Az új Büntető törvénykönyv alaposan átírta a szexuális bűncselekmények tényállásait, elhagyta többek között az erőszakos közösülés, az üzletszerű kéjelgés és a fajtalankodás fogalmát. Jobbára szigorított a korábbi büntetési tételeken, viszont lejjebb szállította a vérfertőzés felső határát.
Egy régi anekdota szerint büntetőjogi vizsgán a híres jogászprofesszor megkérdezte a csinos hallgatónőt, hogy melyik tételt húzta. A lány elvörösödve azt motyogta, hogy az erőszakos közösülést. – No, kollegina – vigyorodott el a prof –, akkor merüljünk alá a nemi fertőben!
Július 1-jén lépett hatályba az új Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, amely sorrendben a negyedik az 1878-as Csemegi-kódex, valamint az 1961-es és az 1978-as törvény után. Az elmúlt hónapokban sok szó esett néhány markáns újításról (vétőképesség leszállítása, jogos védelem kiterjesztése, drogbűncselekmények szigorítása stb.), pedig számos újdonságot tartalmaz a törvénykönyv XIX. fejezete is (A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények).
A változást már maga a fejezetcím is hirdeti. A szabályozás átgondolásának elsődleges célja a bűncselekmények jogi tárgyában keresendő: az új törvény hatályba lépésétől kezdve nem a nemi erkölcs védelme az egyetlen és elsődleges jogi tárgy, ugyanilyen védendő értékké vált a nemi élet szabadsága, a nemi önrendelkezés is. Míg az előbbi inkább a „köz” érdekét tartotta elsődlegesen szem előtt, az utóbbi már a „magánszférára” is koncentrál. Az új Btk. egyik legfontosabb kódolt üzenete az, hogy meg kell védeni az egyén testi és szexuális integritását.
A törvényhez beterjesztett indokolás szerint a fejezet figyelemmel van arra társadalmi igényre és kormányzati szándékra, miszerint kiemelten kell védeni az ilyen jellegű bűncselekmények esetén (is) a tizennyolc éven aluliakat. Erre tekintettel például minősített esetként határozták meg a tizennyolc éven aluli sérelmére elkövetett szexuális erőszakot, illetve a kitartottságnál azt, ha az elkövető tizennyolc éven aluli, prostitúciót folytató személlyel tartatja ki magát, továbbá önálló tényállásban szabályozták a gyermekprostitúció kihasználását. A nemzetközi elvárásoknak is megfelelve alakult át a szexuális bűncselekmények szövegezése, szigorodtak a büntetési tételek, illetve több bűntett esetében megszűnt a magánindítványhoz kötöttség.
Ami a konkrét törvényi tényállásokat illeti, a szexuális kényszerítést (196. §) az követi el, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít. Ennél a rendelkezésnél is jól megfigyelhető az a büntetőpolitikai törekvés, hogy az általános kényszerítés tényállásából a jogalkotó olyan bűncselekményt hoz létre, amely magában foglalja a kényszerítést. A másik lényeges elem: itt jelenik meg a törvénykönyvben először a szexuális cselekmény fogalma. Az Értelmező rendelkezések (459. §) 27. pontja szerint szexuális cselekménynek minősül „a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul”. Ennek megfelelően nemcsak a szexuális aktusra való kényszerítés vált büntethetővé, hanem a szexuális jellegű, az emberi méltóságot sértő magatartások is (például a sértett valamely intim testrészének megfogása). Eddig a deliktum erőszakkal vagy az élet és testi épség elleni fenyegetéssel valósulhatott meg, július 1-jétől viszont az áldozat szexre kényszerítése bármely más módon, nem személyre irányuló fenyegetés útján is lehetséges. Így a kényszer lehet például anyagi természetű (a lakhatás megvonásával való fenyegetés), de akár tisztán érzelmi is.
A nemzetközi egyezményekre, az európai uniós gyakorlatra figyelemmel új tényállásként jött létre a szexuális erőszak (197. §), amely összevonta az erőszakos közösülés és szemérem elleni erőszak tényállását. A minősített esetek közé került a tizennyolcadik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett szexuális erőszak, szemben a korábbi szabályozással, ahol csupán a tizenkét éven aluli sértett sérelmére történő erőszakos elkövetés számított minősített esetnek. Korábban a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel létesített szexuális kapcsolat az erőszakos közösülés vagy – minden más szeméremsértő magatartás esetén – a szemérem elleni erőszak tényállását valósította meg, míg a tizenkettő és tizennégy év közötti sértettek esetében a megrontás tényállása alapozta meg a büntetőjogi felelősséget. Az új Btk. megszüntette a tizenkettedik életévét be nem töltött személyekre vonatkozó azon törvényi vélelmet, hogy őket védekezésre képtelennek kell tekinteni. A kódex közvetlenül utal a sértett életkorára, és úgy kapcsol a bűncselekményekhez magasabb büntetési tételt.
