A lízingszerződések elterjedése a konstrukció lényegi elemében, a finanszírozásban keresendő. Az új Polgári Törvénykönyv tervezet elfogadása és hatálybalépése új fejezetet nyit a civilisztikai szabályozás alól jelenleg kiszorult ezen atipikus szerződésformáknak.
A lízing története hosszú időkre, egészen az ókorig nyúlik vissza, azonban a mai értelemben vett lízing a modern kor vívmánya. Hazánkban a kilencvenes évek elején, a rendszerváltást követően kapott zöld utat és kezdte meg fejlődését. A bérbeadástól, mint befektetési célú beruházástól a legkönnyebben, mint finanszírozási célú beruházás szokás elválasztani.
Az üzleti életben játszi természetességgel jelenlévő megállapodás típusokról – melynek a gyakorlatban legelterjedtebb formája a pénzügyi lízing – hatályos Polgári Törvénykönyvünk hallgat. A joghézagok és jogértelmezési kérdések miatt ezen szerződések mindennapi alkalmazása során azonban nemegyszer adódik bizonytalanság.
Mind a vállalkozásoknak, mind magánszemélyeknek kedvező megoldást jelenthet a gyakorlatban az a megállapodás, melyben a lízingbeadó egy finanszírozási célú beruházást eszközöl, és célzottan a lízingbevevő igényeinek megfelelő árut (gépet, termelőeszközt stb.) vásárol meg, melyet lízingdíj ellenében a lízingbeadó használatába ad. Ezt az elnagyolt meghatározást azonban árnyalja az, hogy operatív vagy pénzügyi lízingről beszélünk (a gyakorlatban megesik, hogy egy operatív lízingszerződésben pénzügyi lízingre emlékeztető elemek is keverednek), illetve meghatározó az is, hogy nyílt végű, vagy zárt végű pénzügyi lízingről van szó.
A jelenleg különböző jogszabályokban (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. Tv- Hpt., a számvitelről szóló 2000. évi C. tv stb.) fel-felbukkanó szerződésforma egységes magánjogi rögzítettsége hiányzik, ezt az űrt várhatóan az új Polgári Törvénykönyv hivatott betölteni.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy milyen előnyökkel járhat a jogalkalmazás számára egy egységes definíció; kell-e, egyáltalán lehet-e egységesen szabályozni egy ilyen ezerarcú jogintézményt, a lízinget? Hiszen a mostani Ptk-ból hiányzó, a gyakorlatban működő és használt szerződéstípus, egyöntetű magánjogi szabályozás nélkül is teret hódított magának. A jogintézmény részletszabályainak kimunkálását eddig a bírói gyakorlat és a szakirodalom biztosította.
Az új Ptk. tervezet számos, polgári jogtól idegen fogalommal gazdagított lízing-definíciója teljesen más, mint a hatályos Hpt–ben megtalálható. Ezen kívül a „lízingtárgy hasznos élettartamát” és a „dolog forgalmi értékét” is tartalmazza, mely tovább színesíti a szabályozást és bővíti az értelmezés kereteit.
Újdonság, hogy a Javaslat előír egy nyilvántartásba vételi kötelezettséget, melynek hasznossága a gazdasági szereplők viszonylatában elvitathatatlan, gyakorlati kivitelezése azonban kérdéses. Nem tudjuk a költségvonzatát, és nem egyértelmű az sem, hogy a nem beazonosítható lízingtárgyak esetében milyen nyilvántartás fogja rögzíteni ezen eszközöket. Mindez a Javaslat törvénnyé válása esetén gyakorlati kimunkálásra vár.
A mindennapokban legtöbbször felvetődő kérdés, hogy a lízingbeadó által megfinanszírozott eszköz esetében ki a hibás teljesítésből eredő jogok jogosultja, illetve egy javíthatatlan lízingtárgy esetében felvetődhet az elállás kérdése is. Ez az egyik legérzékenyebb pontját érinti a jogviszonynak, hiszen ebben az esetben a lízingbeadó tulajdonjogáról van szó.
Tapasztalatok azt mutatják, hogy a szavatossági jogok engedményezésre kerülnek a lízingbevevőre, aki a hibás teljesítésből eredő igényeit – esetleges kártérítési igényét érvényesítheti az eladóval szemben, akitől a dolog származik.
Az új Ptk. Javaslat a szavatossági jogokat akként rögzíti, hogy amennyiben a lízingbeadó közreműködött az eladó vagy a dolog kiválasztásában, vagy a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott szavatossági jogairól, abban az esetben a lízingbeadó szavatol azért, hogy a lízingtárgy a szerződés teljes tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, illetőleg megfelel a szerződés előírásainak. A lízingbeadó ezen kívül jogszavatosságot vállal a dolog lízingbeadó általi zavartalan használata vonatkozásában, ennek hiányában a lízingbevevő azonnali hatályú felmondásának lehet helye. Hogy kártérítési igénnyel felléphet-e adott esetben lízingbeadó, erről nem szól a Javaslat.
Az elállási jogon kívül fontos gyakorlati kérdés a felmondás joga is lízing estében. A leggyakrabban a lízingbeadó cég üzletszabályzata vagy szerződéskötési feltételei között megbúvó klauzula általában az azonnali hatályú felmondást teszi lehetővé a szabályozásban meghatározott esetekben. Külön érdekesség, hogy a pénzügyi lízingszerződések esetében lehetősége van az ügyfélnek a kamat, díj vagy költségek számára kedvezőtlen, lízingcég általi egyoldalú módosítása esetén a módosítás életbe lépése előtt a megállapodás felmondására – díjmentesen.
Azonban civilisztikai vonalon maradva nemcsak a szerződés megszüntetése, hanem a megszűnés is érdekes, ugyanis nincs konkrétan rögzítve, idő előtti megszűnésnél milyen elszámolási szabályok alkalmazandók. Egy esetleges szerződésmódosítás is kérdések hordozója lehet.
A pénzügyi lízingszerződés ugyanis a lízingcég által egyoldalúan nem módosítható a szerződő adós számára előnytelen módon, kivételt jelent ez alól a fentiekben írt kamat, díjak vagy költségekre vonatkozó módosítás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akár újabb díjat bevezethetne a lízingcég, erre ugyanis szintén nincs lehetősége. Magánjogi értelemben számos megkötés van tehát, mely a szerződő felek akaratát szigorú keretek közé szorítja – természetesen nem véletlenül.
A válság a gazdasági szereplőit egyaránt kihívások elé állította, mely még mostanra is komolyan érezteti hatását. A lízingügyletekkel foglalkozó vállalkozások komoly átalakulásokon mentek keresztül az utóbbi években. Statisztikai adatok igazolják, hogy a lízing jelentősége egyre inkább háttérbe szorul, és a magyar piac jelenleg nehéz időket él át. 2011-ben például a magánszektor lízingügyleteinek csökkenése volt megfigyelhető, és a végtörlesztések egyértelműen hatással voltak a lízingcégek többségére.
Éppen ezért nem elhanyagolható, hogy a jogalkotó milyen jogszabályi környezetbe kívánja elhelyezni ezen kontaktusokat, az új törvényi szabályozás pedig fontos eszköze lehet lízingpiac dinamikája újraindításának és fenntartásának.
