„Rendszerszintű ellentmondást, a jogbiztonság és bizalomvédelem követelménye szempontjából visszás helyzetet” tárt fel az alapvető jogok biztosa 2013. április 8-án közzétett jelentésében, melynek fókuszában az ügyvédi kamarai tagsághoz szükséges egyéves joggyakorlati többletfeltétel áll.
2011. január 1-től az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ügyvédi tv. ) 13. § (3) bekezdés d) pontja az ügyvédi kamarába való felvétel kritériumaként írja elő legalább egy évig ügyvédi, ügyvédjelölti vagy alkalmazott ügyvédi joggyakorlat folytatását.
Az ombudsmani vizsgálat előzményét képezte, hogy az ügyvédi törvénybe egyéni képviselői indítvány nyomán elfogadott, rapid módon beillesztett fenti rendelkezést számos gyakorló jogász, változatos érvek mentén kifogásolta az alapvető jogok biztosánál.
A beadványokban a jogállammal és jogbiztonsággal, az egyenlő bánásmód követelményével, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való joggal, valamint a vállalkozás szabadságával összefüggő aggályokról számoltak be a panaszosok.
Azt, hogy hogyan kerül az alapvető jogok biztosa fókuszába egy, az ügyvédkedés folytatásához szükséges többletkritérium, már tudjuk, azonban érdekes, hogy hogyan, milyen hatáskör alapján került sor a vizsgálat lefolytatására és intézkedések tételére.
Az ombudsman hatáskörét jelen ügyben az Ajbt. 18. § (1) bekezdésére alapítja, mely az ott felsorolt hatóságok tevékenysége vagy mulasztása révén a beadványt tevő személy alapvető jogát sértő vagy annak közvetlen veszélyével járó magatartása folytán teszi lehetővé az alapvető jogok biztosához fordulást.
Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-2553/2012. számú ügyben az ügyvédi kamarát, mint kötelező tagság alapján működő köztestületet az alapvető jogok biztosa által vizsgálható hatóságnak minősíti, s így a biztos vizsgálati jogosultságát jelen ügyben alátámasztja.
A kérdés egyébként a jogászokat folyamatosan foglalkoztató, nagyon fontos téma, melyet az is jelez, hogy az ombudsmani vizsgálat ideje alatt a téma az Alkotmánybíróságon is napirendre került.
Szabó Máté ombudsman a probléma súlyát értékelve, rögtön a taláros testülethez fordulás helyett átfogó vizsgálatot rendelt el az ügyben, melynek során megkereste a témában legérintettebbeket: a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét, valamint ezt követően a közigazgatási és igazságügyi minisztert. Az ombudsmani jelentés az időközben 2012. december 30-án közzétett 3380/2012. (XII. 30.) AB határozat megállapításait is alapul véve született meg.
A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke részletes válaszban tájékoztatta az ombudsmant a kamarai álláspontról nyomós érvrendszert felsorakoztatva a vitatott rendelkezés mellett. Álláspontja szerint ez nem jelent tárgyi korlátot az ügyvéddé válás vonatkozásában, alapvető különbségek támasztják alá a szabályozás szükségességét (pl. az ügyvédi tevékenység, mint szellemi szabadfoglalkozás, és nem állami tevékenység, állami utasításoktól mentes működés, kötelező szakmai továbbképzés hiánya stb.). Kiemelte, hogy „a különböző jogászi hivatások esetében sem idegen a jogi szakvizsga megszerzésén túli, meghatározott területen végzett joggyakorlati idő előírása.”
Az ombudsmani megkeresésre a közigazgatási és igazságügyi miniszter egy korábbi alkotmánybírósági döntést hozott fel indoklásában (22/1994. (IV. 16.) AB határozat), és kifejtette, hogy „ezek a feltételek az ügyvéddé válás, a foglalkozás választás olyan szubjektív feltételei, amelyek a választási szabadságot korlátozhatják ugyan, de elvileg mindenki által teljesíthető feltételek és elvileg mindenki előtt nyitva állnak.” A miniszteri válasz szerint az ügyvédi hivatás alanyi jogon gyakorolható – természetesen a feltételeknek való megfelelés esetén.
Ezek után izgalmas fordulatot jelentett, hogy a minisztérium honlapján 2012. augusztusában jelent meg az a jogszabálytervezet, mely az Ügyvédi tv. vitatott rendelkezését helyezte volna hatályon kívül – igaz, ezt nem a Minisztérium kezdeményezte, és végül meg is maradt a tervezet szintjén.
Az ombudsmani jelentés szempontjából meghatározó volt az Alkotmánybíróság mindenkire nézve kötelező 3380/2012. (XII. 30.) AB határozata, mely az Ügyvédi tv. 13. § (3) bekezdés d) pontja és (7) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
Tekintettel arra, hogy a fenti határozat teljes tartalma köti az alapjogi biztost is, így a vizsgálat eredménye értelemszerűen nem lehetett ellentétes a taláros testület döntésével. Habár a vitatott rendelkezés nem alaptörvény-ellenes, azonban a jelentés különbséget tesz „alaptörvény-ellenes jogszabály”, illetve „a szabályozásra visszavezethető, alapvető joggal összefüggő visszásság” kategóriája között.
A gyakorlatban ugyanis nem elegendő, az ombudsman szerint leegyszerűsítő és téves – azzal lesöpörni a problémát az asztalról, hogy „egyébként a feltétel maga – az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – alkotmányos”. Az alaptörvénnyel nem ellentétes szabály is könnyen létrehozhat aggályos helyzetet, ez történt jelen ügyben.
Ugyanis – ahogyan arra Bragyova András alkotmánybíró 3380/2012. (XII. 30.) AB határozathoz fűzött különvéleményében felhívja a figyelmet – „jelen pillanatban az ügyvédi foglalkozás önálló űzésére a valamennyi jogi foglalkozásra egységes jogi szakvizsga képesít, vagyis az ügyvédi képesítést alapvetően a szakvizsga adja”.
Azonban a fentiek okán mostanra előállt az a kényes szituáció, hogy az ombudsman szerint „a hosszú évtizedek óta működő egységes jogi szakvizsga-rendszer, illetve az Ütv. a kamarai tagsághoz 2010-től – nem fokozatosan bevezetett – feltételként megkövetelt egyéves ügyvédi, ügyvédjelölti gyakorlat előírása között fennálló súlyos, elvi ellentmondás áll fenn”.
Az alapvető jogok biztosának jelentése elgondolkodtató és vitaindító, a bő két éve hatályban lévő rendelkezés továbbra is megosztja a szakmát. Az egységes jogi szakvizsga reformja a jogalkotó részére viszont halasztást nem tűrő feladat, a reform megvalósítása pedig már csak idő kérdése. Az alapvető jogok biztosa jelentésében felkérte a közigazgatási és igazságügyi minisztert a szükséges intézkedések megtételére.
Kapcsolódó cikk:
