Az Alkotmánybíróság honlapján nyilvánosságra hozta Handó Tündének, az Országos Bírósági Hivatal elnökének áprilisi 23-i meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet. Az ülés előtti napon civil jogvédő szervezetek tiltakoztak a nyilvánosság kizárása miatt.
Az Alkotmánybíróság (Ab) április 23-án, a Hagyó-ügyben benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása során meghallgatta Handó Tündét, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökét. Az eljárás azért indult, mert az OBH elnöke az általános szabályok szerint illetékes fővárosi bíróságról Kecskemétre tette át a Hagyó Miklós, volt szocialista főpolgármester-helyettes és társainak korrupciós vádak miatt indult büntetőperét. Az alkotmányjogi panaszt benyújtó ügyvédek többek közt azt kifogásolták, hogy az ügy áthelyezéséről csak a vádhatóság képviselője fejthette ki véleményét, a vádlottak és védőik nem élhettek jogorvoslattal. Az OBH elnöke az alkotmánybírósági eljárásban kérte meghallgatását.
Az Ab a meghallgatást megelőzően tudatta, hogy zárt ülésen hallgatja meg az OBH elnökét. A meghallgatás előtti napon, április 22-én három civil jogvédő szervezet (az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért) közleményt adott ki, amelyben „védhetetlennek” nevezték, hogy az OBH elnökének meghallgatásáról az Ab kizárta az indítványozók képviselőit. A civil jogvédők szerint: „A zárt ülés elrendelése sérti a konkrét eljárás tisztességességét, mert a vitában álló feleknek nem biztosít egyenlő jogokat. Meggyőződésünk azonban, hogy a nyilvánosság kizárása a tisztességes alkotmánybírósági eljárásba vetett közbizalmat is aláássa, és annak megjelölt indoka nem szolgálhat a zárt meghallgatás magyarázatául”. Az Ab ügyrendje alapján az elnök a nyilvánosságot akkor zárhatja ki, ha a meghallgatás nyilvánosságától nem várható az ügy érdemi előmozdítása. A nyilvánosság igényét azonban a jogvédők szerint nem az alapozza meg, hogy attól várható az ügy érdemi előrehaladása. A nyilvánosság elsődleges célja a bíráskodás társadalmi ellenőrzése, az, hogy átlátható és érthető legyen a jogokról és kötelezettségekről szóló döntéshozatal. A nyilvánosság teremti meg és tartja fenn az állampolgárok független, pártatlan, elfogulatlan bíróságba vetett bizalmát. A közlemény szerint „állami szerv nyilatkozik (…) egy másik állami szerv előtt az állampolgárok alapvető jogait közvetlenül érintő kérdésben. A meghallgatás tárgya és tartalma kétségkívül közügy, ezért nem a meghallgatás nyilvánossága, hanem annak kizárása szorul igazolásra. Egy ilyen eljárási mozzanatban csak akkor lenne védhető a nyilvánosság mellőzése, ha ezt kényszerítő ok, így például nemzetbiztonsági érdek vagy minősített adat védelme indokolná.” Jelezték, hogy ha az elhangzottak nyilvánosságra hozatala elmarad, a jegyzőkönyv megismerhetősége érdekében az Ab-hez fordulnak. “A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága – emlékeztettek a jogvédők – „egyszer már elmarasztalta a magyar Alkotmánybíróságot amiatt, hogy nem tette lehetővé közérdekű információk szabad hozzáférését”.
A zárt ülés után az OBH elnöke az MTI-nek elmondta: maga kérte a meghallgatást, hogy alaposabban bemutathassa az alkotmánybírósági eljárásban egyedi alkotmányjogi panaszok alapján vizsgált bírósági ügyáthelyezés jogintézményét. Handó Tünde megfogalmazása szerint pártatlan, objektív meghallgatást tartott az Ab, bemutathatta a bírósági ügyáthelyezés intézményének indokoltságát és gyakorlati működését a testületnek.
