A Földközi tenger kapujának is nevezett Gibraltár státusza körül idén augusztusban kezdtek gyülekezni a barátságtalan diplomáciai lépések bajlós viharfelhői.
Gibraltár speciális státuszú, brit tengeren túli terület, mintegy három évszázada került a britek kezére – az utrechti béke szentesítésével. 13 másik területtel együtt (így Bermuda, Brit Antarktisz, a Kajmán-szigetek és a Falkland-szigetek) az Egyesült Királyság mai napig nem ereszti. Foggal-körömmel ragaszkodnak a korábban brit függő területként („british dependent territory”) elnevezett, 2002-óta brit tengerentúli területnek („british overseas territory”) hívott területeikhez. Ezt támasztotta alá David Cameron brit miniszterelnök rezzenéstelen határozottsággal tett kijelentése is, amikor az argentin részről, a Falkland-szigetek hovatartozása újratárgyalásának ötletére így reagált: “Nagy-Britannia szükség esetén katonai eszközökkel is kész megvédeni birtokát.”
Gibraltár esetében a hivatalos indoklás brit részről évtizedek óta az, hogy a gibraltáriak nem szeretnének spanyol fennhatóság alá tartozni, így nem került sor az 1960-as évek óta napjainkban sem az utrechti béke revíziójára.
Nagy-Britannia tisztában van vele, hogy nem hagyhatja helyzetét meginogni. A 14 brit tengerentúli terület közül elegendő lenne csak egy hovatartozásának megváltoztatása, ez óhatatlanul elindítaná a többi esetében is a függetlenedési lavinát.
A tengerentúli területekhez való ragaszkodást Gibraltár esetében is komoly gazdasági érdekek és érvek indokolják. Látszólag csak egy nagy szikla, valójában egy kincsesládika. Egyes vélekedések szerint a spanyoloknak is ezért oly kecsegtető a területükön kívüli, pezsgő gazdaságú Gibraltár megszerzése, megéri felvállalniuk a konfliktust Nagy-Britanniával.
Gibraltár kapcsán a feszültségek az idei év folyamán kezdtek kiéleződni a britek és a spanyolok között. A helyzetet 2013. augusztusában mérgesítette el egy ártatlannak tűnő mesterséges zátony tengerbe helyezése. A zátony magyarázatául a Gibraltárhoz tartozó tengeri élővilág megóvása szolgált, az azt állítólagosan dézsmáló spanyol halászoktól. A spanyol fél sem késlekedett, válaszul a legrekkenőbb nyári kánikulában jó alapos határellenőrzésbe fogott az egyébként nyüzsgő gibraltári határátkelőn, jelentősen megnövelve ezzel (akár 6-7 órásra is) a várakozást, megnehezítve az átjutást. A megnövekedett cigaretta csempészettel indokolt fokozott ellenőrzések révén kialakult áldatlan állapot felszámolásához William Hague brit külügyminiszter közbenjárására volt szükség, aki a hírek szerint telefonon kereste meg végül José Manuel García-Margallot a helyzet rendezése érdekében.
Nagy-Britannia végül az Európai Unióhoz fordult. Gibraltár ugyanis az Egyesült Királyság EGK-hoz csatlakozása, vagyis 1973 óta tagja a Közösségnek, bár uniós tagsága speciális. Az európai unió joga Gibraltár esetében is alkalmazandó, azonban csatlakozásakor nem lépett be a vámunióba. Sem a közös kereskedelempolitikának, sem a közös mezőgazdasági politikának, sem a közös halászatnak nem részese, és az áfa kivetése és beszedése sem az uniós szabályok alapján történik. Nem tagja a schengeni övezetnek sem.
Az EU – Gibraltár tagságára tekintettel – nem hagyhatta figyelmen kívül a brit kérést, így az Európai Bizottság tény-feltáró missziót küldött a spanyol-gibraltári határ térségbe, mely 2013. szeptember 25-én kezdte meg tevékenységét. A küldöttség szervezésében mind a spanyol, mind a brit fél részt vállalt. A misszió a személyek és áruk határátlépés esetén való ellenőrzését fogja nyomon követni, különös figyelmet fordítva a hivatkozott csempészetre is.
Az Európai Bizottság a vizsgálat tapasztalatait és eredményeit kiértékeli, ez alapján fogja eldönteni, hogy esetleges további intézkedések szükségesek-e. A misszió inkább tekinthető udvarias gesztusnak, semmint hatékony cselekvésnek az EU részéről. Mivel a kiértékelés elkészítése az Európai Bizottság számára nem határidőhöz kötött, így kérdéses, mikor várható kézzel fogható eredmény az EU-s vizsgálat kapcsán, és ez mennyiben segíti majd elő a megfeneklett brit-spanyol diplomáciai kapcsolatot.
