töltött a szegedi Csillag börtönben, ahol szállításánál az őrök a földön húzták őt a járműig, s mivel az önellátásra is képtelen volt, a mindennapi öltözködésnél, tisztálkodásnál a zárkatársak segítségére szorult. Esetében 12 ezer euró kártérítést és közel 4 ezer euró perköltséget ítélt meg a bíróság. Egy másik, a Csüllög kontra Magyarország néven ismertté vált ügyben a kérelmezőt különleges biztonsági körletben tartották – különösebb indok nélkül – majdnem a büntetés teljes ideje alatt. A zárkában egyedül volt, a zárkán kívül pedig mindvégig megbilincselték, naponta megmotozták a testüregekre is kiterjedően. A bíróság kimondta, hogy ilyen elkülönítésre csak kivételesen és csak átmeneti jelleggel kerülhet sor. Hagyó Miklós perében a nedves, penészes zárkák és a nem kielégítő élelmezés is a jogsértések között szerepelt, esetében 12.500 euró kártérítés és 6 ezer euró perköltség került megítélésre.
Nagyon sok megbízást kaptunk időközben hasonló ügyekre; a börtönökből egymás után keresnek meg bennünket az elítéltek, akik úgy gondolják, őket is hasonló jogsértések értek. Persze meg kell tanítanunk őket arra, hogy bizonyos jogi feltételei azért vannak az ilyen pereknek. A kimerítendő hazai jogorvoslat a büntetés-végrehajtási ügyésznél vagy az intézmény parancsnokánál előterjeszthető panasz. A strasbourgi kérelmet az utolsó, egyezménysértő fogvatartási időszaktól számított hat hónapon belül kell előterjeszteni.
Milyen bizonyítékokat használtak fel a kártérítési ügyekben?
Azok, akik bizonyítani tudták, hogy az elszenvedett veszteségeik és káraik összefüggésben vannak az ottani életviszonyokkal, azoknál az okozati kapcsolatot megállapította a bíróság. Hozzáteszem, hogy nem kell túlbizonyítani a körülményeket, mert a strasbourgi bíróság már teljeskörűen tisztában van a magyar börtönviszonyok tarthatatlanságával, és ebből következően nem tud mást tenni, mint szinte bizonyítási eljárás nélkül alkalmazni a precedenseket. Ilyen perekben a magyar állam ki fog fizetni többmilliárdot, ennyi pénzből pedig már új börtön is építhető lenne. Ezt kellene elsősorban megfontolnia a jogalkotónak és a kormányzatnak.
Körülbelül mennyi ideig tart egy eljárás a strasbourgi bíróság előtt?
Nagyjából két év, de most már egyre inkább fölgyorsulnak az eljárások, hiszen van precedens. Strasbourgnak rendelkezésére állnak továbbá jelentések, melyek pontosan mutatják a hazai intézmények helyzetét, a körülmények tarthatatlanságát. Sajnos az is látszik, hogy ez az állapot továbbra sem javul.
Milyen költségei vannak egy ilyen kártérítési pernek, mennyibe kerül mindez egy elítéltnek?
Csak a postaköltségbe. Bárki, aki jogsértés áldozata, megkísérelhet egy ilyen eljárást indítani. A jogi képviselet az eljárás kezdeti szakaszában nem kötelező, de erősen ajánlott. Mivel az elítéltnek szinte nem kerül költségbe egy ilyen eljárás megindítása, mégis milliókat nyerhet vele, számos hasonló ügyre lehet még számítani. Hangsúlyozom, hogy ha az állam változtatni akar azon, hogy milliós kártérítéseket fizessen ki az elítélteknek, akkor a hazai fogvatartás körülményein mindenképpen javítania kell.