Két nappal a meghallgatás után az Ab nyilvánosságra hozta a meghallgatás jegyzőkönyvét, amelyből kiderül, hogy Paczolay Péter, a testület elnöke a 11 óra 5 perckor kezdődő zárt ülésen közölte: a teljes ülésről az Alkotmánybíróság Ügyrendje szerint hangfelvétel készül, mely az Ügyrend 14. § (3) bekezdése alapján 10 évig nem nyilvános. A meghallgatás jegyzőkönyvét azonban – kivéve az esetleges személyes adatokat – hozzáférhetővé teszik az Ab honlapján. Az Ab elnöke azt is bejelentette, hogy Szalay Péter alkotmánybíró nincs jelen a személyes meghallgatáson, mert az ügy első tárgyalásán bejelentette, hogy a jogi képviselők személyére tekintettel elfogult, és nem vesz részt az ügy tárgyalásában. Ezt követően Kovács Péter előadó alkotmánybíró röviden ismertette az ügyet.
Handó Tünde a személyes meghallgatáson a tárgyi ügyek befogadhatóságával kapcsolatosan megjegyezte, hogy véleménye szerint az OBH elnöki döntése nem olyan érdemi bírói döntés, amely alapja lehetne akár az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerinti, akár az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasznak. Az OBH elnökének ügyáthelyezéssel kapcsolatos döntése tehát nem érdemi, sőt még csak nem is bírói döntés. A bíróság kijelöléséről rendelkező határozatában az OBH elnöke nem mint bíró dönt a vonatkozó eljárási kódexek alapján az ügyben illetékes bíróság kijelöléséről, hanem igazgatási jellegű döntést hoz a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) alapján. Az pedig, hogy az ügyben melyik – egyébként hatáskörrel rendelkező – bíróság jár el, nem tekinthető a bírósági eljárás érdemi kérdésének.
Az eljárások elhúzódásáról szólva az OBH elnöke elmondta, hogy az Európai Bizottság Igazságügyi Eredménytáblája szerint a civilisztikai és közigazgatási peres eljárások tartamát tekintve Magyarország előkelő helyen szerepel. Hasonló a helyzet a büntetőügyekben is. 2012-ben a törvényszéki elsőfokú büntetőügyek 64 %-a egy éven belül fejeződött be és csak 8 %-a tartott három évnél tovább. A három évnél hosszabb ideje folyamatban lévő ügyek majdnem 40 %-a (136-ból 50) a Fővárosi Törvényszéken van folyamatban. A fővárosban nemcsak a folyamatban lévő ügyek száma, hanem ezen belül a kiemelt ügyek aránya is magas (41 %). Az, hogy az elhúzódó büntetőügyek túlnyomó többsége a Fővárosi Törvényszéken van folyamatban, az OBH elnöke szerint arra utal, hogy a Budapesten zajló perek között nagyobb arányban vannak úgynevezett „megaügyek”, illetve különösen bonyolult megítélésű perek. Ez a magas arány ugyanakkor meghatározza az érkező ügyek tartamát is, hiszen a bíró előtt görgetett ügyhátralék akkor is megpecsételi az érkező ügyek várható tartamát, ha az érkezett ügyek egy bíróra jutó aránya átlagos, vagy alig magasabb, mint az országos átlag.
Handó Tünde kitért arra is, hogy a Kecskeméti Törvényszéken az ügyek 52 %-át 6 hónapon belül befejezik, míg ez az arány a fővárosban csupán 28 %. Az egy éven belüli befejezést tekintve a fővárosi arány 52 %, míg a kecskeméti 79 %. Az állampolgárok érdeke – folytatta az elnök asszony –, hogy a vitás jogviszonyok bírósági rendezésére ésszerű időn belül sor kerüljön. Vannak azonban olyan ügyek – a nagy pertárgyértéket képviselő kiemelt jelentőségű civilisztikai ügyek lehetnek például ilyenek – amelyek esetében nemzetgazdasági érdek is fűződik ahhoz, hogy az eljárások ne húzódjanak el. A már peresített igények esetén pedig olyan függő jogi helyzet alakul ki, amelynek elhúzódását mindenképpen el kell kerülni.