A szexuális erőszaknál és a megrontásnál új minősítő körülmény az egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal való visszaélés. Az 1978-as törvény „csak” a hozzátartozói, a nevelői, a felügyeleti, a gondozói és a gyógykezelői helyzettel való visszaélést büntette súlyosabban.
A 197. § (5) bekezdés a szexuális erőszakhoz kapcsolódó előkészületi magatartást sui generis rendeli büntetni. Ez alapján három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az a személy, aki a szexuális erőszak elkövetéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket biztosítja. A jogalkotói indokolás példaként említi a helyszín előkészítését, lakás biztosítását, illetve kábító hatású anyagok, „szex-drogok” biztosítását. A szakemberek szerint ez az elkövetői magatartás okozhat bizonyítási nehézségeket.
A szexuális visszaélés (198. §) elnevezésében, de tartalmában is átalakította a megrontás tényállását. Az 1978. évi IV. törvény az elkövetői oldal alapján differenciált, míg az új kódex a cselekmény sértettjének kora szerint. A törvényjavaslathoz benyújtott indokolás szerint fiatalok szexuális érése, pszichoszexuális fejlettsége napjainkban jelentősen eltér az 1970-es évek, azaz a korábbi törvénykönyv hatályba lépésekor tapasztalt állapotoktól. Erre tekintettel a szexuális visszaélés bűncselekményének elkövetője valamennyi esetben csak tizennyolcadik életévét betöltött személy lehet.
A büntetőpolitikai célkitűzéseknek megfelelően e körben nem lesz szükség magánindítványra, vagyis a rendőrség a sértett (vagy törvényes képviselője) kezdeményezése nélkül, akár akarata ellenére is eljárhat. Az új Btk. nem ismeri a fajtalankodás kifejezést sem, amely korábban a közösülés kivételével minden olyan, súlyosan szeméremsértő cselekményt magában foglalt, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgált. A jövőben ezt a fogalmat is a szexuális cselekmény kifejezés takarja majd.
Az új Btk. – némiképp meglepő módon – enyhítette a vérfertőzés (199. §) büntetési tételét. A korábbi jogszabály tudniillik egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni azt, aki egyenesági rokonával közösül vagy fajtalankodik. Az új törvényszöveg viszont így szól: „aki egyenesági rokonával szexuális cselekményt végez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Az indokolás szerint a korábbi büntetési tétel „a többi bűncselekményhez és a külföldi szabályozásokhoz képest is eltúlzottnak tűnik”. A testvérek közösülése továbbra is vétségnek minősül, és maradt a maximális kétéves szabadságvesztés is. Nem változtattak azon a rendelkezésen sem, hogy nem büntethető a leszármazó, ha a cselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be.
A kerítésnél (200. §) és a prostitúció elősegítésénél (201. §) a tizennyolc éven aluli személy sérelmére történő elkövetést minősített esetként kezeli a törvénykönyv, így indokolt, hogy a kitartottságnak is legyen ilyen minősített esete. A szexuális erőszakhoz hasonlóan a kerítésnél is felváltotta a jogalkotó a kvalifikált fenyegetést egyszerű fenyegetéssel. A minősített esetben ezért elmaradt „az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen” jelző. A jogalkotó szakított az üzletszerű kéjelgés fogalmával és konzekvensen a prostitúció kifejezést használja. Az Értelmező rendelkezések (459. §) 25. pontja szerint „prostitúció a rendszeres haszonszerzés céljából történő szexuális cselekmény végzése”.
A kitartottság (202. §) mellett külön tényállást kapott a gyermekprostitúció kihasználása (203. §), amely a jogalkotó szándéka szerint hatékonyabb fellépést biztosít majd a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények üldözéséhez.
A tiltott pornográf felvétellel visszaélés helyett bevezették a gyermekpornográfia (204. §) fogalmát. A bűncselekmény jogi tárgya a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek egészséges nemi fejlődése és a gyermekpornográfiára ráépülő szervezett bűnözői csoportok elleni küzdelemhez fűződő társadalmi érdek. Meghatározták a pornográf felvétel és a pornográf jellegű műsor tartalmát. Előbbi alatt olyan videó-, film-, vagy fényképfelvételt, illetve más módon előállított képfelvételt kell érteni, amely a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló módon ábrázolja, utóbbi pedig a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal megjelenítő, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló cselekvésként vagy előadásként azonosítható.
A szeméremsértés (205. §) új fordulata alapján – szubszidiárius vétségként – büntethetővé válik, aki mással szemben olyan szeméremsértő magatartást tanúsít, amely a sértett emberi méltóságát sérti. Ilyen magatartás például a sértett testének, valamely testrészének megfogása, a sértett megcsókolása. Korábban ezek a cselekmények becsületsértésként voltak üldözhetőek.
Kapcsolódó cikk:
