A konferencia különös címe – „Mérni a mérhetetlent” – lehetne hangzatos vendégcsalogató is. A tanácskozás szervezői azonban inkább a bírósági munkateher mérésének mikéntjére keresték a választ. Ehhez nemcsak igazságszolgáltatási szakembereket, hanem más tudományágak neves képviselőit is meghívták.
Beköszönőjében dr. Fazekas Sándor – a Fővárosi Törvényszék elnöke – a bírósági munkateher mérésének történetét mutatta be. A megoldás keresése 2003-ban indult, amikor a megyei törvényszékek szinte ellehetetlenültek az első fokú peres ügyintézéstől. Ekkor nemcsak matematikai és statisztikai módszerekkel, de helyszíni irattanulmányozással is keresték a megoldást. Kiderült, hogy az egyes ügyek között a munkateher eltérés óriási. Igény keletkezett egy újfajta – minőségi – statisztikai módszer kidolgozására. A munkateher-mérésre azóta jogszabály is kötelezi a bíróságokat. (2011. évi CLXI. törvény) Az első kísérleti program 2009 decemberében indult. Ekkor a kollégiumvezetők megítélése alapján az ügyeket három csoportba sorolták. Voltak egyszerű, munkaigényes és „mega” ügyek. 2012. január 1-je óta a munkateher megítélésének a munkaidő mérés lett az alapja. 2012 első félévében anonim kérdőíves felmérés zajlott a bírák bevonásával, majd októbertől a hálózatkutatás és hálózatfejlesztés új eredményeit is alkalmazzák a munkateher mérésére. Jelenleg az empirikus iratbetekintéssel együtt az igazságügyi statisztika eredményeit felhasználva történik a valós bírósági munkateher felmérése.
Dr. Handó Tünde – az Országos Bírósági Hivatal elnöke – a bírósági munkateher mérését törvényi kötelezettségként, ugyanakkor évszázados problémaként jellemezte. Azon kívül, hogy a bírákat személyesen is érinti, jelentősége a jogkeresők kiszolgálása és az eljárások időszerű befejezése miatt kiemelkedő. A kérdés befolyásolja a társadalmi hangulatot és gazdasági kihatása is számottevő. A rendszer kidolgozásakor a Hivatal első lépésként felállította a munkateher munkacsoportot. Más országok szakembereinek bevonásával 2012 márciusában nemzetközi konferencián osztották meg egymással tapasztalataikat, valamint informatikai-adatgyűjtési módszereket ismertettek. A prognosztizálhatóság érdekében ezek után bírósági titkárok bevonásával vizsgálták az adatokat és tényeket, majd a természettudományos tapasztalatokat is igénybe vették az igazságszolgáltatási ismeretek mellett. Részben e konferencia megszervezése is a bírósági vezetők meggyőzését célozza a hálózatkutatás, a matematika, statisztika eredményeinek használhatóságáról. Másrészt a cél a bíróságok megismertetése a tudósokkal, egyfajta ösztönönzésként a szakmai diskurzus, az egymás felé nyitás irányába.
Ruppert Péter és Marcsó Ferenc – a Maven Seven Hálózatkutató Zrt. munkatársai – a hálózatelmélet eredményeinek igazságszolgáltatásban lehetséges alkalmazásairól tartottak előadást. A hálózatkutatás eredményeit mára komplex rendszerként az egészségügytől az egyetemeken át számos területen alkalmazzák. Az adatok mennyiségének megnövekedése újfajta megközelítést igényelt, ami 20-30 éves munka után új látásmód kialakításához vezetett. Számos jelenség modellezhető ugyanazzal a módszerrel. Az így kialakult komplex rendszer jelentősége abban áll, hogy jósolható és kontrollálható is. Az alkalmazás igazságszolgáltatásban történő nemzetközi példái közül az Egyesült Államokat és az angolszász jogrendszert hozták fel a kutatók. Az Egyesült Államokban, a hálózatban szereplő csúcsokat a jelentősebb törvényhelyek és a köztük lévő hivatkozások adják. Az angolszász jogrendszerek esetében a bírósági kapcsolódási rendszert modellezték ezzel a módszerrel, a felsőbb bíróságokat és a bírói viselkedést is figyelembe véve az alkalmazáskor. A módszer lényege itt is az, hogy az azonos struktúrák azonos törvényszerűségeket mutatnak. Az előadók ezeket az igen bonyolult struktúrákat szemléletesen, színes ábrákkal illusztrálva ismertették, megkönnyítve a megértést a témára tán kevéssé érzékeny közönség számára is. A bírósági munkateher mérés módszerei közül a német, a holland és a svájci példákat mutatták be. A német megoldás – melyet 1972-ben kezdtek alkalmazni – az volt, hogy a munkafolyamatok időtartamát stopperórával mérték, ebből vontak le később következtetéseket. Hollandiában egy retrospektív módszerrel dolgoztak. 2007-ben indult kutatásukban már befejezett eseteket tanulmányoztak, azok időtartamából jutottak el a konzekvenciákig. A svájci kutatás – mely 2009-ben történt – bírák bevonásával készült. A kutatók őket kérdezték meg arról, hogy véleményük szerint egy-egy ügy megoldása mennyi időt venne igénybe.