Magyarország ellen összesen száz ítélet született az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkében foglalt „ésszerű időn belüli tárgyaláshoz” való jog megsértése tárgyában. Ebből 94 esetben megállapította a bíróság az EJEE 6. cikkének megsértését, az eljárások elhúzódása miatt az állam ez idáig 720 millió forint kártérítést fizetett.
Az OBH elnöke szerint ez a helyzet nem egyik napról a másikra alakult ki. Az elmúlt évtizedben számos kísérletet tettek az aránytalanság felszámolására. A gyorsan érzékelhető megoldásnak két módja van: vagy a bírókat rendelik oda, ahol az ügyek vannak, vagy az ügyeket oda, ahol a bírók vannak. Előbbi a bírók kirendelésével, utóbbi az ügyek áthelyezésével történhet. Az ügyek áthelyezésére Olaszországban, Hollandiában, Litvániában és Németországban is létezik hasonló megoldás.
Ezeket az anomáliákat látva már az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) felvetette az ügyek áthelyezésének törvényi szabályozásának lehetőségét, amelynek eredményeképp született meg az egyes törvényeknek a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló módosításáról szóló 2010. évi CLXXXIII. törvény. Az akkori szabályozás szerint a kezdeményezők köre azonos volt a mostanival – a megyei bíróságok és ítélőtáblák elnökei – az OIT elnöke (aki egyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke is volt) pedig egyetértése esetén a Legfelsőbb Bíróság felé tett előterjesztést az ügy áthelyezésre. Sem az Alkotmány, sem az említett törvényeknél alacsonyabb szintű norma vagy belső szabály nem rendelkezett az ügyáthelyezés mikéntjéről. Az OIT elnöke a 2011-ben 13 ügy vonatkozásában tett előterjesztést áthelyezésre.
Az Országos Bírói Tanács (OBT) 2012. szeptemberi ülésén született meg az 58/2012. OBT határozat az eljáró bíróság kijelölésénél figyelembe veendő elvekről. Ezek azonban nem csupán elvek voltak, hanem statisztikai adatokat megjelölve objektív mércét is adtak az ügyáthelyezésre vonatkozóan. Erre tekintettel pedig az OBH elnöke a bíróságokkal történt egyeztetést követően megalkotta az ügyek áthelyezésének eljárási rendjét meghatározó 27/2012. számú OBH szabályzatot. 2012-ben összesen 42 ügyet helyeztek át, ezek közül 41-et a Fővárosi Törvényszékről, míg egyet Fővárosi Ítélőtábláról.
Handó Tünde az Alkotmánybíróság által előzetesen írásban megküldött 13 kérdésre is válaszolt:
1. A jogalkotó által választott megoldás, az „ügyáthelyezés” mennyiben tudja rövidíteni az eljárás időtartamát?
A 2012-ben áthelyezett 42 ügynek a fele fejeződött be, ami ráadásul valamennyi esetben egy éven belüli befejezést is jelent. A még be nem fejeződött ügyekben is számos tárgyalási napot tartottak a bíróságok, például az egyik érintett ügyben 33 tárgyalási napot tartott a bíróság 2013. februárig.
2. Mennyi időbe tellett volna a Fővárosi Bíróságon, „rendes ügymenetben” és a Kecskeméti Törvényszék vezetőjének 2013. január 30-i becslése szerinti idő (ti. 2014 első felében várható az első fokú ítélet) reálisnak tűnik-e?
Az, hogy rendes ügymenetben meddig tartott volna az ügy tárgyalása, jól megbecsülhető. Az érintett ügyekben a Fővárosi Törvényszék indítványa szerint 2012. őszén tarthatták volna meg. Nyilvánvaló, hogy onnantól számítva nem tarthattak volna 33 tárgyalási napot az ügyben.
3. A függetlenség/pártatlanság ún. objektív tesztje szempontjából, hogyan értékeli az adott bíróság vezetőjének tényleges mozgásszabadságát a kijelölésben? Az Öntől kapott tájékoztatás szerint az elmúlt évben a 62. év betöltése miatti távozások a bírói testületből, valamint családi körülményekre (rövidesen várható gyermekszülés) illetve az ügyelosztási rend szerint figyelembe vehető bíráknak egyéb ügyekkel való leterheltsége miatt, a saját bíróságát illetően több bírósági vezető is abban az értelemben válaszolt, hogy alig van mozgásszabadsága.
Amennyiben a kérdés arra vonatkozik, hogy a már áthelyezett ügy bíróra kiosztása terén mekkora a bíróság elnökének döntési szabadsága, arra a válasz az, hogy pontosan ugyanakkora, mint a nem kijelöléssel oda érkező ügyekben.
4. Az ügyelosztási rend – amennyire az megállapítható a különböző bíróságok saját honlapjáról – nem teljesen azonos jellegű mindenütt. Vannak olyanok – igaz, ezek a jelen üggyel nem függenek össze és alapvetően kis létszámmal működő bíróságok – ahol még olyan megfogalmazások is szerepelnek, hogy ,,ifjúságvédelmi ügyeket elsődlegesen X bíró úr tárgyal”, „közlekedési ügyeket Z bíró”. A kis létszámú bíróságokkal – így az ügyáthelyezésre vonatkozó hatályos szabályozást figyelembe véve – valójában nem is lehet számolni, az ún. objektív tesztre figyelemmel?
Áthelyezésre kizárólag törvényszéki elsőfokú, illetve ítélőtáblai ügyek kerültek. Legyen bármilyen kis létszámú is egy törvényszék vagy ítélőtábla, sehol sem csupán egy bíró tárgyal egy adott ügyszakba tartozó ügyeket. Sőt, a legkisebb létszámú törvényszékeken az a jellemző, hogy a bírók első és másodfokú ügyeket egyaránt tárgyalnak, így az ügykiosztásnál az ügyszakba tartozó valamennyi bíró szóba jöhet.
5. Míg Elnök Asszony – hozzánk intézett leveléből kitűnően – láthatóan az automatikus/véletlenszerű szignálás híve, a tényleges bírósági vezetési gyakorlat úgy tűnik egyelőre még az, hogy a bíróság vezetője a szignálás előtt egyéb információk alapján dönt. Ezek döntően az ügy szempontjából a referádájuk szerinti számításba jövő bírák konkrét munkaterhéről szólnak, de az életpálya, illetve a személyes viszonyok alakulása (várható gyermekszülés, várható nyugdíj, elköltözés az országon belül, családi körülmények, stb.) is szerepet játszik. Mennyire, mikorra és milyen egyéb feltételek mellett tartja reálisnak, hogy valóban a véletlenszerű szignálás működhessen?
Az ügyelosztás, ügybeosztás sarkalatos törvényben szabályozott jogköre a bíróságok elnökeinek. Saját korábbi, bírósági elnöki gyakorlatára utalva elmondta, hogy számos, a törvényben nem szabályozott tényezőt kell figyelembe venni az ügy kiosztása során, például összefüggő ügyeket ugyanaz a bíró kaphatja, a hatályon kívül helyezett ügyet nem kaphatja ugyanaz a bíró. Éppen az ügyáthelyezéssel kapcsolatban felmerült jelzések alapján észlelte azt, hogy ez a rendszer nem mindenhol van ilyen részletesen szabályozva, ezért az Integritási Munkacsoportnak egyik ez évi feladata, hogy egy módszertani ajánlást készítsenek el és a hivatal ezt elektronikus alkalmazással is igyekszik majd segíteni.
6. Elnök Asszonynak vannak-e információi a konkrét ügy vonatkozásában az ún. szubjektív teszt érvényesüléséről? A Kecskeméti Törvényszék vezetőjének szignálása révén az ügyet megkapó bíró személyével, pervezetési stílusával, ügyvezetési döntéseivel kapcsolatban – ismeretei szerint – volt-e kifogás a vádlottak, illetve a védelem részéről vagy „csak” a törvényes bíróhoz való jog problémáját exponáltak a tárgyalás legelején, illetve az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit megsemmisítő 2012. decemberi határozata után?