Barabási Albert-László – a bostoni Northeastern Egyetem professzora – a hálózatkutatás rejtelmeibe avatta be a hallgatóságot. A minket körülvevő rengeteg háló matematikai leírásának történetét egy 1929-ből származó Karinthy Frigyes idézettel kezdte. „Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek – ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen – ismeretség – alapon”. A matematikai kutatásokat azután Erdős Pál és Rényi Alfréd mélyítették el. Ők a számos háló matematikai leírására kerestek modellt, kockadobással – véletlenszerűen – kötötték össze a hálózat csomópontjait és ebből vontak le következtetéseket 1960- 65 között. A kutatásoknak a világháló megjelenése adott új lendületet, amely publikus és mérhető adatokkal szolgált. Ez a kutatás vezetett el 1999-ben a skálafüggetlen hálók meghatározásához és tulajdonságaik jellemzéséhez. Példaként említette az internetet, a világhálót, az un. Kevin Bacon játékot és a belőle létrehozott „Bacon szám”-ot és az emberi test sejtjeit is. A professzor a gyakorlati alkalmazásokra is kitért. Egy cég esetében a belső kommunikációs problémákat sikerült a hálózat-modell alkalmazásával kiküszöbölni.
Dr. Örkényi László – az OBH osztályvezetője a munkateher munkacsoport vezetője – a bírósági munkateher-mérés tárgyában folytatott kísérlet vizsgálat eredményeit ismertette. A bírósági munkateher mérésének okaként említette a jogszabályi kötelezettséget (2011. évi CXVI. tv. 76. §), valamint, hogy a bíróságok között az eljárások időszerűség-eltérése a bírósági munkateher eltérésekből következik. A bírósági munkaterhet a munkaidő összegével jellemezte. Ez függ az ügyszámtól, a befektetett szükséges munkaidő mélységétől. A bírósági statisztika több évszázada pontos adatot nyújt az ügyszámokról, de az ügyek befejezéséhez szükséges munkaidő nem adott. Ezért a munkájukhoz vizsgálni kellett, hogy
- van e időigény tekintetében különbség az egyes ügyek között,
- egyenletes e a különböző időigényű ügyek elosztás,
- mitől függ ténylegesen a munkaidőigény.
A számszerű adatok meghatározásához, a mérhetetlen méréséhez a természettudományok segítségére van szükség. A kísérleti mérési rendszert büntető ügyszakban tesztelték, lépései a következők voltak:
- Munkaidőigény mérésének módszerének meghatározása,
- Statisztikai módszerek és elemző vizsgálatok lefolytatása,
- Összevetésük más vizsgálatokka,
- Következtetések, becslések.
A vizsgálat igazolta a kidolgozott koncepció működőképességét, azt, hogy a befejezett ügyek adatai alapján is meg lehet becsülni, hogy mennyi érdemi munkaidőt vett igénybe az adott ügy. Ezek alapján megjósolható a várható munkaidő-mennyiség is.
A nap záró előadását dr. Horváth G. Péter – az OBH elnöki kabinet munkatársa – tartotta. Ő a bírósági munkateher méréssel kapcsolatos programfejlesztésről beszélt.