„Hivatalból” nem követik nyomon az áthelyezett ügyeket, külön tájékoztatásra nem került sor. Tudomása szerint a jelen eljárásban érintett két ügy egyikében sem terjesztettek elő az arra jogosultak „elfogultsági kifogást”, vagyis nem kérték sem az eljáró bíró, sem a törvényszék kizárását. A sajtóban azt olvasom, hogy a bírók tárgyalásvezetésével elégedettek az ügyfelek.
7. Mivel a sajtóból is ismert, hogy az ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságán is több eljárást kezdeményeztek a panaszosok, közvetlenül, vagy a KIM-en keresztül megkeresték-e az EJEB-től a fentiekhez hasonló vagy azoktól különböző kérdésekkel? Ha igen, meg tudja-e osztani velünk a kérdéseket és azokra adott válaszait?
Az EJEB a KIM-et keresi meg az ilyen ügyekben történő adatszolgáltatás végett. Az OBH az OBT részére készített – és azóta a nyilvánosság számára is elérhető – anyag megküldésével adott tájékoztatást a KIM részére.
8. Elnök Asszony jogalkalmazó és nem jogalkotó, de figyelembe véve a tagadhatatlanul erősen kritikus nemzetközi értékelést, de lege ferenda javaslatai vannak.
A parlament előtt van jelenleg a T/10593. számú törvényjavaslat. Az OBT ennek kapcsán először élt azzal a jogkörével, mely szerint jogszabály-módosításra maga is javaslatot tehet. E módosítási javaslat lényegében beemelné a jelenlegi OBT határozat és OBH elnöki szabályzat szempontrendszerét a jogszabályba.
9. Elnök Asszony az OBH vezetője és nem a Kúriáé: ugyanakkor mivel levelében (6. o.) hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság 56/2007. számú BK véleményére és annak III/10 pontjára, ami a büntetéskiszabás során az enyhítő körülmények között sorolja fel az elkövetéstől a felelősségre vonásig terjedő hosszabb időt illetve az elhúzódó büntetőeljárást, és ezzel összefüggésben érinti a büntetőper elhúzásának a védelem részéről gyakorolt taktikáját, nem gondolja-e úgy, hogy adott esetben a Kúria e BK vélemény újracsiszolásával, kiegészítésével sokban segíthetne akkor, amikor a vádlott perelhúzására mutat vissza az eljárás elhúzódása?
A kérdés a bírói gyakorlatot érinti, ezért valóban inkább a Kúriára tartozik. Azt viszont ki lehet jelenteni, hogy ahogyan az eljárás elhúzódásának, úgy az eljárás elhúzásának is számos oka van.
10. A Bszi. hatályba lépését megelőzően volt-e arra példa, hogy az egyes eljárások időszerűségére, vagy az ügy összetettségére figyelemmel az adott ügyben (pl. cégügyek, és egyéb más ügyek) nem az eljárási törvény szerint illetékességgel, avagy hatáskörrel rendelkező bíróság járt el?
Amint arra korábban utalt, 2004-től kezdve az OIT határozata alapján a Pécsi, a Szegedi és a Debreceni Ítélőtáblák bírái tárgyaltak egyes, a Fővárosi Bíróság illetékességébe tartozó ügyeket. Hasonló megoldással kívánta az OIT feldolgozni az Esztergomi Városi Bíróság és a Tatabányai Városi Bíróság ügyhátralékát is 1999-2000-ben, ekkor a Fővárosi Bíróság bírái kerültek oda kirendelésre. Hangsúlyozandó, hogy itt formálisan nem ügyek áthelyezésére, hanem bírák kirendelésére került sor, azonban célját és praktikus lebonyolítását tekintve arról volt szó.
11. A Bszi. hatályba lépését megelőző tapasztalatok alapján az eljárási törvény szerint a főváros illetékességébe tartozó, és a fővárosi illetékességű bíróságok által lefolytatott, kiemeltnek minősített bűnügyek közül mennyit érintettek, vagy érintenek az eljárás időszerű befejezéséhez fűződő jog megsértése miatt a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán indult eljárások?
Erre a kérdésre az előző kérdésre adott válaszában válaszolt.
12. Az OBH elnökének a Bszi. 62. §-a alapján meghozott határozata, a bíróságot kijelölő döntése – az OBH elnökének önértelmezése, illetve a Kúriának a jogorvoslati eljárásokban kifejtett álláspontja szerint – igazgatási határozat. Amennyiben a Bszi. 62. §-a alapján meghozott határozat igazgatási aktus, akkor miért kell a Kúriánál jogorvoslati jogot biztosítani ezekkel a határozatokkal szemben, hiszen az Alaptörvény szerint csak az érdemi döntésekkel szemben kell megadni a jogorvoslathoz való jogot?
Hogy a Kúriánál miért kell jogorvoslatot biztosítani a határozatokkal szemben, a jogalkotónak szóló kérdés. Az OBH elnökeként jogalkalmazó, mindenkor a hatályos jogszabályok keretei között járhat el.
13. Az Alaptörvény új, 27. cikk (4) bekezdése két konjuktív feltételtől teszi függővé a Bszi. 62. §-a szerinti határozat meghozatalát. Az egyik az ésszerű időn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése, a másik a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése. Fogalmilag lehetséges-e, hogy egy igazgatási aktuson keresztül érvényesüljön a fenti alapjog? Elképzelhető-e olyan eset, amikor a két feltétel együttes érvényesülése mérlegelést tesz szükségessé, esetleg együttes érvényesülése lehetetlen? Ha igen, milyen alkotmányossági szempontok alapján végzi ezt a mérlegelést az OBH elnöke?
Nemcsak, hogy lehetséges, hanem szükséges, hogy az alapjog érvényesülését igazgatási aktusok is segítsék. Míg az ésszerű időben lezajló eljáráshoz fűződő jog közvetlenül jelenti az ügyfél érdekét, addig a kiegyensúlyozott ügyteher biztosítása közvetve szolgálja ugyanezt. Amint a korábbi példák kapcsán kiemelte, a bíróságok közötti ügyteher különbség nem elsősorban azért jelent problémát, mert az egyik bírónak több ügye van, mint a másiknak, hanem azért, mert ezáltal a leterheltebb bíróságokon az ügyfelek később juthatnak hozzá a bírói döntéshez. Ez sérti a bírósághoz való hozzáférés egyenlőségét.
Az előadás után az OBH elnöke az alkotmánybírák kérdéseire válaszolt. Elsőként Kovács Péter előadó alkotmánybíró megkérdezte, hogy az ügyész indítványa mennyiben köti az OBH elnökét az ügy áthelyezéséről hozott döntése során. Handó Tünde kifejtette, hogy az ügyész indítványa nem köti az OBH elnökét, és az abban foglaltakon kívül figyelembe kell venni a bíróságok véleményét, a statisztikai adatokat és a földrajzi távolságot is, ez utóbbi fontos a védelemhez való jog érvényesülése vonatkozásában is. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró megkérdezte, hogy a hatékonyság szempontjából miként viszonyul az ügyáthelyezéshez a kirendelés és a mozgóbíró intézménye. Handó Tünde közölte: mind a kirendelés, mind a mozgóbírói típusú működés elsősorban a törvényszéki bírók esetében indokolt, a pályakezdő bírók esetében nem, mert számukra fontos, hogy viszonylag állandó szakmai környezetben működjenek bírói pályájuk elején. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy egy átfogó informatikai rendszer kiépítése kezdődött meg, amelyben a bíróságok pontosan láthatják a társbíróságok ügyterhének adatait. Szívós Mária és Balsai István alkotmánybírók azt kérdezték, hogy a korábbi ügyáthelyezés-jellegű szabályokkal, illetve ügyáthelyezési gyakorlattal szemben szakmai körökben felmerültek-e alkotmányossági kifogások. Handó Tünde elmondta, hogy nincs ilyenről tudomása.
Mivel több kérdés nem hangzott el, Paczolay Péter, az Ab elnöke a személyes meghallgatást 12 óra 11 perckor bezárta.
